Bálint Házból a 2B-be
Alpern Bernadett, Chilf Mária, Kállai András, Kállai Henrik, Rácmolnár Sándor, Roskó Gábor, Szabó Eszter Ágnes, Szász Lilla, Wechter Ákos: Nemzedékek és emlékezet című kiállítása nyílt meg tegnap este a Ráday utcai 2B Galériában. A december 18-án péntekig látható tárlat kurátora Somogyi Zsófia és Böröcz László.
A Bálint Ház tavalyi előadássorozata a holokauszt-emlékezet művészeti vetületeit vizsgálta, azon belül is főként annak képzőművészeti vonatkozásait. Májustól novemberig esztéták, művészettörténészek, építészek adtak elő a holokauszt és a művészet téma több aspektusáról. Az előadásokon a közönség mellett a projekt elején felkért művészek is részt vettek, hogy a hallottakból inspirálódva, a közös tanulással eltelt időszak végén hozzák létre a decemberben kiállításra került, új műveiket. A 2B Galériában a tavalyi kiállítás anyagának ?újratöltött? változata látható.
Az emlékeket hordozók mivolta reflektálódik többek között Wechter Ákos fiktív, bár egy nagyon is valós személyhez köthető naplójában, és Roskó Gábor Utolsó szeráf című művében is. A múlthoz való kritikus viszony fontosságára, a náci rezsim valóságot teljesen átíró mivoltára rezonál és írja vissza a nem-létezőnek tekintett tényeket (a zsidóság létezését egy 1938-as Duden-kötetbe) Chilf Mária kiállított sorozatában. Az emlékezés egészen meglepő formáját hozza létre Szabó Eszter Ágnes a háborús csokoládé rekonstrukciójával. Szívszorító és személyes példát (ahogy Wechter)mutat be arról, milyen arcokat ölthet a nemzedékeken átívelő emlékezet. Rácmolnár Sándor a befogadó automatikus reflexeit kezdi ki a minden városban kapható, farönk-szeletre festett giccses város-önképekkel, fiktív náci-szuvenírjeivel.
Az ajándékboltokból ismerős látványvilág annak drámáját rejti, hogy a koncentrációs táborok működésük helyszínét is örökre átírták és megbélyegezték. Kállai András: Amnézia című videómunkája egy ma nagyon ismerős helyzetet modellez, amikor okos-telefonunkon egy apró mozdulattal akarunk továbbjutni egy tartalmon, egy képen. De nem megy, mintha lefagyott volna, marad, és marad. Szimbolikusan Európa a náci eszmék jelenlétét cseppet sem komolyan vevő gesztusát érzékelteti. Lépjünk már túl ? de ehhez a most megtett mozdulatok nem elégségesek!
Szintén a helyek emlékezete és a trauma feldolgozása áll Alpern Bernadett munkáinak fókuszában ? fotósorozatán annak a Wannsee-i kastélykertnek a fái láthatóak, amelyek vélhetően tanúi voltak a zsidókérdés végső megoldását tárgyaló konferenciának 1942-ben. Kállai Henrik festménye az arctalan asszisztálók felmenthetőségének kérdését egy súlyos erkölcsi dilemma aktualitásával hozza egységbe. Szász Lilla videómunkái és fotója a többes identitás, a hűség, az elárultság és a mindenen átszivárgó önkép kérdéseivel foglalkoznak többek között az USA-ban élő volt szovjet katona egyenruhájának történetén keresztül, akinek zsidó származása miatt az antiszemitizmus elől kellett a második világháború után az USA-ba emigrálnia.
