ZETApress

hírportál

Belvárosi sárkányok

A megnyitó közönségeMoizer Zsuzsa: Papírsárkány című kiállítását Borsay Tamás nyitotta meg tegnap este 17:30 órakor az Akadémia utcai Raiffeisen Galériában. A november 1-jén vasárnapig naponta 10-től 18 óráig látható tárlat a művésznő legújabb akvarell munkáit mutatja be.

Moizer Zsuzsa utóbbi években készült akvarellsorozatai átgondolt koncepcióról tanúskodnak. A művésznő önarcképsorozatokkal kezdett munkássága után lépésről lépésre tágabb jelentésrendszerbe helyezte alkotásait. A nő képe a személyesség felől általános karakterjegyek, az áldozathozatal és a hősiesség kifejezése felé mozdult el. Az ábrázolás így identitásmeghatározássá, korunk nemi szerepeinek tudatos megfogalmazójává vált. A vízfestmények témái legtöbbször párkapcsolatokat, illetve a lét alapvető élményeit, de sokszor politikai, vallási kérdéseket és történeteket is érintenek. Legújabb olajfestményei az akvarellek expresszivitását és az önarcképek őszinteségét egyesítik. Moizer Zsuzsa munkássága a pszichológia és a társadalmi szerepvállalás összetett viszonyrendszerét és problematikáját boncolgatja ? írta róla Petrányi Zsolt.

Moizer Zsuzsa szinte egész eddigi pályája az emlékekkel való munkáról szól. Mintha folyton arra törekedne, hogy újabb és újabb másolatokat hozzon létre a fájdalmas belső képekről, mindig törekedve rá, hogy a másolat tükrözze az aktuális viszonyt, a távolodás mértékét is. A kiszolgáltatott, szubmisszív testek élénk színei, és a szenvedély és szenvedés víziói évekig kísértettek festményein. Az állatok és gyerekek, illetve a gyerekarcú, állattestű önarcképek sorozatai mind ugyanazt a kérdést feszegették: ki vagyok én, mennyiben azonos az én a múltbeli eseményeket elszenvedő másik énnel, mi jelenti a folytonosságot, és mennyire vagyunk képesek újraalkotni belső lényünket úgy, hogy a fájdalmas élmények, veszteségek művészileg felhasználható tapasztalattá lényegüljenek, és közben ne tekintsük őket személyiségfejlődésünk, azaz majdani kiteljesedésünk szükségszerűen véres stációinak. Mondom akkor világosabban: a tisztánlátásnak és távolságtartásnak nem előfeltétele a megbocsájtás. Megbocsájtani nem kell. Aki megbocsájt, annak túl hamar, hirtelen fakulnak az emlékei, a művészt pedig a közbülső árnyalatok is érdeklik ? írta róla Tóth Krisztina írónő.

Szóljon hozzá!