ZETApress

A Műcsarnok augusztusban Szlovén kapcsolat összefoglaló címmel ? pár nap eltéréssel ? négy kiállítást nyit meg. A szlovén festészetet bemutató, múlt csütörtökön megnyílt kiállításról idekattintva olvashatunk. Tegnap este ehhez kapcsolódón három újabb kiállítás nyílt meg ugyanott. Vendégeiket szlovén borral kínálták.

Köszöntőt mondott Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója és Metka Lajnscek, a Szlovén Köztársaság budapesti nagykövet-helyettese. A kiállítást Petneki Áron művészettörténész nyitotta meg. Védnökök: Borut Pahor szlovén és Áder János magyar államfők. Időben a középkortól napjainkig ívelően, különböző kulturális környezetben, mégis különböző történeti térben alkotó, művészi hatásukban, fogadtatásukban egyaránt foltos három művész ? Aquila János (XIV. század), Zala György (1858-1937) és Jože Plečnik (1872-1957) tárlata szeptember 27-én vasárnapig látogatható.

…Aquila János (XIV. század) keze által…

A tárlat a középkori freskófestészet Őrség-Muraköz-Stájerország háromszögében alkotó kiemelkedő alakjának állít emléket. Johannes Aquilának két önarcképe is ismert a késő Anjou-korból ? ezeket az önarcképeket a kiállítás kurátora úgy értékeli, mint az első fennmaradt, névvel jegyzett művészportrékat.

Ismertsége ellenére Aquila életrajza mindmáig homályos. Eddig még nem került elő rá vonatkozóan konkrét levéltári adat. Ma ismert legkorábbi munkájából, a veleméri (Vas megye) Szentháromság-templom egyik ? mára már elpusztult ? faliképének 1378-as évszámából következtetve valamikor a XIV. század közepén születhetett. A János keresztnév Johannes alakja, valamint a művészcímer következetes alkalmazása német eredetű származását valószínűsíti, de ez sem bizonyított még egyértelműen. Az ugyancsak e feliratszalagokon olvasható vezetéknevét minden bizonnyal utólag vehette fel, ami elsősorban védőszentjére, a sas (aquila) attribútummal ábrázolt Evangélista Szent Jánosra utalhat. Ismert freskói a veleméri Szentháromság-templomban. a bántornya Szűz Mária-templomban, a mártonhelyi Szent Márton-templomban, a fürstenfeldi Ágoston-rendi templomban vannak és egy világi témájú alkotás a radkersburgi Pásztorházban található.

Johannes Aquila az akkortájt kötelezően elvárt, a szentélybe került eszkatológiai témákat egy tradicionális ikonográfiái panelkészlet alapján festette meg. Ez lehetett mintakönyvének alapja. A többi kompozícióhoz a szomszédos országokban látott képzőművészeti alkotások, elsősorban falképek szolgáltak kiindulópontul, amelyeket nemegyszer minden módosítás nélkül adaptált. Bizonyos speciálisan magyar témákhoz (például a Szent László-história) pedig a megrendelői, a Széchy- és a Bánffy-család, illetve rajtuk keresztül a királyi udvar nyújtott számára jól felhasználható képzőművészeti mintákat.

A Műcsarnok termeiben megjelenik a veleméri templom makettje, amelyben a látogatók megfigyelhetik hogyan készült egy középkori freskó, emellett a hazai gyűjteményekből (Magyar Nemzeti Galéria, Forster Központ, soproni Storno-gyűjtemény) összeválogatott anyagból az Aquila-életmű kutatástörténetének különleges mozzanatai is áttekinthetővé válnak. A kiállítást Móser Zoltánnak, az Aquila-freskók részleteit bemutató fotókiállítása kíséri. A kiállításhoz kísérő kiadvány készül Kerny Terézia gondozásában.

Zala György (1858-1937) ? A közterek klasszikusa

Az életművet bemutató kiállítás különös hangsúlyt fektet a művész Hősök terének arculatát meghatározó alkotótevékenységére. Zala György 1858-ban a történelmi Magyarország Zala megyéjében fekvő kisvárosban, Alsólendván született. Reálgimnáziumban érettségizett, majd a Mintarajziskolában folytatta tanulmányait. Később bécsi és müncheni mesterek mellett dolgozott. A kor divatos, allegorikus jelképrendszert használó ábrázolásmódját kiváló mintázó készséggel pároztatta. Jelképrendszere alapjául a görög-római kultúrát es művészetet választotta a historizáló felfogás szellemében, ennek nagyrészt kész eszköztára pedig ? egyértelmű utalásaival az elterjedt klasszikus műveltségre is alapozva ? további összefüggések kidolgozásában segítette 1884-től itthon alkot. A Fiatal anya síremléke (Mária és Magdolna alakjával) című munkájával komoly sikert arat, felfigyelnek munkásságára, és számos jelentős megbízást kap (aradi Szabadság-szobor, budavári Honvéd-szobor, majd később a Millenniumi emlékmű).

A hazai szobrászat létrejötte első szakaszában mindenekelőtt a közösségi érdekű művek megvalósulását szolgálta. Amikor az arisztokrácia mellett megerősödött a szükséges anyagiakkal és igényekkel rendelkező társadalmi réteg, a nagypolgárság, a portré, az arckép műfaja iránti kereslet is megnövekedett, legyen szó akár reprezentatív, akár intim képmásról. Zala e téren is kiváló teljesítményt nyújtott, számos portrét mintázott. Legszebb művei az 1880-as évek második felétől a századfordulóig készültek. (Ferenc József, Erzsébet királyné, Deák Ferenc). Zala György, akiről Elek Artúr azt írta, hogy nagy tehetség, csak nem jó korban született, mindenben a klasszikust, az időtlent, a változatlant, az örök érvényűt kereste. A kiállításhoz kísérő kiadvány készül Szatmári Gizella gondozásában.

Joze Plecnik (1872-1957) ? A karszti ember

? Pókként fűzöm szálaimat a hagyományhoz, hogy belőlük megszőjem saját hálómat ? írta Joze Plecnik. A kiállítás a legjelentősebb XX. századi szlovén építész, munkásságát mutatja be. Plecnik emblematikus alakja meghatározta Szlovénia fővárosának, Ljubljanának a modern építészetét. Egyetemes jelentőségű tevékenysége eltérő kulturális hatások, építészeti hagyományok összekapcsolásán alapul. A kiállítás az alkotó szakmai életútjának kronológiáját köti össze az életmű topográfiai feldolgozásával.

Plecnik tanulóéveit Bécsben, Ottó Wagner mesteriskolájában töltötte az 1890-es évek második felében. Az I. Világháború végéig Bécsben dolgozott, majd 1911-tői tíz éven át a prágai Iparművészeti iskola tanára volt, illetve 1920-ban az újonnan alakult Csehszlovák állam szimbolikus akropoliszának (Hradzsin) rendezésére, majd az államelnöki rezidencia kialakítására kapott megbízást. Épületei stílusára egyéni neoklasszicizmus és mívesség jellemző. Városrendezési munkássága mellett iparművészeti tevékenysége is jelentős. Az 1920-as évektől haláláig a Ljubljanai Egyetemen oktatott. Ljubljanai lakóháza ma múzeum.

Munkásságának nemzetközi újraértékelése az 1980-as években kezdődött, épületeit a posztmodern építészet előképének tekintik. A plecniki életmű, Közép-Európa városaiban emelt épületeinek sora egy közös regionális építészeti nyelv kiinduló pontja lehet. A kiállítás ebbe a sokszínű, több helyszínt/várost érintő építőművészeti tevékenységbe és alkotói gondolkodásmódba enged betekintést.

A kiállításon Plecnik az építész, várostervező és plasztikus formák alakítója, mint az eljövendő évszázad univerzális városa ideájának megfogalmazója jelenik meg. Ez a tevékenysége mindenekelőtt Ljubljana komplex városépítészeti fejlesztésében nyilvánult meg, amely a szlovén főváros képét napjainkig meghatározza, többek között a központi városi temető, a Zale kialakításával, A tárlat az építész alkotásainak felvonultatásával, valamint működése helyszíneinek felvillantásával Plecnik személyes alkotói portréját is igyekszik megrajzolni. A kiállításhoz kísérő kiadvány készül a kurátor, Hadik András építészettörténész szövegével, valamint nemzetközi konferenciát és kerekasztal-beszélgetést szerveznek az életmű bemutatására.