ZETApress

hírportál

Paizs Goebel Leányfalun

Paizs Goebel Jenő ?utolér ez a fény? című kiállítása augusztus 8-án szombaton 17 órakor nyílik a Aba-Novák Galériában Leányfalun, a Móricz Zsigmond út 124-ben, ahol 29-én szombatiig látogatható. És talán az időjárás is kegyes lesz hozzánk, nem támadnak ránk rút hő terroristák! ? remélik a szervezők.

Szeretnénk, ha ez a festészet és ez az alkotó eljutna minél többekhez. Törekvésünk, hogy időről időre elővesszük régebbi alkotók munkáit. Ezt tettük korábban Aba-Novák, Zsögödi Nagy Imre és Bálint Endre munkáival. És erre készülünk most Paizs Goebel Jenő (1896?1944) alkotásaival is. Augusztus 8-án délután igen különleges kiállítással folytatjuk ezt a sort a művészi életút megismertetésével. Ilyen horderejű kiállítást nem kistelepülés parányi galériájában, hanem komoly saját gyűjteménnyel, szakmai apparátussal és kellő anyagi forrásokkal rendelkező múzeumokban szokás rendezni. Mi mégis érzünk magunkban erőt és elszánást, hogy megugorjuk ezt a szintet…

Paizs Goebel Jenő a Szentendrei Művésztelep alapítója, egyike a híres nyolcaknak. Festészete igen szerteágazó volt, indulásakor nagy hatással voltak rá a nagybányaiak, de kortársainak világa is erősen tetten érhetők kezdeti munkáiban. Ugyanakkor mindig egyéni ízekkel gazdagította az átvett festői világot, nagyon hamar jellegzetes, Paizs Goebeles képekkel rukkolt elő. Igazi aranykorát, legmeghökkentőbb, legegyénibb műveit az 1930-35. közötti időszakban alkotta. Ezekből a művekből gyűjtöttünk össze egy csokorra valót, a Paizs Goebel família segítségével. A megnyitót Török Katalin művészeti író mondja majd, és Abonyi Zsófi és Rajczi-Juhász Miklós zenéje segít majd ebben. Szeretettel látjuk a megnyitón, ahol a Paizs Goebel család is képviselteti magát!

Paizs Goebel Jenő (1896?1944)

Kora gyermekkori betegsége következtében rosszul halló, nehezen beszélő emberként befelé forduló életet élt, és a művészetével is ezt példázta, sok művészbarátja, szentendrei művésztelep egyik alapítójaként mindezek ellenére is minden értelemben magányos jelenség volt. Festészetét nem lehet semmilyen irányzathoz vagy szellemi körhöz kapcsolni. Gyerekkori rajzok után 1915-1916-ban üvegfestést tanult az Iparrajziskolában, ezt követően 1924-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Majd Párizsba utazott, ahol közel két évet töltött. Réti István volt tanítványára a barbizoni iskola tájképfestészete hatott, olyannyira, hogy az ottani művészek társasága tagjai sorába választotta. 1926-ban hosszabb ideig dolgozott Nagybányán, majd 1928-ban a Budapest közeli Szentendrén a később nevezetessé váló művésztelep alapító tagjaként telepedett le. Ezek a stúdiumok, tájélmények, festői hatások poszt-nagybányai látvány- és tájfestészet felé indították.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=bNqNBDbDEno[/youtube]

A későbbi években teljesen egyéni ízű, sajátos ? Csontváryra és a Vámos Rousseau-ra emlékeztető ? stílusa csak ezután, a harmincas években alakul ki. Reális alapokon, ám színek és formák, állatok és alakok valóságos álomvilágát teremtette meg, ahol ugyan minden valóságosnak látszik, s ahol mégis csodák történnek. Ennek az egyszemélyes egzotikumnak a jegyében örökíti meg, illetve írja át tágabb jelentést hordozó víziókká mindazt, amit maga körül lát a Duna-menti kisváros akkor még romlatlan környezetében. A ’30-as évek második felétől, majd a háború kitörésével személyes sorsán, művészi pályájának alakulásán is nyomot hagy a történelem; mint szaporodó önarcképei mutatják, ezt a változást úgy reagálja le, hogy egyre nagyobb csodálkozással, mind inkább értetlenkedve tekint az értelmetlenül önsorsrontó emberiségre és az összetört világra.

Szóljon hozzá!