ZETApress

hírportál

Kertész utcai Definíciók

Erdélyi Emese, Felsmann István, Kocsi Olga, Szabó Menyhért, Szigeti Árpád, Tranker Kata, Vékony Dorottya, Farkas Júlia: Definíciók kánonban című kiállítása nyílt meg tegnap este a Kertész utcai Omnivore Galériában. A csoportos tárlat július 23-án csütörtökig látogatható.

Definiálható-e a művészet? S ha igen, a definíciók alkotásakor mennyiben kell figyelembe vennünk a gondolkodó ember szubjektivitását, a kortárs művészet interdiszdplinaritását és a művészeti mező folyamatos növekedését? Mennyiben kell elbúcsúznunk az elmúlt időszakok definícióitól, csupán lábjegyzetként tekinteni azokra és mennyiben érdemes újra számba venni őket, megvizsgálván: érvényben vannak-e még? ? hangzott el a megnyitón.

Vajon az egyes művészettörténeti korszakok alkotói attitűdjei és művészet-definíciói a múltba vesztek a modernizmus fordulata által vagy a kortárs művészet interdiszciplinaritása és a sokrétű alkotói személyiség által újra fellelhetőek a kortárs művész alkotói személyiségében, a képalkotási struktúrákban és a kortárs művészet reflektáló jellegében?

Miért csupán a reneszánsz és a modernizmus közötti időszak kapcsán vizsgáljuk a kérdést? A reneszánsz alatt a történelemfelfogásban bekövetkezett változás, mely a saját kort megkülönböztető jelleggel modern kornak titulálja egyenlő a megismerő szubjektum irányába tett fontos fordulattal. Az ember mint gondolkodó lény jelenik meg a reneszánsz korának tükrében, s ez egy mérföldkő a művészet történetében. Ahogyan Hans Beiting állítja A művészettörténet vége és napjaink kultúrája című írásában, a modernizmus beköszöntése a XX. század elején kétféle, egymással szöges ellentétben álló reakciót szült, egyesek a művészet végekén! tekintettek rá, mások viszont csupán cs művészet hosszú folyamatosságába beilleszkedő fejlődési szakaszként beszéltek róla.

Hogy a két feltételezés mennyiben cáfolható és mennyiben állta meg a helyét egy új, a művészettörténet-írással kapcsolatos kérdéseket feszegető diskurzus indíthatna (és indított is). Egy azonban biztos: a XX. század elején a művészetben fellépő újnak nem volt szüksége semmiféle történelmi megindokoltságra. Ahogy ez a vélekedés az idő múlásával elvesztette érvényét, egyszer csak hirtelenül nem az avantgárd történelméről volt már szó többé, hanem az avantgárdról mint történelemről, ami a jelenkorban már nem volt többé feltalálható, ha csak nem emlékként. A modernizmus primitív művészete távoli előképként nyert említést, hiszen éppoly kevéssé hasonlítottak az újkorban általánossá vált magas-művészethez, mint amennyire a modern művészet sem hasonlított erre. Vajon a fentebb említett korszakok, a reneszánszba manierizmus, a barokk, a romantika és a klasszicizmus művészet-definíciói lehetnek-e a kortárs művészet hasonló előképei? Vajon megkönnyítik-e a kortárs művészet interpretálását, az összetett alkotói habitusok megértését?

Szóljon hozzá!