ZETApress

Benépesült a magyar pavilon és a milánói világkiállítás egész területe szombaton, az Expó 2015 megnyitásának másnapján, ahol koncertekkel, tánccal várták a látogatókat. A pénteki több ezer fős tüntetésnek nyoma sincs a világkiállítás területének környékén sem, és a napsütéses időjárás is sok látogatót csábított a kiállítás területére ? tudatta Vigh Alex, aki a helyszínen fényképezett.

Az Expó 2015 pénteki megnyitását követő napon már reggel óta sorban álltak a látogatók, a bejárat szűk keresztmetszetnek bizonyult: a világkiállítást összesen 3 bejáraton keresztül lehet megközelíteni, egy-egy bejáratnál több mint 20 beléptető kapuval. A magyar pavilon hivatalos megnyitóját ugyan egy hónappal a világkiállítás kezdete után, június 5-én tartják, az épületben azonban már május 1-jén megkezdődtek a programok. A legnagyobb érdeklődés szombaton az Életkert fantázianevű pavilon előtt délután tartott koncertet kísérte: az expó főutcáján több tucatnyi érdeklődő hallgatta a zenét. Az épület nyitott tetőteraszáról szép kilátás nyílik az Expo2015 főutcájára és a szomszédos pavilonokra, ahonnan szívesen fényképeznek a látogatók.

A háromszintes, közel kétezer négyzetméteres magyar nemzeti pavilon a két végén sámándob formákkal lezárva Noé bárkáját idézi, egyik pajzsán az életfa jelkép látható. Az épület körüli kertben 33-33 különböző magyar fát, gyümölcsöt, zöldséget és tradicionális gyógy- és fűszernövényt, hungarikumokat telepítettek. A pavilon egyik látványossága Bogányi Gergely csodazongorája, az előcsarnokban felállított hangszeren neves magyar művészek Bartók Béla és Kodály Zoltán műveit szólaltatják meg.

Második napom Milánóban

Számomra a 2. nap ígérkezett a legfárasztóbbnak, ekkor már nem hivatkozhattam arra, hogy egész éjjel utaztam. Az EXPO főutcája mintegy másfél km. Hosszú, és akkor még be sem néztem egy pavilonba sem. Először a nagyobbakkal kezdtem, néha pihentetésnek sorra vettem a kisebb építményeket. Az EXPO mottója: Táplálni a világot, energiát adni az életnek! Sok ország igyekezett megfelelni ennek a kihívásnak, de számosan voltak azok, akik vagy félre értették az eredeti kiírást, vagy egyszerűen kevés ötletük volt a témában. Mások ? főleg az afrikai és a latin-amerikai országok között ? egyszerűen csak termék vásárnak fogták fel a kiállítást.

Az volt a legmegdöbbentőbb,amikor betértem egy ilyen kis pavilonba és asztalokról árulták a kis mütyürkéket,ahogy azt már megszoktam Párizsban vagy a többi nyugati nagyvárosban. Vannak persze üde kivételek is, ilyen a magyar pavilon. Nem tudok igazat adni a fanyalgóknak, akik próbálják ?lehúzni? hazánk pavilonját. Igazából nem érzem hordónak közelről,belül viszont tényleg emlékeztet valamennyire egy bárkára. A megnyitón Szőcs Géza is utalt arra, hogy a bárkában a szellemi értékeinket kell átmenteni a jövőnek. Hoppál Péter megnyitó beszédén kívül Bogányi Gergely zongoraművész és Dr. Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója szólt a megjelentekhez. Kiváló művészeink: Szakcsi Lakatos Béla és Kathy-Horváth Lajos fellépése után a Hungarian FolkEmbassy zárta zárta az estét.

A különböző pavilonok eltérő beléptető rendszerrel működnek. A legegyszerűbb az, amikor csak végig sétál az ember, és már kinn is van. Az a problémásabb, ha szakaszosan kell becsekkolni, mert különböző vetítéseken kell végig jutni, ezeknél a pavilonoknál értelem szerűen feltorlódnak a népek. Egy példa a japán kiállítási épület, ahol csak a program 50 perc, plusz a sorban állás a bejutásig. Mindent össze vetve megérte ellátogatni a számomra immár negyedik világkiállításra, a napi fáradságok ellenére jó volt ott lenni, ha arra járok, még lehet, hogy beugrom egy estére az 5?-s jeggyel? Most viszont hazaindulok, s az összefoglalóval már otthonról jelentkezem.