ZETApress

hírportál

Tájkép a kastélyban

Tájképek GödöllőnSzinyei, Munkácsy, Székely és tájképfestő kortársaik (1870?1915) művei tegnaptól Gödöllőn: augusztus 30-án vasárnapig látogatható időszaki kiállítás nyílt tegnap délelőtt Gödöllőn, a Királyi Kastélyban ? tudatta Tüske Boglárka, marketing & PR.

A Rudolf-szárnyában kialakított terek időutazásra csábítanak, s aki ide belép, igazi különlegességek közt találja magát évről-évre. A Szépművészeti Múzeum ? Magyar Nemzeti Galéria, a Munkácsy Alapítvány, valamint a Gödöllői Városi Múzeum gyűjteményéből több mint harminc művet bemutató válogatás célja, hogy művészettörténetünk úttörő mestereinek munkásságából ízelítőt adjon és hangsúlyozza jelentőségüket a magyar festészet történetében. A korszak leghíresebb magyar alkotóinak 1870?1915 közötti életszakaszában készült művek olyan helyszínen mutatkoznak be, ahol ebben az időszakban a királyi család időzött, ami a kastély történetének második fénykorát jelentette.

Az ez évi tárlat olyan híres magyar művészek munkáit mutatja be, akik szembefordulva az akadémiai szemléletmóddal, inkább a franciaországi Barbizoni-művészcsoport által meghonosított gyakorlatot követték. Kivonultak a szabadba, az akadémiai sémák helyett a mindennapi életben látott témákat festették és egyben rögzítették a természetben tapasztalható atmoszferikus jelenségeket, a fény és a levegő mozgása által okozott változásokat.

Ez nagy bátorságra vallott, hiszen pályakezdésük idején, az 1870-es években a történeti festészet és stílusa, a romantika uralta a festészeti műfajokat. Az új természetszemléletnek még külföldön is kevés híve volt, nálunk pedig ismeretlennek számított, különösen a közönség körében, így a megélhetési források bizonytalanok voltak. Ez azonban egyiküket sem tántorította el választott útjától, és még ha nehézségek árán is, de végigjárták azt.

Voltak, akik magányosan küzdöttek az elismerésért, mint Szinyei Merse Pál, aki elsőként tért rá a fényfestés útjára. Majális című műve azonban nem talált jó fogadtatásra, túl élénk színvilágúnak tartották, így hosszú időre abba is hagyta a festést. Székely Bertalan ? történelmi festményei miatt ? hosszú ideig állt a romantika befolyása alatt, de az 1870-es évektől a hazai falusi környezet ? a Gödöllő melletti Szada ? a realizmus, majd a fényfestés felé fordította. Mészöly Géza magányosan járta a hazai tavak és folyók partjait, és a személyes tapasztalatok vezették el lírai, intim, tájképeihez, amelyek tökéletesen adják vissza a vízpartok hangulatát. Mednyánszky László kicsivel később, az 1880-as évektől kezdve szintén magányosan járta a Monarchia tájait és festette tájképeit, amelyek a táj hangulata mellett személyes érzelmeit, olykor filozófiai nézeteit is tükrözték.

Voltak köztük olyan művészek is, akik művészcsoportokhoz csatlakoztak, ilyen volt Paál László, aki a Párizs közeli Barbizonban alkotta realista szemléletű tájképeit, amelyek nemcsak a táj valós arculatát, hanem a festés pillanatában érvényes személyes érzelmeit is tükrözték. Barbizon hatását mutatja Munkácsy Mihály festészete is, aki Paál László társaságában néhány hónapot töltött itt és a későbbi évtizedekben egyre oldottabb stílusban festette realista szemléletű tájképeit. A századforduló után alakult Gödöllői Művésztelep két vezető mestere, Kőrősfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor képei is helyet kaptak a kiállításon, amelyek a művésztelep szecesszión alapuló szemléletével ellentétben, a könnyed fényfestés jegyében keletkeztek.

A kiállítás tegnap délelőtti megnyitóján Gönczi Tibor, a gödöllői kastély igazgatója köszöntötte a vendégeket, majd Dr. Gémesi György, Gödöllő polgármestere szólt a jelenlévőkhöz. A kiállítást L. Simon László miniszterhelyettes, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára nyitotta meg. Az érdekes és izgalmas kiállítás a Művészetek kertje ? Gödöllő 2015 című programsorozat keretében valósul meg. Részletek a Facebook-on is elolvashatók.

Szóljon hozzá!