Sajtófotók a Cápaházban
Holnaptól ismét a Cápaházban látható a Magyar Sajtófotó Kiállítás! Március 20-a és május 17-e között látható a magyar fotóriporteri szakma legnagyobb és legrangosabb seregszemléje ? tudtuk meg a Nagymező utcai sajtótájékoztatón. A 33. Magyar Sajtófotó Kiállítás kurátora: Szigeti Tamás fotográfus.
Idén 243 fotográfus összesen 7164 képpel pályázott a csaknem négymillió forint összdíjazású 33. Magyar Sajtófotó Pályázatra. A hagyományokhoz híven 13 kategóriadíj mellett hat különdíjat ítélt oda a tehetséges magyar fotográfusoknak a hazai és nemzetközi szakemberekből álló zsűri. Mint január 19-én megírtuk, a zsűri elnöke Adrián Evans, a Panos Pictures fotóügynökség igazgatója volt, aki korábban háromszor is részt vett a World Press Photo díjnyertes képeinek kiválogatásában. A 2014-es év legjobb magyar sajtófotóit Adrián Evans mellett Eric Baradat, az AFP Photo főszerkesztője, Bocsi Krisztián, a Bloomberg Fináncé fotográfusa, Marián Pauer fotótörténész, kurátor és Reviczky Zsolt, a Népszabadság fotóriportere választotta ki.
? A pályázatra a fotográfusok zömében az előző év hétköznapi munkáinak termékeit, a napi eseményekről tudósító hírképeket töltik fel. Olyan képeket, amelyek funkciója főként abban áll, hogy az olvasó az újságból vizuális úton (is) minél több információt kapjon az eseményekről. Ilyen értelemben tehát a sajtófotó nem műalkotás, hiszen ? az újsággal együtt ? legtöbbször hamar a szemétre kerül. Látszólag tehát a jó sajtófotónak nincs más dolga, mint hogy az adott helyi értéken, a lap adott felületén, rovatában megjelenve tudósítson, informáljon, a riport szó eredeti jelentésének megfelelően: jelentést tegyen.
A sajtófotó lassan száz éve önálló műfaj a fotográfiában. A hétköznapok műfaja ? szándékosan nem mondom, hogy művészete. Szerintem annyira önálló, hogy ha múzeumok, kiállítóhelyek falaira kerül, nem kell más műfajok attribútumait magára öltenie a megjelenéshez. Ezért nem használtuk az idei kiállításon a megszokott képkereteket. Megpróbáltuk a Capa Központ falain megjeleníteni az újságok, magazinok hangulatát, formavilágát. Arra tettünk kísérletet, hogy a képek a saját, eredeti, természetes közegükhöz minél inkább hasonló környezetben jelenhessenek meg.
A hagyományos újságnyomásra, a rotációs technológiára utalnak a falakon kiterített, hosszú papírtekercsek. Ezek szélessége alig haladja meg az egy métert, ami kissé megnehezítette a tördelést, gyakran éreztük, hogy beszorultunk az adott felületre. Éppen úgy jártunk tehát, mint amikor a szerkesztőségben kiderül, hogy egy-egy újságoldal nincs gumiból, nem nyújtható tetszőlegesen és így határt szab az elhelyezhető képek számának és méretének. A 33. Magyar Sajtófotó Kiállítás tervezésekor és készítésekor a legfőbb célunk az volt, hogy ez a kiállítás minél inkább a sajtófotókról és az azokat készítőkről, a fotóriporterekről szóljon ? mondta el Szigeti Tamás, a kiállítás kurátora.
Lehet hogy a tanárunk volt zavarban?
M. Schmidt János: Zavarban című képe kapcsán középiskolás emlékeim tolultak elém. 1967-71 között a váci gépipari technikumban tanultam, s a Konstantin téri kollégiumban laktam. Nem tudom már hányadikos voltam, amikor új takarítónő érkezett az iskolába. A negyvenes éveiben járó néni a fiúvécé előtt álldogált a folyosón, s ha valamelyikünk bement, gyorsan utána indult. Odabenn aztán a piszoárnál álló fiú mellé lépett, s megkérdezte: mennyi az idő? Néhány osztálytársam már eleve bal kézzel fogta varázsvesszejét, s a csuklóján lévő karórára irányította a kíváncsi hölgy tekintetét. A takarító néni hosszasan szemlélődött, nem bírt betelni a látvánnyal. Pár hónapig tartott a kukucskálás, aztán hirtelen elbocsátották, megfosztva ezzel minket is az önmutogatás gyönyöreitől. Az okokat csak sejtettük: állítólag valamelyik tanárunktól is érdeklődött az idő múlásáról, aki nálunk jóval szégyenlősebbnek bizonyult.
