Részvétem a Labor előtt
Hogyan lehet a lehető legkevesebb mesterséges eszközzel megjeleníteni egy természeti tájat? Milyen képet látunk, amikor a hallásunk és egy teremtett atmoszféra irányítja a gondolatainkat? Lehet-e műalkotást/kiállítást csinálni anélkül, hogy szemetet termelnénk? ? Többek között ezekre a kérdésekre kaphatunk választ tegnap óta a Képíró utcai Laborban.
Sós József, a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia-művész szakos negyedéves hallgatója Minimális jelenlét, maximális részvét című kiállítása alapját egy Maimonidész-gondolat adja: Maimonidész megkülönbözteti a valóság isteni képmását az ember alkotta kép bálványszerű képmásától. Sós e koncepció mentén továbbhaladva azt vallja, hogy manapság a valóság és a környezet (természeti környezet is) minden tekintetben ember alkotta kép ? a Laborban bemutatott totális installációban ezt a feszültséget jeleníti meg. Projektje egyfelől az olyan atmoszférateremtő művészeti gyakorlatok sorába illeszkedik, mint Olafur Eliassoné, Pierre Huygheé vagy Philippe Parrenoé, másfelől épp az ilyen praxisok kritikáját fogalmazza meg azzal, hogy minimális eszközzel és anyagi befektetéssel éri el az állapotváltozást és teremti meg a ?képet?. Kurátor: Mucsi Emese. Megtekinthető december 20-án szombatig, hétköznap 16 és 19 óra között.
A kiállítást Salamon Júlia a Labor Galéria előtti járdán rendhagyó módon nyitotta meg. Miközben forralt bor helyett forró teát kortyolhattunk a hideg estén, szövegét nem papírról, nem is laptopról, hanem okos-telefonja képernyőjéről olvasta fel. Mivel tőlünk is interaktivitást várt, megkérdeztem, hogy egy későbbi kiállításmegnyitón nem akarja-e kihangosítani készülékét, amelyen egy általa felhívott ismerőse mondja el a megnyitó szövegét? A telefonos kisasszony nem zárkózott el az ötletemtől, s ha legközelebb megengedi a koncepció, szívesen vesz igénybe telefonos segítséget.
