ZETApress

Daniel Schmiddeli: Mária Terézia, mint magyar királynő, magyar koronázási díszben 1743?1745 körül című festményét láthatjuk a gödöllői kastélyban. Mária Terézia 1751 augusztusában járt Gödöllőn, meglátogatta a Magyar Kamara elnökét, a kastély urát, Grassalkovich (I.) Antalt. A gróf fényes külsőségek közepette fogadta uralkodónőjét, s ebből az alkalomból egy márvány hálószobát építtetett királyi vendége számára.

Az elkészült termet ma is megcsodálhatjuk, ez a kastély ún. Mária Terézia szobája. Az írott és képi források tanúsága szerint a szoba beugró, ún. alkóv részét egy egészalakos Mária Terézia portré díszítette, amely azonban a 20. század folyamán elveszett. Ripka Ferenc: Gödöllő, a királyi család otthona című munkájában így ír a teremről és a festményről: A szoba oldalfalai vörös márványból vannak, igen gazdag aranyozással; mennyezete igazi mestermű. Két kiálló fal mintegy elkülöníti egyik részét a teremnek s itt van az ajtóval szembeeső falon az a nevezetes emlékű nagy olajfestmény, mely Mária Terézia méltóságteljes alakját ábrázolja, a mint jobb kezével egyszerre három koronát érint.

A Gödöllői Királyi Kastélynak az elmúlt évben sikerült egy, az egykorihoz hasonló nagyméretű, egészalakos Mária Terézia festményt vásárolnia. Daniel Schmiddeli 1743?1745 körül készült munkája Mária Teréziát, mint magyar királynőt, magyar koronázási díszben ábrázolja. Az uralkodónő fején a magyar Szent Korona, jobb kezében a jogar, bal kezét az országalmán nyugtatja. A háttérben egyértelműen azonosítható a koronázási palást és a jobbra látható apostoli kettős kereszt, amely a XIII. századtól kezdve szerepel a magyar királyok címerében, mint a keresztény királyi hatalom jelképe. A kép, a festő 1742-ben készített munkájának (Pozsony, Prímási Palota) részletekben kiegészített, bővített változata.

Schmiddeli 1742-es alkotásán a királynő nem viseli, hanem bal kezével érinti a magyar koronát, s a képen nincs rajta a koronázási palást és a jobbra látható apostoli kereszt sem. A képen Mária Terézia abban a fehér, gyöngyökkel díszített magyar ruhában áll, melyet királynővé koronázása alkalmából, 1741. június 25-én, Pozsonyban viselt. Mellén egy hatalmas ékszer, férjének, Lotharingiai Ferencnek, briliánsokba foglalt miniatűr portréja. A Habsburg uralkodók magyar királlyá koronázásuk alkalmával mindig a magyar díszruhát viselték.

Mária Terézia más alkalommal is örömmel hordott magyar díszruhát, gyermekeit is gyakran öltöztette abba, és jó néven vette, ha arisztokratái udvari díszruhaként viselték. A Mária Teréziát ábrázoló képen a díszruha XVIII. századi változatát láthatjuk, mélyen kivágott, dupla buggyos ujjú inggel, aranybrokát selyemanyagból készült dúsan ráncolt szoknyával, gazdag, többsoros gyöngydíszítéssel.

Mária Terézia koronázási ünnepsége a szokásos pompával zajlott, mégis kiemelkedett a többi koronázás közül, hiszen több száz éves férfiuralom után Magyarországnak ismét királynője volt! A királynő Pozsonyba érkezése óriási lelkesedést váltott ki. A nemesség a városok nagy reményeket fűztek az új királynőhöz. A pozsonyi házak és paloták ablakai a királykoronázás idejére drága páholyokká alakultak, ahonnan az előkelő nézők gyönyörködhettek a koronázási menetben. ? A koronázás nagyszerű volt, a királynő maga a megtestesült báj. Az ősi korona Mária Terézia fején új fényt kapott, s Szent István régi, kopott palástja pont olyan jól mutatott rajta, mint saját, gyémántokkal, gyöngyökkel és más drágakövekkel ékesített ruhája ? jelentette a Szent Márton-székesegyházban lezajlott koronázásról Sir Thomas Robinson, Anglia bécsi követe.

A festmény annyiban is a koronázás aktusához kötődik, hogy balra a háttérben megjelenik a koronázási domb, a királynő lovas figurájával. A koronázási szertartás befejeztével, az eskü letétele után a koronázási kardvágás következett. Mária Terézia egy fekete mén nyergében felvágtatott a Duna-partján kialakított, háromszínű (piros, fehér, zöld) posztóval borított dombra. Kardjával a kezében a négy égtáj felé vágott, ezzel jelezve, hogy kész megvédeni az országot az ellenségtől, bárhonnan támadjon is. (E szimbolikus jelenet a szokásosnál jóval nagyobb hangsúlyt kapott, hiszen 1740 decembere óta zajlott az osztrák örökösödési háború.)

A már említett angol követ az alábbi szavakkal írta le a kardvágás jelenetét: ? A királynő elragadó. Mikor a pallossal az ég négy tája felé suhintott, mindenki érezte, nem lesz neki sem a saját, sem a mások kardjára szüksége, hogy meghódítsa a világot. Szent István kopott palástja úgy feküdt rajta, mintha ráöntötték volna.

A részlet-gazdag, igazán nívós festmény több mint féléves restaurálás után, augusztus 8-án, a Barokk Kastélynapok keretében kerül elhelyezésre a kastély ún. Mária Terézia szobájában. A festmény restaurálását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. Restaurátorok: Jeszeniczky Ildikó és Perjés Edit ? írta Papházi János.