Önarckép az Aranytízben
Bekő Éva festőművész Korlátokon innen és túl című kiállítása nyílt meg tegnap délután az Aranytíz Kulturház I. emeleti Előtér Galériájában. Mivel Éva nem a szavak embere, a március 24-én, vasárnapig látható kiállítás megnyitására Steiger Kornél filozófust kérte fel.
Az egyetemi tanár a falakon látható képek mellett egy nem láthatóról, Vincent van Gogh portrájáról beszélt. Ott is, meg Éva Önarcképén is úgy néz szembe az arc, hogy nem ránk, hanem felfelé tekint. Ez a spiritualitás szimbóluma. Hasonló jelentése volt a beszédet követően Somfai Andrea zenéjének is: Egy japán meditációs fúvóshangszeren játszott, s mivel az ember általában egyedül meditál, most tette ezt először közönség előtt.
Mivel a tanár úr is portrékról beszélt, én is erre koncentrálok. A fali Önarckép az Ön arcképe? ? szólítottam meg alkotóját nem túl szellemesen. A beszélgetés szó szerinti idézésétől most eltekintek, s magnófelvétel híján amúgy sem tudnám pontosan visszaadni. Annyi a lényege, hogy Éva Győrött ismerkedett meg korábban a festészettel, de tíz éve már Budapesten él. Kiállított képeinek egyik része akkoriban, a többi mostanában készült. Korábban csoportos kiállításokon vett részt, ez az első önálló kiállítása, s a továbbiakban is önállóakra vágyik. Egyelőre hobbiból fest, más kereső foglakozása van, de szeretne később inkább a festészetből megélni.
A tárgyakat ábrázoló festményeimen, olyan módon szeretném bemutatni a világot, amely rámutat arra, hogy a hétköznapi valóságot a megszokottól eltérő szemszögből is lehet értelmezni, és a szemmel látható világ esetleg több is lehet annál, mint amennyit érzékszerveinkkel felfoghatunk belőle. A non-figuratív képeimmel pedig az a célom, hogy általuk megfelelő ábrázolási módot találjak az olyan elvont fogalmakra, mint például az idő, a szabadság, vagy éppen a zenei harmónia ? írta valahol. Sajnos a honlapja még nem készült el, így linkjével nem szolgálhatunk.
