ZETApress

Ma délelőtt 11 órakor a Magyar Népmese Napján, a budai Várkerületben megnyílt a Magyar Mesemúzeum. Az avató ünnepség koszorúzással egybekötött megemlékezéssel kezdődött a Múzeummal szemközt található Elek apó kútjánál. A díszvendég Benedek Elek unokája és Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, Budavár díszpolgára volt.

A megnyitó ünnepség a Magyar Mesemúzeumban folytatódott, ahol megnyitó beszédet mondott Dr. Nagy Gábor Tamás, a Budavári Önkormányzat polgármestere és E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Benedek Elek meséjét Rátkai Amanda, a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium diákja mondta el, majd Thumay Balázs és barátai Kányádi Sándor általuk megzenésített versét adták elő. Végül Sándor bácsi egy évre átvette a múzeum kulcsát, melyet jövő ilyenkor tovább kell adnia egy következő meseírónak.

Nem tudni még, hogy a következő kulcsátadás hogyan és kinek történik. A múzeum főigazgatónője kérdésemre azt sem zárta ki, hogy meseíró-pályázatot hirdetnek, s a fődíj lesz többek között a múzeum kulcsainak egy éves őrzése. A másik lehetőség az lehet, hogy egy olyan Kányádi-formátumú meseíró kapja meg 2013. szeptember 30-án, aki eddig is sokat tett már a gyermekekért.

A nyolc évvel ezelőtt elkészült kút ötlete ? miként a ma megnyitott múzeumé is ? Kányádi Sándor nevéhez fűződik, aki a szomszédos házban lakik, s azóta is boldogan nézi első emeleti ablakából Melocco Miklós alkotását. (A társasházban korábban Virág Benedek lakott, Benedek Elek viszont Erdélyben született, s Trianon után ugyanoda tért vissza Csonka-Magyarországról, hogy az elcsatolt terület magyarjait segítse.)

A Döbrentei utca 15-beli ódon ház kapuján belépve a régi porolóról különleges szőnyeg lóg: zsebei izgalmas programajánlatokat és olvasnivalókat rejtenek. Szemben rajzok, képek és tárgyak segítségével a ház története elevenedik meg. Az udvarról nem hiányzik a kút sem, amelyből ? ki tudja ? talán az élet vize fakad, de biztos nem árt meglocsolni vele az udvar közepén ég felé nyújtózó fát.

A termekben meseutat lehet bejárni. Ahhoz, hogy átkeljünk a sűrű, sötét erdőn, bátorságra és találékonyságra van szükség, s a próbákat teljesítve eljuthatunk a királyi trónig. A mosdóban varázstükrök és képregények lepnek meg minket. (A vécéfülkék belülről zárhatatlanok, nehogy a gyerekek beszoruljanak.) Beljebb, a Műhelyben a szombati matinékon igazi meseírókkal találkozhatunk. Van, akiről miniatűr kiállítás is látható. A gyerekek rengeteg mesekönyv közül válogathatnak, beülhetnek a hallgató-kuckóba, kipróbálhatják magukat a színpadon vagy elkészíthetik saját mesefilmjüket.

Kányádi Sándor szeretné a múzeum és a túloldali kút között lezáratni és sétáló utcává alakíttatni az útszakaszt. Mivel a BKV buszai is erre haladnak, a terület nem a kerület, hanem a főváros kezelésében van. A polgármestertől megtudtam, hogy az ötlet nem új számukra, korábban is szerették volna meglépni, de eddig anyagi okokból ez nem sikerült nekik. Sándor bácsi azt is kérte, hogy a kút közelében nyilvános vécét is telepítsenek, ne kelljen az ablakból látnia, amint a fáradt vándorok egy fa tövében könnyíteniük magukon. Talán ezt még kerületi szinten is meg lehetne valósítani!