ZETApress

Robert Capa mintegy kétszáz felvételét állítják ki március 5-e és 20-a között a Magyar Nemzeti Múzeumban ? tudtuk meg a délelőtti sajtótájékoztatón. A képek utána a Ludwig Múzeumba kerülnek, ahol július másodikától október 16-ig láthatjuk azokat. Innen aztán körbeutazzák az országot. Előbb Észak- és Kelet-Magyarország ? Salgótarján, Miskolc, Sárospatak, Debrecen, Szolnok és Szeged ?, majd a Dunántúl ? többek között Pécs, Győr és egyéb nagyvárosok ? kiállítóhelyei következnek.

Az OKM az MNM-nek 300 millió forintos támogatást nyújtott a 937 darabból álló amerikai Capa-gyűjtemény, az ötven vintage kópia és a portrék megvásárlására, valamint az első magyarországi kiállítások megszervezésére. Összesen 1010 kép érkezett, melyet Hiller István kultuszminiszter csomagolt ki a fotósok és kamerák kerszttüzében. Ebből kerül ki majd az a 200-220 darab, melyeket kiállítanak.

A válogatás tartalmazza a már publikált, Capát igazán híressé tevő ötszáz fotót, valamint azokat, melyeket eddig nem láthattunk. A gyűjteményt a New York-i ICP ajánlotta fel megvételre a magyar kormánynak. Az alapítványt a művész öccse, Cornell Capa ? aki szintén ismert fotós ? hozta létre 1974-ben. Az ICP fontos feladata a Capa-hagyaték gondozása, mely mellett fotóarchívumként, galériaként és fotóiskolaként is működik.

Robert Capa 1913-1954

Friedmann Endre Ernő 1913. október 22-én született Budapesten jómódú szülők második gyermekeként. Őt követte Kornél a sorban, aki később a már említett Cornell Capa lett. Endrének baloldali értelmiségiként hamar el kellett hagynia hazáját. 1931-ben érkezett Berlinbe, ahol egy fotóügynökségnél vállalt munkát. Első fotómasináját Kepes Györgytől kapta, berlini beilleszkedését Besnyő Éva, a később szintén híressé vált fotóriporter segítette.

1933-ban Párizsba költözik. ?34-től ismerjük őt Robert Capaként, de addigra már a ?32-ben elkészített egyedülálló Trockij-sorozata megismertette nevét a világgal. Több magazin közli folyamatosan képeit. ?36-37-ben részt vesz a spanyol polgárháborúban, s itt készíti leghíresebb fotóját, A milicista halálát.

1938-ban a japán megszállás idején hat hónapot töltött Kínában, majd újra Párizs és Spanyolország következett. A II. Világháború kitörése utánAngliában, Afrikában, Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban és Németországban fényképezett. Ott volt ?44 június 6-án a normandiai partraszállásnál is. 1947-ben John Steinceckkel együtt hosszabb időt töltött Szovjetunióban. Abban az évben alapította meg a Magnum Fotóügynökséget, melynek vezetését halála után testvére, Cornell vette át. Ott volt Törökországban és a születő Izrael államban is. 1948-ban hathetet töltött hazánkban. 1954-ben a Life Magazin Indokínába küldte, ahol egy aknamezőn lelte halálát.

Mindig akció-közelben volt. Mottója úgy szólt: Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel! A téma csak akkor lehet hiteles, ha közel megyünk hozzá. A hitelesség, a háború okozta szenvedés együttérző bemutatása képeinek egyik legnagyobb erénye. Olyan elkötelezett fotográfus volt, aki mindig az áldozatok oldalára állt. Mostani kiállításait Páldi Lívia, a Műcsarnok főkurátora rendezi.