ZETApress

hírportál

Laza optimizmus

Seres Szilvia: Laza optimizmus című videó-installációja látható tegnaptól a Mélycsarnokban, a Műcsarnok projektgalériájában. Megnyitotta: Müller Péter Sziámi, kurátora: Készman József. Támogatók: Nemzeti Erőforrás Minisztérium, C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány.

Az installáció elkészítéséhez az alkotó felhasználta Rodolf Hervé rendszerváltás után készült archív felvételeit, melyeket az átmeneti évek Budapestjéről és underground közegéről forgatott. A mozgóképes hagyaték felhasználásáért köszönet az Association des Amis de Lucien Hervé et de Rodolf Hervé-nek. Külön köszönet: Judith Hervé, Molnár Márta, Szegedy-Maszák Zoltán.

2006-ban interjúkat készítettem az átmenet éveiről, vizsgálva és megnézve, hogy hova tűnt és miként alakult át az underground kultúra. A változás érdekelt, valamint az, hogy mi történt a szereplőivel, illetve hogyan élték meg ezt az időszakot. Interjúalanyaim között szerepelt Halász Péter, Najmányi László, Ujj Zsuzsi, Szilágyi Lenke, Várnagy Tibor, Müller Péter Sziámi, Bárdos Deák Ágnes, Király Tamás.

1990 a magyar rendszerváltás első teljes éve, taxissztrájkkal, Duna-gate botránnyal, az orosz katonák kivonásával és az első szabad választással. Budapest átmeneti éveinek művészeti élete pezsgő és különleges, köszönhetően a hirtelen jött szabadságnak, kontrollnélküliségnek, ami nagyfokú kreativitással párosult. Minden alakulóban volt, és ez az átmenetiség mozgalmassá tette a város kulturális életét is.

Ki hogyan lépett tovább? A rendszerváltásnak köszönhetően hányan tértek haza azok közül, akik a ?70-es években egyirányú útlevéllel hagyták el az országot? Mit őrzött és mit szépített meg az emlékezet? Egyáltalán, ki hogyan emlékszik erre a letűnt világra és a szereplőire? ? Videó-installációmban felhasználom Rodolf Hervé képzőművész archív mozgóképes felvételeit.

Rodolf, aki 1989-ben érkezett Budapestre Párizsból, hamarosan a hazai underground kultúra mindenütt jelen lévő, s azt érdeklődése révén folyamatosan dokumentáló főszereplője lett. Videói képet adnak a rendszerváltás utáni budapesti szubkultúra személyiségeiről és eseményeiről, illetve mára már nem létező helyszíneiről (Tilos az Á, Zanzi Bár, Biliárd fél 10, FMK). A felvételek egyfajta korképek, melyek művészeti jelentőségükön kívül történeti, szociológiai, kultúrantropológiai vizsgálódások alapját is képezhetik. Installációm nemcsak egy korszak hangulatát idézi fel, hanem múlt és jelen egymás mellé helyezésével a ?túlélők? olyan történeteit is felszínre hozza, melyek egy eltűnt világ újabb és újabb párhuzamos rajzát mutatják ? a jelen tükrében ? írta Seres Szilvia.

A médiaművész, esztéta 1974-ben született Budapesten. 1998-ban a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakán, 2002-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának esztétika szakán diplomázott. Az MKE Doktori Iskolájának egyéni fokozatszerzője, 2008-tól az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézete Film-, Média- és Kultúraelméleti Doktori Programjának hallgatója, ahol 2011-ben szerzett abszolutóriumot. Jelenleg a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Kommunikációs és Művészeti Karának Média design szakvezetője. Elsődlegesen a vizuális érzékelés átalakulásával, a képalkotás új technikáival, a kortárs művészet aktuális kérdéseivel foglalkozik.

1996-tól 2004-ig a C3 Kulturális és Kommunikációs Központ Alapítvány munkatársaként elsősorban videó-művészettel, illetve a hálózati adatbázis és mozgóképes archívum összekapcsolásának lehetőségével foglalkozott. Médiaművészként 1994 óta állít ki hazai és külföldi kiállításokon, rendezőként 2005 óta készít dokumentumfilmeket. 2010-ben kitalálója és kurátora volt a nagy-sikerű Szubjektív Budapest Tér-képek projektnek, melyből az OSA Archívum Centrális Galériájában 2010 októberében nyílt kiállítás.

1 hozzászólás

Visszajelzések

  1. Opus Magnum | ZETApress

Szóljon hozzá!