ZETApress

hírportál

Operatív fotó az OSA-ban

Budapest és Prága az állambiztonság szemével címmel nyílt új kiállítás tegnap az OSA Archívum galériájában. A kiállítást Michal Cerny, a budapesti Cseh Centrum igazgatója és Szilágyi Sándor fotóművészeti író, a Beszélő alapító szerkesztője nyitotta meg.

A kiállítás kiindulópontja az az összeállítás volt, amelyet a prágai The Institute for the Study of Totalitarian Regimes munkatársai készítettek tavaly az egykori csehszlovák állambiztonsági szervek az 1960-as, ?70-es években és ?80-as években felhalmozott fotóanyagából. A kiállítás október 30-ig tart nyitva, ingyenesen látogatható.

A fotókat az állambiztonság titokban, rejtett módon rögzítette a politikai ellenzék tagjairól, illetve olyan emberekről, akikről gyanították, hogy ellenzékiekkel állnak kapcsolatban. Az összeállításból kiállítás is készült, amelyet az OSA Archívum a budapesti Cseh Centrummal együttműködve meghívott Budapestre, hogy a vonatkozó magyar anyagokkal kiegészítve a magyar közönség is láthassa ezeket a kivételes, eddig soha nem látott fényképeket.

A magyar anyag összeállításában az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára működött közre. A kiállítás anyagát eredeti dokumentumokkal és a titkos fotózással foglalkozó korabeli propaganda- és oktatófilmek részleteivel egészítettük ki. A történeti fotókiállítás titkos fényképfelvételek, eddig soha nem látott filmanyag és dokumentumok segítségével mutatja be a politikai elnyomás és megfélemlítés korabeli technikáit és napi gyakorlatát.

Operatív fotózás a magyar politikai rendőrségen

A második világháború után létrehozott politikai rendőrség folyamatosan gyűjtötte, készítette ?a bizonyító és vádló” erejű fényképeket. 1946 októberében jött létre a Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya (ÁVO), amelynek IX. alosztálya volt megbízva a technikai feladatok ellátásával. 1948. szeptember 10-től az államvédelem a rendőrség berkeiből kiemelve, a belügyminiszter közvetlen felügyelete alatt folytatta tevékenységét. A Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságára átkeresztelt szervezet operatív technikai ügyeinek vezetését Farkas Vladimír vette át. A fotótechnika felértékelődését jelezte, hogy 1949-ben az Andrássy út 60. közelében, az Izabella utca 66-ban lévő 16 mm-es keskenyfilm-laboratóriumot kb. 10 millió forintos költséggel külföldről behozott gépekkel rendezték be, valamint ugyanebben az évben megkezdődött a szakirányú képzés, amelynek keretében 23 fő vett részt fényképész tanfolyamon.

A titkos követések ekkortól már egyre többször jártak együtt a megfigyeltek mozgásának képi dokumentálásával. A felhasznált technika kezdetlegességét jelzi, hogy a fotográfiák sokszor elmosódottak, ezért leginkább az elsődleges céljukra, az azonosításra voltak teljességgel alkalmatlanok. 1953 júliusától, az ÁVH és a BM újbóli egyesülése után az a VIII. Osztály lett megbízva a figyelési és környezettanulmányozási feladatokkal, ahol működött egy operatív technikai alosztály is. A rejtett fényképezésekben érintett volt a technikai hátteret biztosító IX. (Operatív Technikai) Osztály is. A Belügyminisztérium Államvédelmi Kollégiuma 1956 márciusában foglalkozott a külső figyelés helyzetével, és a területen mutatkozó komoly hibákért részben az alacsony színvonalú technikai ellátottságot tette felelőssé. Piros László belügyminiszter utasította a IX. Főosztályt, hogy gondoskodjon megfelelő, titkos képrögzítésre alkalmas eszközökről, azaz hogy ?a konspiratív fényképezés gyökeres megjavítása céljából az eddigiektől eltérően könnyen rejthető, miniatűr fotó- és filmapparátot készítsen el. A prototípusokat legalább három különböző tárgyban rejtve 1956. október 15-ig a VIII. Osztálynak kísérletezés céljából adja át”.

Az 1956-os forradalom leverése után a politikai rendőri szerveket először az ORFK keretében állították fel, Politikai Nyomozó Főosztály elnevezéssel. A figyelés (és az előállítás) az 5. Osztály, a technikai munka a 7. Osztály feladata lett. 1957-ben a belügyi szervezet megszilárdulásával egyidejűleg a politikai nyomozó szervek a BM II. Főosztályaként nyertek besorolást, amelyen belül a külső figyelésért és a környezettanulmányozásért a II/9., az operatív technikáért pedig a 11/10. Osztály volt a felelős.

Az osztályok létszámhiánnyal küszködtek, amely érintette a fényképész személyzetet is, és nem álltak rendelkezésre a szükséges technikai eszközök sem. A technikai részleg fő objektuma a Nádor u. 2-4. számú épületben volt, fotósainak helyzetét nehezítette, hogy az Izabella úti laboratóriumot – egy dokumentum szerint – október 23. után kifosztották, csak a nehezen mozdítható, amúgy nagy értékű laborgépek maradtak meg.

A fotók felhasználásában rejlő lehetőségek és a nyugati titkosszolgálatok technikai fölénye egyaránt hazai fejlesztéseket igényelt. 1957-ben Biszku Béla belügyminiszter elrendelte a hírszerző ügynökök és a kapcsolattartó tisztek számára a mikrofényképezés oktatását, amellyel a 11/10. Osztály beosztottait bízta meg.

1960. november 25-én a magyar államvédelmi küldöttség (Beszédes Károllyal és Markó Imrével a soraiban) tanulmányútra utazott a Szovjetunióba, hogy a figyelő, az operatív technikai, a nyilvántartó és a levélellenőrző munkáról tapasztalatokat szerezzen. Kéthetes kinn-tartózkodásuk alatt egyebek mellett megismerkedhettek a nagy fényerejű, különböző eszközökbe beépíthető speciális fényképezőgéppel, az Aj ax-12-vel, a személyi igazolvány és az útlevélfotó készítésére alkalmas, zsebben hordozható reprókészülékkel, valamint a fotózásban érintett szervek belső struktúrájával és működésével. A hatvanas évek elejétől egészen a rendszer bukásáig számos egyezmény született a magyar állambiztonság és a szocialista tábor más szolgálatai között, amelyekben rendszeresen helyet kaptak a különböző fotótechnikai fejlesztések, ismeretcserék. így például 1962 májusában a szovjetek felé tett magyar vállalások között szerepelt a konspirált lakásokban, gyenge megvilágítás mellett történő fényképezési módszer tökéletesítése, a spektrumlámpák felhasználásának tapasztalatai, továbbá minták átadása a Forte gyár termékeiből.

1962-ben szovjet minta alapján alakították át a magyar állambiztonság szervezetét. A új struktúrában a Belügyminisztérium III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökségének III/V. Csoportfőnöksége lett megbízva az operatív technikai teendőkkel. A hatvanas évek közepétől a fotótechnikai eszközök alkalmazása a belügyi munkában egyre általánosabb lett. A fényképek állambiztonsági felhasználása is ugrásszerűen megnőtt. 1972-ben a BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökségének kiadásában megjelent konspiratív fényképezés (Módszerek, eszközök és alkalmazási lehetőségek) című tanulmány, amely részletesen ismertette a személyfigyelések képi dokumentálásának két speciális szakágát: a mozgó követéses, valamint a konkrét helyekre beépített fotóeszközzel történő rejtett fényképezést (utóbbit 3/r rendszabálynak nevezték). Ugyanebben az évben készült el egy másik, szigorúan titkos dolgozat Fotográfia eszközök, fényérzékeny anyagok és ezek alkalmazása az operatív technikában címmel.

Az operatív technika fontosságát mutatták az egyre részletesebb belügyi szabályzatok. A belügyminiszter 0019/1970 számú parancsában külön foglalkozott a rejtett fotózás kérdéseivel, majd 1982-ben kiadta az Operatív Technikai Rendszabályok és Módszerek Alkalmazásának Szabályzatát, amely a 3/r rendszabály mellett a 3/f módszerre, a titkos behatolások alkalmával folytatott dokumentáló fényképezésre tartalmazott útmutatást.

A titkos képrögzítést egészen a rendszer végnapjaiig folytatta az állambiztonság. A rendszerkritika direkt és látványos formái folyamatosan, a nyolcvanas években pedig egyre gyakrabban látták el munkával a vizuális dokumentálást végző apparátust. 1989-ben, mikor az utca újra a szabad társadalmi cselekvés színterévé vált, tüntetések, pártgyűlések, az állampárti rendszert és annak vezetőit minősítő falfeliratok vártak megörökítésre.

Szóljon hozzá!