ZETApress

Kalifornia címmel nyílt kiállítás tegnap este a Liliom utcai Trafó Galériában Bodó Sándor, Fodor János, Horváth Tibor és Uglár Csaba munkáiból. Kurátora Fenyvesi Áron. A június 19-ig látható tárlatot Szacsva y Pál nyitotta meg.

A csoportos kiállítás négy, műfaji határokat átlépő, közös (neo)-konceptuális képzőművészeti alapokból építkező ?renitens? magyar alkotó új és pimasz témafelvetésű munkáit mutatja be. A kiállítók kísérletező szellemisége meghatározó jelentőségű a magyar kortárs képzőművészet aktuális arculatának szempontjából, pedig a művészek többnyire az intézmények perifériáján fejtik ki tevékenységüket, inkább kényszerű, mintsem önként vállalt árnyék-szerepkörben.

A Kalifornia központi motívuma a kortárs képzőművészet által használt konceptuális nyelv – a művek pedig ezen nyelv értésének és meg-nem-értésének konfrontatív dinamikájából bomlanak ki: a kiállítók dekonstruktív művészeti működésmódja a művekben vizuális és verbális jeleket, jelölőket és jelentéseket halmoz úgy egymásra, hogy azok kioltsák a megnyugtató módon befogadható üzeneteket. A munkák így egy egészen új és felszabadító formai, nyelvi és módszertani szótár szerint lépnek működésbe és kalauzolják olyan terepre a befogadóikat, ahol korábban még nem járhattak.

A kiállítás címébe foglalt látens amerikanizmus a Kalifornia-mítoszra hivatkozik; mely szerint Kalifornia a mai napig is a lehetőségek és a modern ígéretek földje, az önmegvalósítás reményének és a szabadságnak széles körben használatos szimbóluma. A kiállítók Kalifornia utópikus képének megidézésén keresztül pedig a magyar képzőművészeti valóságra és az abból való kitörési lehetőségekre is reflektálnak, valamint katalizálják a hazai képzőművészeti szcéna öndefmíciós mechanizmusait. A kiállítás apropóján létrehozott új művek folytatják a képzőművészet nyelvének megújítására tett kísérleteiket, az életre hívott ironikus és pszichedelikus megalománia és kritikai titanizmus segítségével.

A kiállítótérben megjelenő művek nagyon tág mediális spektrumban mozognak: láthatók és hallhatók lesznek hang- és téristallációk, printek, videók, rajzok és objektek. A kiállított müvek értelmezési tartományának szálai pedig a konceptuális sci-fi műfajától egészen a kritikai reflexiók tartományáig terjednek.

Bodó Sándor: Férfiak, Nők, Élők, Halottak, Egyenlők című installációjának változó alaphalmaza minden olyan asztronauta neve, aki a mai napig az űrben járt. A művész minden űrhajós nevét visszabontotta az angol abc betűire, majd újrarendezte azokat abc sorrendbe. Az installációban látható index-számok a betűk, a nevek alaphalmazban való előfordulásának a számát jelzik. A kvantitatív, a tudományossággal és a lírával egyaránt kacérkodó konceptuális gesztusokon alapuló művek teszik ki Bodó Sándor művészetének gerincét az űrkorszak végén, amikor az amerikai Endaveur űrsikló utolsó útjára indul, ezzel is szimbolizálva a világ hatalmi átrendeződését.

Fodor János rendkívül sokoldalú képzőművészeti tevékenységének több szeletébe is betekinthetnek a Kalifornia kiállítás látogatói. Fodor játékos, egyszerű manipulációkon alapuló printjei napjaink trash-pop-kultúrájanak vizuális jeleit, lógóit forgatja ki. Fodor számos kis objektje és installációja mellett látható 22 perces Kitörési Kísérlet II. c. videómunkája, és a Monolit címre hallgató plexi objektje, melynek kétdimenziós sziluettje a rosette-i-kőre emlékeztet, ami alapján egyébként sikerült dekódolni a hieroglifákat. A mű érdekessége továbbá, hogy rovásírással szerepel rajta egy angol nyelvű idézet a 2001: Űrodüsszeia című filmből.

Horváth Tibor az utóbbi néhány év talán legkritikusabb magyar képzőművésze. Művei lecsupaszított művészeti, társadalmi és politikai kritikák, reflexiók; a Trafó Galéria terében egy hang-művében feldolgozta Magyarország új alkotmányát. Egyre sokasodó, egyszerű, ám annál töményebb ötleteken és gesztusokon alapuló rajzai közül kettőt tár most a közönség elé, melyek az iskolás-füzetek esztétikáján keresztül megfogalmazott állásfoglalások Magyarország aktuális mindennapi társadalmi feszültségeiről.

Uglár Csaba: Idegen Tudatáram című videójában a mesterséges intelligencia öntudatra ébredését tematizálja. Mivel művében fraktálok, sejt-automaták képei jelennek meg, olyan matematikai képleteken alapuló manipulációk, melyek képként való létrejöttéhez nincs szükség a számítógépen kívüli vizuális inputra. A számítógép által szerkesztett és felmondott hang szintén a gépek érzelmes, egyben kíméletlen öntudatra ébredésére reflektál.

A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásával létrejött kiállítás megnyitóján Szacsva y Pál szintetizátorozni kezdett, s rövidesen a négy művész is a plafonról lelógó hangszerhez lépett. Tízkezesük hangja betöltötte, majd hamar kiürítette a termet. Érdemes volt sietnünk, mert az utolsóknak már banán se jutott a bor mellé a büféasztalnál!