ZETApress

hírportál

Zászló a galériában

Kohanicz Marika kiállítása nyílt meg tegnap délután a belvárosi Aranytíz Kultúrház Előtér Galériájában, mely április 30-ig tekinthető meg az I. emeleten.

Kis koromtól kezdve mindig rajzoltam. Lerajzoltam ismerőseimet profilból, társaimat emlékkönyvébe, vagy ahova csak hely volt, rajzoltam? Hobbyból porcelánt festettem, azonkívül, selyemre, fára, falra, üvegre ? vallja az 1943-as születésű művésznő.

Mikor gyerekeim felnőttek és több időm volt, 2000-ben rátértem az olajjal való festésre. Kedvenceim, a színes virágok, a női aktok. A legjobban fénykép után portrékat szeretek készíteni. Olaszországban egy hegyek közötti kis városban lakom. Leginkább megrendelésre festek, lakberendezéshez a hozzáillő képet, vagy személyeknek portrét ? folytatódik a bemutatkozás.

Mariann megnyitóját követően Gábor gitározott a jelenlévőknek. Az építészmérnöknek ez már a harmadik kiállítás megnyitója volt, ahol szórakoztathatta a nagyérdeműt. Mivel állandó vendége az Aranytízben fellépő Illés Klub koncertjeinek, két Illés számot adott elő. Az első a Ha én rózsa volnék, a második a Ne várd a májust, kedvesem volt. A sorrend talán fordítva jobb lett volna, de így is meghatódva hallgattuk mindegyiket. Szerette volna egy vidámabbal befejezni, de ezt a szervezők már nem engedték.

Megtudtuk, hogy 1973-ban egyetemei hallgatóként eljátszotta az akkor betiltott Rózsát a bajai építőtáborban, s a büntetés sem maradhatott el: KISZ-titkára eltanácsolta a szervezetből ? melyre a rendszerváltozás óta nagyon büszke! ? az egyetemen viszont maradhatott. Persze történhetett volna fordítva is: a KISZ-ben megtartják, hogy átneveljék, s a Műegyetemről küldik el, mint rendszerellenest. Akkor erre nem is gondolt, s szerencséjére a pártfunkcionáriusok sem.

A két Illés-szám között a közönség beszélgetni kezdett, mely a művészt felettébb zavarta. Szóvá is tette többször is, ezért aztán a vendégek ? ha nehezen is ?, de végre elhallgattak, így a második dal is felcsendülhetett. A kényszerű szünet alatt egy újkori történet jutott eszembe a francia király udvarából.

A király neves zenésze észrevette, hogy játéka alatt az uralkodó az alattvalóival beszélget, ezért abbahagyta a zenélést. ? Miért nem játszik? ? kérdezte őfelsége a kínos csendben. ? Mert amikor a király beszél, mindenkinek hallgatni kell! ? hangzott a frappáns válasz. Az okos király megértette a célzást, elhallgatott és a zene folytatódhatott. Kár, hogy itt a második szám után Gábornak kellett elhallgatnia!

Szóljon hozzá!