Central Europe Revisited II
Idén immár második alkalommal mutatkozik be a kismartoni Esterházy-kastély oszlopcsarnokában, a Sala Terrena helyiségeiben, Közép-Európa kortárs művészete. A november 2-ig látható kiállítás tegnapi megnyitóján mi is ott voltunk. A nagyközönség 3 euróért (kedvezménnyel másfélért) látogathatja reggel 9-től este 6-ig, koncertek idején fél 8-ig.
Tavaly Hegyi Lóránd kurátor osztrák, magyar, horvát és szlovák művészeket mutatott be. Az idén is Ausztria és Magyarország áll a kortárs művészet középpontjában, miközben a bosznia-hercegovinai és cseh művészek alkotásai első alkalommal kerülnek bemutatásra. Festmények, rajzok, tárgy és videó művészet valamint fotók kerülnek bemutatásra. A kiállítás nem törekszik a teljességre, azaz nem célja, hogy egyes országokról egy összefogó, mindenféle tendenciát és művészeti koncepciót felvonultasson, hanem sokkal inkább az újszerűség és az aktuális szocio-kulturális, mindennapi helyzetekre való reflektálás volt a szempont ? mondta el megnyitóbeszédében.
A cseh, mindenekelőtt a prágai, kortárs művészet, a hatvanas évek még napjainkban is frissnek számító, legendás gondolatiságára reflektál, ugyanakkor azonban jellemzi a mindennapi valóssággal való, szinte meghökkentően szabadszellemű szembesítés. A fiatal generáció totálisan független, merész, meglepően érett és szabadszelleműként pozícionálja önmagát.
A bosznia-hercegovinai művészek még mindig hatása alatt állnak a tragikus és feledhetetlen háborús élményeknek. Legfőképp a menekülés, az emigráció, az identitás- és az otthonkeresés gondolatai foglalkoztatják őket. Nem lehet véletlen, hogy számos jelentős művész, nomád életkörülmények között él és alkot, érzelmileg elválaszthatatlanok hazájuktól és ez meghatározza művészetüket is. A nagyon sokszor közvetlen, erős érzelmi töltetű, mindennapjaink problematikájával átitatott alkotások, nem egyszer lebilincselő, elementáris, poétikus és megrázó képvilággal párosulnak ? jellemezte Hegyi Lóránd a Central Europe Revisited II. kiállítás törekvéseit és koncepcióját.
Az Esterházy név szorosan egybefonódik a közép-európai történelemmel és kultúrával, az Esterházy-kastély pedig a ?pannon? régió egyik legjelentősebb kulturális központja, immár második alkalommal biztosít helyszínt és ad lendületet a közép-európai kortárs művészetet megpezsdítő eszmecserének. Bővebben a kastélyról és a programokról hunlapjukon olvashatunk.
Tavaly az Esterházyak a ház egyik régi hagyományát élesztették fel: miszerint a történelmi kulturális kincs megőrzése mellett a kortárs művészet támogatását is magukénak érzik. Ehhez az Esterházyakra évszázadokon át jellemző magatartáshoz szeretne az alapítvány a 21. században is hű maradni. Az Esterházyak fertődi kastélyában egy hete vendégeskedtünk.
A kortárs művészetek támogatása logikus és kézenfekvő folytatása az Esterházyak egészen a XIX. századig jellemző gyűjtőtevékenységének. Tevékenységünk különböző területein néhány éve igyekszünk feléleszteni és újból meghonosítani ezt a tradíciót ? nyilatkozza Dr. Ottrubay István, az Esterházy alapítványok vezérigazgatója és elnöke. A régi kincsek és a kortárs művek szembeállítása nem feltétlenül ellentmondásos, hiszen csak a múlton keresztül érthetjük meg a jelent és fordítva is igaz ugyanez.
A Sala Terrena az Esterházy-kastélyban
A Sala Terrena, amely 2006-ig az Esterházy Borászat otthonául szolgált, a kastély-együttes új koncepciójának aktuális terveiben is központi szerepet játszik. A kiállító művészek: ASGAR/GABRIEL (A) festészet, BAJEVIČ Maja (BIH) videó és fotó, BALIKÓ Emese (H) videó, ČERNICKÝ Jiří (CZ) műtárgy és fotó, CSISZÉR Zsuzsi (H) festészet, DAKIC Danica (BIH) videó és fotó, EICHHORN Barbara (A) rajz, GERBER Pál (H) festészet, HOLCOVA Veronika (CZ) festészet, MONACO Juli (A) fotó, MUNTEAN/ROSENBLUM (A) festészet, RÉVÉSZ László László (H) rajz, ŠERIČ ŠOBA Nebojša (BIH) videó és fotó, SULJEVIC Alma (BIH) videó és fotó, SURÚVKA Jiří (CZ) videó- és fotóinstalláció, SZIL Katalin (H) festészet, SZŰCS Attila (H) festészet, VINCOUROVA Katerina (CZ) festészet és műtárgy, valamint VUKOJE Maja (A) festészet.
Az osztrák kiállító művészek között Barbara Eichhorn, Juli Monaco, Maja Vukoje mellett megtaláljuk a 2004-ben a Tate-ben és nálunk a Műcsarnokban is kiállító, Bécsben és Londonban élő Muntean/Rosenblum osztrák-izraleli alkotópárost. Munkáik főszereplői az életmód- és divatmagazinok fiatal modelljei. A művek különleges, lebilincselő jelenetei a szellemiség társadalmunkban adódó lehetőségeire kérdeznek rá. Még egy alkotópárossal találkozunk a művészek között, az egy generációval fiatalabb, osztrák-teheráni Asgar/Gabriel kettőssel, akik 2005 óta dolgoznak együtt, és műtermüket munka közben teátrálisan megrendezett alkotótérré alakítják át. Asgar 2002-ben elnyerte a Strabag első díját.
A bosznia-hercegovinai művészek szinte kivétel nélkül közvetlenül a háború előtt vagy alatt indultak munkásságukkal, az egyik legismertebb, önkéntesként is szolgáló szarajevói művésznő, Alma Suljevic, eredetileg szobrász itt video-munkával mutatkozik be, BAJEVIC Maja műveiben gyakran boncolgatja a privát és a közszféra határait, sokszor konfliktusok állnak művei hátterében, korábban főleg a háború, és annak kihatásai az egyénre. Az eredetileg szarajevói születésű, de Düsseldorfban élő Danica Dakicot főleg globalizáció és az emigrálás következményeként felmerülő otthon és identitás ? mind a kulturális, mind a politikai és földrajzi ? kérdései foglalkoztatják, több munkája foglalkozik a roma kérdéssel. A szintén szarajevói születésű, de Amszterdamban élő ŠERIC ŠOBA Nebojša munkáiban a háború mellett főleg a demokrácia és a demokrácia bajnokai, a politikusok problematikája jelenik meg.
Az ostravai születésű Jiri Surúvka, a cseh középgeneráció egyik legérdekesebb alakja, 2001-ben kiállít a Velencei Biennálén, hosszú évek óta cseh neo-dadaistaként tartják számon, kabarékban lép fel és utcai performanszokat csinál. A prágai születésű, berlini DAAD ösztöndíjas Katerina Vincourova, a talán nemzetközileg legelismertebb cseh művész a fogyasztói társadalom dehumanizáló hatásait dolgozza fel műveiben. A 2007-ben a Liget Galériában is bemutatkozó Jiri CERNICKÝ művei mellett Veronika HOLCOVA képeit láthatjuk.
A generációs különbségek felvonultatása legerősebben a magyar művészeknél érzékelhető, hiszen a már ?idősebb?-nek számító Gerber Pál és Révész László László mellett, Szűcs Attila a közép, míg Balikó Emese, Szil Katalin és Csiszér Zsuzsi az egészen fiatal generáció tagjai. Gerber a meghökkentést a művészi megformálás igen magas fokán űzi, a Kék Acél című kiállítást, amelyen ő is részt vett, ma már paradigmaváltó eseményként tartja számon a kortárs művészettörténet, egy olyan generáció jelentkezéseként, mely előtérbe helyezi az ironikus, reflexív, emblematikus megközelítési módokat, és az avantgárd paródiákhoz, a posztkonceptuális, a fogyasztói társadalommal szembeni kritikus törekvésekhez kapcsolható. A Kokas és később Klimó tanítvány Révész az Indigo csoportból indul, majd 1990-ig Böröcz Andrással készít dadaista, intellektuális performanszokat.
1990-től a festészet és a film válik meghatározóvá művészetében. A szintén Kokas tanítvány, Strabag díjas Szűcs Attila a 90-es években bemutatkozó és megerősödő festészeti hullámot képviselő generáció alakja. Képei sok szállal kapcsolódnak a festészet klasszikus hagyományaihoz, ugyanakkor a poszt-konceptualista felfogás innovatív alkotójaként az évtized második felében kialakította a maga érett stílusát. A fiatal Balikó Emese, akinek munkáit az ?ÉS? Nam June Paik és Szirtes János munkáival rokonítja, videomunkáival van jelen a kiállításon. A Strabag festészeti díjas Csiszér Zsuzsi is abba a festőgenerációba tartozik, akiket az újra érvényt szerzett fotórealista festészet kapcsán kibontakozott vita során technorealista jelzővel illettek.
Csiszér festményeinek alapját fényképek képezik, de az újraalkotott kép minden esetben az egyszeri és megismételhetetlen festmény ? vagyis a kézművesen előállított kép ? tulajdonságait hordozza magán. Ennél fogva a fényképek tökéletességével szemben a festmények olykor tökéletlenek, de nem is a látvány legteljesebb visszaadására törekszik a művész, sokkal inkább egy-egy képi szituáció esetén felmerülő festészeti probléma megoldása foglalkoztatja.
