ZETApress

hírportál

Outpost a Trafóban

Outpost ? A kritikai tér című kiállítás nyílt tegnap este a Liliom utcai Trafó Galériában, mely április 23-ig látogatható. A kiállító művészek: Tomás Dzadon, Halász Péter Tamás ? Domián Gyula, Kokesch Ádám, Pavla Sceranková. Kurátor: Fenyvesi Áron.

A szlovák és magyar képzőművészek installációit bemutató csoportos kiállítás kiindulópontja lokalitásunk és jelenünk anti-utópia jellegének vizsgálata. A kiállítótér megfigyelőállásként is funkcionáló szempontjából egy nagyon sok érzékre hatást gyakorló panoráma tárul fel a Trafó Galéria kiállításának látogatói előtt. A kiállított művek által létrejövő összkép ugyanis régiónk közelmúltjának és jelenének absztrakt díszleteként is olvasható. A szinte poszt-apokaliptikus elhagyatottságot sugárzó installációk pedig környezetünk társadalmi-gazdasági mozgásaira, illetve dinamikájára reflektálnak saját esztétikai eszközkészletükkel.

A sokszor fiktíven használt kelet-közép-európai identitás provincialitásával is ironikus viszonyba kerülő művek nem tagadják le lokális vetületeiket. Éppen ellenkezőleg, a kiállítás azt állítja általuk, hogy a kelet-közép-európai képzőművészet sajátos vizuális nyelve lehet a kultúrtörténetileg a régió tudatalattijába beépült, ám eddig alantasnak vélt ?barkács-kultúra?, ?homemade kivitelezés? és ?garázs-esztétika?. Ezek a más kontextusban gyakran negatív jelzők a régióbeli kortárs képzőművészek ?ezermesteri?, alapvetően romantikus és humanista attitűdjét emelik ki a kiállítás keretén belül.

A kiállított művek érdekessége az is, hogy értelmezési játékuk abban rejlik, hogy a műtárgyak anyaga, formája, alakja és (imitált vagy valós) funkciója között egyértelmű eltérések mutatkoznak. A térben megjelenő művek leggyakoribb alapanyaga a fa, aminek ruralitását a művészek high-tech, vagy csúcstechnológiát mímelő megoldásokkal írják felül. A kiállított művek között látható egy mozgásérzékelő falusi zsalus kapuzat, amely minden belépőt kizár; egy lopakodó-bombázó alakú hajléktalan-sátor; egy átalakított elhagyott benzinkút, valamint egy tetőstruktúra is, ami a galéria teréből választ le egy intim szeletet, privát térként átértelmezve azt.

Halász Péter Tamás ? Domián Gyula: Első Forma címre hallgató projektjének talán legmonumentálisabb darabja a Trafó Galériában kiállított Lopakodó ? Első Forma 3. című installáció. A mű egy (formai) paradoxon, mely közös nevezőre hozza a ma is az egyik leghatékonyabb katonai eszközt, mely láthatatlan a radarok számára; és a szociálisan marginalizálódó, a társadalom közönye által szintén láthatatlanságra kárhoztatott, a városokból egyre inkább ?eltűntetett? hajléktalanokat ? egész pontosan az általuk gyakorlatilag újrahasznosítással létrehozott átmeneti szállásként szolgáló sátrakat.

A művészek két teljesen ellentétes jelentésű (high-tech/low-tech) formát sűrítenek össze egy platformban, rámutatva ezáltal arra, hogy a militarizmus felhajtóereje által vezérelt globalizáció önellentmondó folyamatokat indít be: hiszen a társadalmaink olyan eszközökbe fektetnek be, amelyek gyakorlatilag a hajléktalanok, és a társadalmon belüli törésvonalak számát növelik.

Tomás Dzadon: Super Fiat című kapu-installációja a művész egyik leglátványosabb és legnagyvonalúbb műve, ami a képzőművész konzekvens tematika mentén felépített praxisához hasonlóan az épített tér és a társadalom utópikus kapcsolatait kutatja. Dzadon installáció-művészete egyben reflexió a társadalom poszt-szocialista állapotára, és a provincializmus kritikája is. Installációja reflektál a provinciális állapot következtében létrejövő egyirányú kommunikációra, ugyanakkor különösen hangsúlyos elem a művész számára az, hogy lokális jelenségekkel foglalkozzon ? anyaghasználata és témái pedig gyakran a túlazonosulás eszközéhez folyamodnak és a tradíció jelenkori értelmezhetőségét is kutatják.

Pavla Sceranková új generációs szobrászati praxisa az innovatív anyaghasználaton és erős konceptuális alapokon nyugszik. Mint nemzedékének számos szobrásza, Ő is bátran kísérletezik videó-használattal munkáiban. Sceranková művészetének a sajátossága, hogy mobil szobrokon keresztül kutatja az emlékezet és az emberi észlelés témakörét. A Trafó Galériában egy korábbi installációjának videó-dokumentációja látható, melynek középpontjában a korai kelet-európai kapitalizmus egyik szimbóluma, a magán-benzinkút áll.

Az évekkel ezelőtt főként az országhatárok mentén virágzó üzletág nagy része mára már csődbe jutott, ennek mementójaként a mai napig gyakori látványt nyújtanak alsóbbrendű utak mentén az elhagyatott benzinkutak. A szenzualitásra is erősen alapozó munkában a képzőművész a rom-épületet falapok protéziseivel szereli fel, melyek vadnyugati szalonok forgóajtajaira, valamint az átfordítható Nyitva/Zárva táblákra engedik asszociálni a nézőt. A western film-díszletek elhagyatottságát idéző miliő pedig a közelmúlt gazdasági struktúráinak nagyon rövidtávú mulandóságát mutatja fel.

Kokesch Ádám művei formák és funkciók egymáshoz kapcsolásának lehetőségeiről szólnak. A képzőművész művei zavart okoznak befogadóik percepciós mechanizmusában, illetve felülírják azok prekoncipiált sémáit. Legújabb műveiben is kvázi-ipari formákhoz rendel egy, a tárgyai által csak imitált funkciót. A Trafó Galéria terébe készült installációjának is az átértelmezési potenciál a kulcseleme: hiszen a tető/búvárharang/búra is csak a funkciójának primer jeleként kerül megjelenítéséve. Kokesch installációi, objektei, illetve képtárgyai képesek kiemelni és absztrakt módon elkülöníteni a tér bizonyos sajátosságait, ami által transzparenssé válik azok szimbólumokon alapuló működésmódja. Legújabb installációja a privát és köztér sajátosságait és értelmezéseit ötvözi és konfrontálja egymással.

A kiállító képzőművészek mind generációjuk legsikeresebb alkotói közé tartoznak, ezt számos ösztöndíjuk és díjuk is bizonyítja. Tomás Dzadon 2007-ben a nemzetközi Essl művészeti díj első helyezettje volt, 2009-ben pedig jelölték, mind a szlovák Oskar Cepan, mind a cseh Jindfich Chalupecky meghatározó jelentőségű képzőművészeti díjra. 2007-ben a Jindfich Chalupecky díj finalistája volt Pavla Sceranková is. Kokesch Ádám 2006-ban a Strabag Festészeti Díj fődíjasa, 2009-ben pedig az Aviva Képzőművészeti Díj jelöltje volt, 2005 és 2008 között pedig Derkovits-ösztöndíjas. Támogatók: Szlovák Intézet Budapest, Eur-Tranzit Kft.

Szóljon hozzá!