ZETApress

hírportál

Aviva-díj a Műcsarnokban

Holnap este a Műcsarnokban kihirdetésre kerül az Aviva Képzőművészeti Díj 2010 győztese. Az október 8-án megnyílt Aviva Képzőművészeti Díj 2010 kiállítás kapcsán korábban már beszámoltunk a jelöltekről, a finanszírozási gondokról és a kiállítás tájékoztatóján elhangzottakról is.

Már a tájékoztató utáni tárlatmegtekintés közben és az esti megnyitón is nagyon megoszló véleményeket lehetett hallani. Volt, aki pozitívan és volt, ki nagyon elmarasztalóan nyilatkozott a kiállított művekről és magáról a kiállításról. A tavalyihoz hasonlóan feltételezhetően vélemény különbségek lesznek idén is. Ezért gondoltam, hogy egy újabb megközelítést is érdemes meghallgatni illetve elolvasni ? írta Lantai József, aki a felvételeket is készítette.

Előbb idézném a szakmai értékelések címszavas összefoglalását: Batykó Róbert festőművész következetes utat járt be eddigi pályáján: a graffitis gyökerektől jutott el a funkciójuktól megfosztott tárgyak szürreális világához. Esterházy Marcell műveinek témái többnyire közvetlen környezetéből származnak, olykor szinte közhelyes szituációk, események kapnak új értelmezést fotóin, filmjeiben. Németh Hajnal audiovizuális kísérleteken alapuló művészete érzékenyen egyensúlyoz a társadalomkritika és az identitáspolitika szempontjai között. Katarina Šević a megfigyelés és a kommunikáció különböző stratégiáit alkalmazva munkáiban a magán- és a közszféra metszéspontjait keresi. A 2004 óta együtt dolgozó Société Réaliste alkotópáros (Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy) új terminusokat hozott be a művészet fogalomtárába: politikai design, kísérleti közgazdaságtan, társadalmi manipulációs technológia. A Tehnica Schweiz (László Gergely és Rákosi Péter) társadalomtudományi érdeklődéstől vezérelve ?vizuális szociológusként? gyűjti és dokumentálja egy adott témában az eltűnt élettér, létforma megszűnését, illetve átalakulását.

Ezek után felidézném Dr. Csevár Antal műgyűjtő, az Aviva vezető jogtanácsosának megnyitón elhangzott beszédét: ? Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves barátaim! Tavaly Petrányi Zsolt a Műcsarnok főigazgatója azzal fejezte be az Aviva Képzőművészeti Díj első kiállításának megnyitóját, hogy várjuk a folytatást. Most azzal kezdem a megnyitót, hogy újra itt vagyunk, az Aviva Képzőművészeti Díj folytatódik.

A díj iránt igen nagy az érdeklődés, amelynek középpontjában alapvető kérdések merülnek fel. Miért pont Aviva, miért pont a Műcsarnok és miért pont kortárs képzőművészeti díj. A kérdések megválaszolása helyett csak néhány összefüggésre hívom fel a figyelmet, amely alapján az Aviva választásának helyességét az érdeklődők el tudják dönteni.

Az Aviva elkötelezett az értékek, az értékteremtés mellett, amelyet párosít a hosszú távú gondolkodással, gondoskodással és azzal a törekvéssel, hogy ügyfelei elégedettek legyenek. Teszi ezt egy olyan környezetben, amelyben a pénzügyi kultúra az európai uniós átlagnál alacsonyabb szinten áll, a hosszú távú öngondoskodás csak kevesekre jellemző, a nyugdíjhiány óriási, a nyugdíjra való pénzügyi felkészülést a szabályozórendszer alig támogatja.

Ugyanez a környezet jellemzi a kortárs hazai képzőművészetet is, amelynek egyetlen előnye a végtelen szabadság, de ebben a szabadságban a támogatás rendszere egyrészt szűkre szabott, másrészt fokozatosan csökkenő, amely a gazdasági válság idején még feszítőbbé vált. Ebben a környezetben az Aviva társadalmi felelősségvállalása különösen fontos lehet. Fontos az Aviva számára, hogy a fiatal kortárs művészek ismertek legyenek, lehetőséget kapjanak egy rangos kiállításra, út nyíljon előttük az elismertségre. Ebben a törekvésben a Műcsarnok is érdekelt, így talált egymásra a két intézmény.

A Műcsarnok jelenléte ebben a történetben szimbolikus jelentőségű. Az Országos Képzőművészeti Társulat részére 1875-ben építették a jelenlegi Képzőművészeti Egyetem épületét, majd 1885-ben épült a Kiállítási Műcsarnok, amely jelenleg az Olof Palme sétányon áll. Ezen épületek kiállítási tereit úgy rakták tele festményekkel, hogy négy sorban lógtak egymás fölött. Kiemelkedő korszak volt ez a művészek számára, de az ország számára is, hiszen a millennium évére építették a Műcsarnokot, adták át az Országházzal szembeni Kúria épületét, az Iparművészeti Múzeumot, a Ferencz József hidat, a Szépművészeti Múzeumot és létesítettek 400 népiskolát.

A Műcsarnok megnyitóján 335 művész 1200 műve kapott helyet, bár ekkor már igyekeztek érvényesíteni azt a Nyugaton már elfogadott gyakorlatot, hogy közepes méretű képekből kettőnél ne akasszanak többet egymás fölé és a festőnként így az elfoglalt terület 6 nm legyen. Persze akkor a Műcsarnok szerepe is más volt. A tavaszi és a téli tárlatokra bármely művész bevihette az alkotását és egy 16 zsűri bírálta el, hogy melyek kerülhetnek a falakra. A zsűrik kis botok felemelésével szavaztak a képek elfogadásáról, majd amikor végeztek ismét átnézték az elfogadott és az elutasított művek áttekintésére és a döntések korrekciójára.

A jelenlegi Műcsarnokra már nem jellemző ez a túlzsúfoltság. Sőt, ha a keretei közé tartozó Ernst Múzeum jelenlegi kiállítására gondolunk ? az Összefüggő terekre ? ahol a falakat már egyáltalán nem terhelik, sőt az ajtó helyett mászófalon lehet bemenni, akkor láthatjuk, hogy a vizuális kultúra milyen fejlődésen ment keresztül, és mennyire determinálja a kortárs művészeket az a társadalmi, gazdasági közeg, amelyben élnek.

Ugyanez természetesen elmondható az Aviva díjról is, amelyen a művészek önkéntelenül is reflektálnak korunk jelenségeire, problémáira, természetesen a kor eszközeivel. Ezek a reflexiók áthatják a biztosító mindennapjait is és ennek kapcsán hadd emeljek ki néhány párhuzamot a biztosító és a képzőművészet kapcsolatából a tavalyi Aviva Díj kiállítása kapcsán.

A fődíjas Kisvarsó művészcsoport a tornasora mellett Benczúr Emese pixelekből kirakott szövege ? a találd meg a helyed ? szinte ugyanazokat az asszociációkat kelti a szemlélődőben. A biztosítónak szintén helyet kell keresni a hazai pénzügyi kultúra terjesztésében, az értékteremtésben, a pénzügyi öngondoskodás gondolatának terjesztésében.

Csákány István saját magáról készült önműködő emlékműjével világította meg a város egyik sötét pontját. A biztosítónak szintén olyan sötét pontokat kell megvilágítani, amelyek kevésbé vannak reflektorfényben, de mégis fontosnak tartjuk ezeket. Ugyancsak a mindennapok apróságaira hívta fel a figyelmet Kokesch Ádám, vagy említhetném Uglár Csabát is, aki személyre szabott papírpénzt készített social néven.

A személyre szabott szolgáltatások az Aviva legfontosabb feladatai közé tartoznak. A bútorok bejövetele című alkotásnál akár a multik bejövetelére is lehet asszociálni, de úgy gondolom, hogy az asszociációk és párhuzamosságok tartalma az érdeklődők egyénisége és látásmódja szerint változó.

A jelenlegi kiállítást végigtekintve szintén megállapítható, hogy a művészek sajátos szemléletmódjukkal olyan dolgokra hívják fel a figyelmet, amelyek áthatják a mindennapi életünket, de nem veszünk róluk tudomást. Az Aviva is olyan tényekre szeretné felhívni a figyelmet, amelyről legtöbben nem szívesen veszünk tudomást, az emberi életről, betegségről, az öregkor pénzügyi gondjairól és a halálról.

Most a képzőművészet 6 reprezentánsa fel tudja kelteni az érdeklődők figyelmét és az Aviva is láttatni tudja magát, figyelmet irányítva a pénzügyi kultúrára, ezen belül a biztosítás, az öngondoskodás jelentőségére. Használjuk ki a lehetőséget és a kiállítás megtekintésével gondoljunk a párhuzamosságokra a közös csomópontokra. A kiállítás így nem csak vizuális élmény, hanem a közös gondolkodás alapját is képezheti ? mondta Csevár Antal a kiállítás megnyitóján. A díj ünnepélyes átadására holnap este 7-kor kerül sor, amikor a szakmai fődíj mellett a közönségdíjat is átveheti a látogatók és a facebook rajongók szavazati alapján legjobbnak ítélt művész.

1 hozzászólás

Visszajelzések

  1. Gazdára találtak a díjak | ZETApress

Szóljon hozzá!