ZETApress

A Költői képek címet adta Csáki László múlt pénteken bemutatkozó kiállításának az Aulich utcai NextArt Galérában, mivel legfrissebb anyagát nagyrészt szövegek inspirálták ? tudtuk meg Lantai Józseftől, aki a felvételeket is készítette.

A képekké lett szavak előéletét különböző történetekben kereshetjük: egyszerű városi legendák, dalszövegek (legtöbbször Péterfy Bori-számok) ugyanúgy feldolgozásra kerültek, mint irodalmi művek. Csáki fantáziáját kedves írói, Bodor Ádám, Zoltán Gábor, Németh Gábor novellái indítják be: ? Mindig kell egy történet, amire dolgozni tudok, ami beindít és képekké tudom alakítani vagy el tudok veszni a részleteiben ? vallja a kiállító.

A filmes alkotóként és reklámfilmesként is ismert képzőművész legújabb munkáiból összeállított kiállítás az elmúlt 10 év során felhasznált valamennyi művészeti médiumot felvonultatja. Találkozhatnak intarzia, krétarajz munkákkal, fotóval és videóval, de Csáki először használja például a hímzést, mint művészeti kifejezőeszközt. A fiktív irodalmi karakterek, Melissa Bodganowitz lábnyoma hímzett gyöngykristályokból rajzolódik ki, Odessa Serafim hirtelen skiccelt körözőlevele gépi hímzéssel jön létre. Csáki munkáit értelmezhetjük úgy is, mintha azok az említett irodalmi művekből készült (film)adaptációk kellékei, kulisszái lennének.

Egy el nem készült film látványelemei, amelyek ez idáig csak a szövegben, adott esetben gazdagon leírva léteztek. Nem csinálok mást a művek megtervezése és alkotása közben mint – általában mindenki olvasás közben ? vizualizálom a történetet, majd megpróbálom egy hozzá illő technikával megjeleníteni azokat. Ebből a megközelítésből eredően használok egyszerre több különböző médiumot ? mondja Csáki László.

Az intarzia, ez az alapvetően bútorok díszítőmotívumként ismert eljárás Csáki munkáin önálló táblaképpé lényegül át; az ősrégi technika alkalmazása Csáki megfogalmazásában a hetvenes évek ízlésvilágát idézi. A Monoszkóp adásszünetre című munka az analóg televíziózás jól ismert színes műszaki rajzát a lemezelt fa különböző barna árnyalataival jeleníti meg. A jól ismert motívum Csáki adaptációjában olyan absztrakciós folyamaton megy át, amely újabb képeket indíthat el a szemlélőben.

A NextArt Galériában bemutatott mozgóképei különböző popzenék hallgatása közben rögzített asszociációk. Az Oroszlán a hóban című dal szövege által életre hívott képeket 29 tollrajzban örökítette meg, majd egy vágatlan filmfelvétellel csinált belőle valóban manuálisan mozgó képet. Egy elhagyott mezőgazdasági szervizútra 3 km hosszúságban mésszel festette fel, majd filmezte le a rajzolt képeket. A kiállítás installálásakor fő szempont volt, hogy a digitális képkeretben bemutatott videó-munkák mellett az azt előkészítő képi gondolatok is megjelenjenek.

A november 12-ig látható tárlat megnyitóján Zoltán Gábor írótól megtudhattuk, mitől egyediek Csáki interpretációi a nagy történetekre: ? Hölgyeim és uraim, legutóbb, amikor kiállítás-megnyitón vettem részt, remek volt az anyag a falakon és remek a társaság a termekben, remek a művészt méltató beszéd. Emlékszem, át is futott rajtam a gondolat, hogy én semmiképp se tudnék olyan okosan és kiadósan szólni a tisztelt egybegyűltekhez. Viszont az előadó számolatlan szavaival úgy elteltem, hogy amikor már lehetett volna ? akár hiszik, akár nem ? egy árva pogácsát, egy pohár bort el nem fogyasztottam, és senkivel se társalogtam, a művésznek gyorsan gratuláltam, és elhúztam onnan, nem kívánva mást, csak hogy a tömegközlekedési eszközön leülhessek. Ennek az élményemnek köszönhetik, hogy személyem nem lesz sokáig akadálya az egyszerre könnyed és kifinomult társalgásnak.

Azt pedig, hogy ezen a ponton nem adok alapos történeti áttekintést az intarzia művészetéről a kezdetektől a virágkoron át a hanyatlásig, mely hanyatlás talán éppen ez idő tájt, talán éppen Csáki László friss munkáinak köszönhetően áll meg, nos ennek az elemzésnek az elmaradása Csáki Lacinak köszönhető, aki kifejezetten kért, hogy azt mellőzzem.

Legszívesebben elmesélném, hogyan vetettem papírra Melissa Bogdanowitz lábnyomának történetét, vagy teljes terjedelmében felolvasnám másik kedves írásomat, a Sötétkamrát. De tisztában vagyok vele, hogy a hölgyek és urak nem felolvasóestre jöttek. Ezek után fölmerül a kérdés, hogyan is kerültem, kerülhettem a képbe? Csáki azt írja, szüksége van képekre, íróktól kapott képekre, hogy dolgozni tudjon, beinduljon, és megalkothassa saját képeit. Ez viszont olyasmi, amiről mégiscsak tudok mesélni. Emlékszem, azokban a hónapokban, amikor azt a papagájos novellát írtam, mely utóbb az itt látható intarziát ihlette, döbbentem rá, hogy erősen problematikus lett a képeknek szavak által való rögzítése illetve továbbítása.

Egyrészt Jókai Mór: A kőszívű ember fiai című örökbecsű regényéből mára semmi más nem maradt meg bennem, mint egy kékre oxált ezüstgomb, vagyis egyetlen tiszta kép, másrészt ha egy mai olvasó vevőkészüléke olyan terjedelmű és ívű leírással találja magát szembe, mint a Jókaiéi, nagy valószínűséggel azonnal kikapcsol. Ha jelzi a szerző, hogy itt most egy kép következik, figyelj, olvasó, ábrázolni fogok, már reménytelen. Másképpen kell csinálni, nem azt mondom, hogy ravaszabbul, sem azt, hogy szerényebben… Nem is tudom! Talán meg tudják majd bocsátani, ha pár sort mégis idézni fogok a Sötétkamra című szövegből. Egy vörös ruhás lányról van szó. Térdel az álmos latyakban, balkézzel fogja a stoptábla rúdját, nagyjából, mint a kurvák a Derrick obligát háttérbárjaiban. Térdel, ezüstöt hány a kanális rácsára.

Az ilyen képek átmennek, és talán ez a lényeg. Csáki, azt hiszem, az íróknak erre a szöszölésére figyelt oda, valamint eljátszott a lehetőséggel, hogy egymáshoz illesztett falemezekből is lehet képet csinálni, meg üveggyöngyökből meg hímző-cérnából, illetve filmet lehet csinálni közvetlenül szövegből, és akkor az a kép.

Végül, hogy az intarzia témája mégse maradjon kiaknázatlanul, fölidézek néhány jól sikerült darabot. Kosztolányi mondta Karinthyról: Önt égi kar inti, frigye sikeres lesz. Karinthy Kosztolányiról: Itt rossz a koszt, ó lány, ide zsörtölődni jár csak az ember. Ugyancsak ő Csokonai Vitéz Mihályról: Nem is tudod, hogy milyen jó a csók, ó naiv ítész, mi hájjal kenegetnek. Más valaki egy másik költőről: Badar anyján ostor csattog. Egy hajdani miniszterelnökről: Hát ti szakállmángorlót nem tartotok? Két másik magyar miniszterelnök: Nagyim reggel behozta a kakaót. Túlfolyik a kád, árján ostoba hab. És egy rövid történet. Bizonyos külföldi szervezet Budapestre küld egy bérgyilkost, egy killert. (Játszhatja Uma Thurman.) De egy jófiú fölveszi vele a harcot, hogy a végén, mikor a vonzó bérgyilkosnő utolsót vonaglik, azt mondhassa: ? Na csá, kila cica!