Gyermekemet az országért!
A Magyar Nemzeti Múzeum május 25-e és szeptember 2-a között nagy sikerrel mutatta be a Dzsingisz kán és öröksége valamint a Tatárjárás című kiállítást, mely százezer látogatót vonzott. A tatárjárást bemutató önálló hazai rész még néhány napig, szeptember végéig látogatható a Nemzeti Múzeumban. A Nemzeti Kulturális Alap támogatása lehetővé tette, hogy a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége a Magyar Nemzeti Múzeummal együttműködve a Tatárjárás című -, hazai leletekből összeállított kiállításrészt – látványelemekkel gazdagítva és hét különböző helyszínhez igazítva vándoroltassa, tudtuk meg a délutáni múzeumbeli sajtótájékoztatón.
A Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége által továbbszervezett kiállítás további új módszereket felhasználva, több látványelemmel, összefoglaló kiállítás-vezetővel kiegészítve mutatja be a korabeli életmódot, hadviselést, az újjáépítés sikereit, Szent Margit legendáját és az utóbbi évek e témával kapcsolatos eredményeit. A vándorkiállítás megvalósulását a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiumának negyvenmillió forintos támogatása biztosítja októbertől 2009. júliusig.
A kiállítás öt magyarországi és két határon túli múzeum közreműködésével igyekszik minél szélesebb körben bemutatni a XIII. századi Magyarországot, a mongol támadás tragédiát és az ország ? összefogással megvalósult ? újjáépítését. A szervezők ? a tárlat jellege és látványelemei, valamint közérthetősége miatt ? elsősorban az iskolák, a családok, és minden más kulturális közösség, illetve a magyar történelem iránt érdeklődők látogatására számítanak.
A kiállítás helyszínei és időpontjai
A Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma, Komárom (Szlovákia) októbertől decemberig, a Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg jövő januártól márciusig, a Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár áprilistól júniusig, a Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba júliustól októberig, a Déri Múzeum, Debrecen novembertől 2009. januárig, a Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda (Románia) 2009. februártól áprilisig, a Herman Ottó Múzeum, Miskolc pedig májustól júliusig ad otthont a tárlatnak. A vándorkiállítás előkészítését, koordinálását, adaptációit – a Magyar Nemzeti Múzeumban bemutatott tárlat szakmai alapkoncepciójának megtartása mellett – a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága vállalta magára.
A kiállítás vezetőjét (a nagyrészt iskolás korú célközönség miatt) Ritoók Ágnes a Magyar Nemzeti Múzeum régésze és Szenográdi Péter történelemtanár írta. Ezenkívül a tárlathoz készült egy interaktív CD-ROM, szintén Szenográdi Péter szerkesztésével, amely a kiállítás anyagának bemutatása mellett a számítástechnika lehetőségeit felhasználva még bővebb ismereteket ad az akkori életről, közigazgatásról, történelmi korról. A CD-ROM tartalmazza a kiállításon majd látható és használható, Basics Beatrix művészettörténész által összeállított digitális kódex anyagát is. Természetesen egy internetes oldal szintén segíti majd az érdeklődők tájékozódását a tárlattal kapcsolatban. Az oldal október 12-étől várja a látogatókat.
A szervezők játszva szeretnék új ismeretekhez juttatni az érdeklődőket. A gyermekek például egy tesztlap segítségével még inkább elmélyíthetik tudásukat: a teszt a tárlat útvonalát követve tesz fel olyan kérdéseket, melyek megválaszolása a kiállítás figyelmes megtekintésével könnyen lehetséges. A tesztlap kitöltői ajándékkal térhetnek haza.
Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa, a kiállítás kurátora a következő sorokkal összegezte a kiállítás látnivalóját: A tatár hadak 1241. márciusában nyomultak be Magyarország területére, és 1242. tavaszán hagyták el azt. Egyetlen esztendő, amely mégis mélyen bevésődött a magyar történeti emlékezetbe, hiszen az ország fennmaradása is kétségesnek látszott. De nemcsak az emlékezet, hanem a föld mélye is megőrizte ennek az időszaknak a szomorúan gazdag hagyatékát. Ebből a kiállításon bemutatott anyag csupán válogatás, zömük az elmúlt évtized feltárásain került napvilágra.
A tatárjárás (1241-1242) történelme
A mongol törzseket egyesítő Temüdzsint 1206-ban Dzsingisz néven nagykánná választották. Utóda Ögödej lett, de az európai hódítás kötelezettségét unokái, Batu és Berke örökölték. Hadjáratuk 1236-ban kezdődött. A volgai bolgárok, a kunok és az orosz fejedelemségek leigázását követően új államalakulat született: az Arany Horda.
Magyarországon II. András (1205?1235) meggyengült központi hatalmat hagyott fiára, IV. Bélára (1235?1270), aki helyre akarta állítani a királyi hatalom tekintélyét. Emiatt az uralkodó és a főurak közti ellentét kiéleződött. Az országot megosztó ellentéteket és a tatár támadás borzalmait többek között a kortárs Rogerius örökítette meg Siralmas ének című művében. Az általa leírtakat számos, nemrég feltárt régészeti lelet is igazolja.
A tatár fősereg nagyobbrészt könnyűfegyverzetű lovasokból állt, a király vezette magyar sereg magját pedig a nehézpáncélos lovasság képezte. A magyar sereg könnyűlovasságát a tatárok harcmodorát jól ismerő kunok alkották volna, akik azonban fejedelmük meggyilkolása miatt kivonultak az országból. A tatárok fő ereje, Batu vezetésével 1241. márciusában tört be az országba. A döntő összecsapásra a Sajó mellett, a mai Muhi falu közelében került sor 1241. április 11?12-én. A magyar haderő súlyos vereséget szenvedett, holtan maradt a csatatéren az ország világi és egyházi vezetésének nagy része. A király és a sereg egy része viszont el tudott menekülni.
Batu támadásával közel egy időben Erdély és Szilézia felől is tatár hadak törtek az országra. IV. Béla családjával együtt először Frigyes osztrák herceghez, majd Dalmáciába menekült. 1242. január második felében a tatárok egyesült serege Batu kán vezetésével átkelt a befagyott Dunán. A Dunántúlon a pannonhalmi monostor, illetve Székesfehérvár és Esztergom vára tudta sikeresen visszaverni az ostromot, de az utóbbi két várost elpusztították a támadók. A legóvatosabb becslések szerint is a lakosság 15?20 százaléka, mintegy három-négyszázezer ember esett áldozatul a tatárjárásnak. A háborús veszteségeken túl az elfertőződött kutak és a bomló tetemek miatt országszerte járványok tizedelték a lakosságot.
1242. márciusában a tatárok váratlanul kivonultak az országból. A meglepetésszerű kivonulást leginkább a nagykán halálának híre magyarázhatja, de az indokok között ellátási nehézségek, illetve taktikai meggondolások is felmerülnek. IV. Béla 1242. májusában tért vissza az ország belsejébe és korábbi elképzeléseiről lemondva, egyetlen célja volt: az ország újjáépítése. Együttműködött korábbi ellenfeleivel, katonák kiállításáért földeket is osztott, letelepítette a visszatérő kunokat, dinasztikus házasságok révén keresett szövetségeseket, ösztönözte a nagybirtokosok körében a várépítést, és maga is várakat emeltetett. Ő alapította a budai Várhegyen az ország új fővárosát, Budát.
A dalmáciai menekülés idején, 1242-ben született leánya, Margit. A kislány életét a szülők az ország megmeneküléséért Istennek ajánlották. Margitot 1252-től domonkos apácák nevelték az újonnan épült nyulak-szigeti kolostorban. Ezt a kolostort nem hagyta el egészen 1270-ben bekövetkezett haláláig. Itt is temették el. A szigetet ezért nevezik Margitszigetnek. Margit ragaszkodott a kolostori élethez, magát önpusztító módon sanyargatta, a legnehezebb munkákat végezte, a legrászorultabbakat gondozta, a legsúlyosabb betegeket ápolta. Komolyan vette szülei fogadalmát: sorra ellenállt a házassági terveknek, s apáca lett. Margit szentté avatási pere már 1276-ban elkezdődött. Szentté avatására mégis csak 1943-ban került sor.
