A pult mögött
A poszt-szocialista gazdaság jelenségei a kortárs művészetben láthatók szeptember 19-ig a Műcsarnokban. A tegnap este 7-kor megnyílt kiállítást Lengyel László, a Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója nyitotta meg.
A pult mögött című kiállítás harminc kortárs képzőművészt, illetve kollektívát mutat be, akik a poszt-szocialista régió elmúlt húsz évének gazdasági folyamataira, jelenségeire reflektálnak munkáikban. Tőzsdei mutatók és grafikonok helyett ezúttal művészeti megnyilvánulásokkal találkozunk, amelyek a gazdasági változások következtében kialakult társadalmi folyamatokra és élethelyzetekre reagálnak.
Az olyan fogalmak, mint az elosztás, a termelés, a munka, a fogyasztás, a tőke, a tervezés, a dolgozó, a piac vagy az el- és bevándorlás mindannyiunk számára jelentéssel bírnak, de más-más jelzőket és értelmezéseket kaphatnak attól függően, hogy a szocialista tervgazdálkodás vagy a piacgazdaság felől vizsgáljuk azokat. A kiállítás azt kívánja bemutatni, hogy a gazdaság nem valamilyen elvont, a hétköznapjainktól független fogalom vagy rendszer, hanem egy olyan valóság, amely a hétnapokban is hat ránk szinte minden pillanatban; olyankor is, amikor nem feltétlenül vesszük észre.
A poszt-szocialista régióban árnyalja a képet, hogy a régi rendszer mentális és intézményrendszeri öröksége ütközik a piac által diktált szigorú követelményekkel. Ugyanakkor hagyományokkal rendelkező piacgazdaságokban is számos problémát okoznak bizonyos jelenségek, például a bevándorlás.
Vajon könnyebben érthetjük meg a sajátos gazdasági jelenségeket, ha a gazdaságpolitikai fogalmakhoz élethelyzeteket, a modellekhez analógiákat társítunk, a képleteket pedig emberi történetekre fordítjuk le? Lehetséges-e az egyes fogalmak ? például a hiánygazdaság, a feketepiac vagy a tőkepiac, a munkaerő-vándorlás ? jelentéseinek árnyalása, ha a hétköznap tapasztalatai, a személyes élmények segítségével próbáljuk érthetőbbé tenni azokat?
A kiállítás azt vizsgálja, hogy a szocialista tervgazdaság, majd a rendszer összeomlását követő radikális átalakulás, a magánosítás folyamata hogyan hat a társadalmi átalakulásokra, hogyan módosítja közvetlen környezetünket, és hogyan befolyásolja mindennapjainkat.
Az 1989-es változásokat követő átmeneti időszakban a volt szocialista országokban felcsillant a remény, hogy egy új gazdasági rend létrejöttével megváltozhatnak azok az életkörülmények, amelyek messze elmaradtak a nyugati országokétól. A szocialista tervgazdálkodás gyakorlata fokozatosan átalakult piacgazdasággá, politikai téren a diktatúrát a demokrácia követte: a szocialista rendszer intézményes formáiba a neoliberális kapitalista rendszer változatai adaptálódtak, államonként eltérően alkalmazkodva a múlt hagyatékához. A jelenből visszanézve mégsem egyértelmű a diktatúra és a tervgazdálkodás, valamint a demokrácia és a szabadpiac összekapcsolása.
Ebben a régióban jelenleg sem vegytiszták a piacgazdaság feltételei, a gazdasági verseny megnyilvánulási formái. Ahogy korábban vágyakozással néztünk a szabadpiac lehetőségekkel teli világára, most úgy érezhető bizonyos nosztalgia a múltban tapasztalt, kiszámíthatóbbnak tűnő gazdasági megoldások iránt.
A szocialista rendszer bukását követően sokan a túlélés új formáinak keresésére kényszerültek, egyéni stratégiákat alkalmaztak: voltak, akik az informális gazdaság lehetőségeit aknázták ki, voltak, akik munkahely-lehetőségek reményében másik országba vándoroltak, és ott telepedtek le. És voltak olyanok is, akiknek szembe kellett nézniük és alkalmazkodniuk ahhoz az ellentmondásos szimbiózishoz, amely a multinacionális vállalatok térnyerésével egyidejűleg jött létre: ez új életformát követel, de egyúttal újmunkahelyeket jelent.
A kiállító művészek: Matei Bejenaru, Bukta Imre, Mircea Cantor, Olga Chernysheva, Anetta Chi?a & Lucia Tkáčová, Erhardt Miklós, Andreas Fogarasi, Kristina Inčiuraite, Intertájék, Keserue Zsolt, Margareta Kern, Johanna Kandl, Yuri Leiderman, Kristina Leko, Anna Molska, Deimantas Narkevičius, Nemes Csaba, Lucia Nimcova, Uriel Orlow, Dan Perjovschi, REINIGUNGSGESELLSCHAFT, R.E.P., Katerina Šedá, Société Réaliste, Mladen Stilinović, Łukasz Skapski, Kamen Stojanov, Mona Vătămanu & Florin Tudor, Clemens von Wedemeyer. Kurátorok: Lázár Eszter és Petrányi Zsolt, kiállítás-design: Szentirmai Tamás és Vági János.
A rendszerváltást kísérő transzformációs válság és a jelenlegi gazdasági válság közös vonása, hogy a korábbi viszonyok folytathatatlanságát tükrözi. Míg a korábbit egy rendszer működésképtelensége idézte elő, addig a mai krízis a fennálló gazdasági szisztéma túlhajtásait mutatja. A kiállítás megrendezésének ötletében szerepet játszott a szembesülés az elmúlt pár év kritikus gazdasági időszakával, a kortárs képzőművészet azonban nem adhat minden dilemmánkra választ. Így a globális gazdaság problémái helyett sokkal inkább egy olyan terület vizsgálatára hívtuk meg a képzőművészeket, amelyről talán átfogóbb kép él mindannyiunkban. A tervgazdaság és a piacgazdaság egymásnak feszülését, mint két modell, idea, vízió vagy ? bizonyos megközelítésben ? utópia kölcsönös egymásra hatását kíséreljük meg a kiállítás kontextusában bemutatni.
Ezért A pult mögött a poszt-szocialista régióban a munka körülményeinek megváltozását és annak mindennapokra gyakorolt hatását mutatja be Lengyelországtól Horvátországig, Németországtól Örményországig. A szabályok betartásának vagy azok ?hatékony? megkerülésének, és az egymásra ható gazdasági folyamatok átláthatatlan struktúrájának következtében nemcsak a pulton látható, kézzelfogható eredmény, a termék a fontos, hanem az is, hogy ki is áll valójában a pult mögött.
A kiállítás a jövő ígéretével kezdődik (REINIGUNGSGESELLSCHAFT: A jövő ígérete / The Future Promise), és azzal zárul, ami a jövő illúziójából megmaradt (Uriel Orlow: A jövő maradványai / The Remnants of Future). A jóslatok és jövőre vonatkozó illúziók folyamatosan formálódnak, időnként vészjóslóan elhalkulnak. A valóságos perspektíva a jövőnek azon víziójából épül fel, ami tapasztalatokon és tényeken alapul.
A jövő alakulása a múlt élményeivel behálózott jelen eredménye, ezért többnyire kiszámítható és tervezhető. E mellett a távlat mellett azonban létezik egy másik is: a jövő valóságának béklyóktól mentes víziója. A cél nem az, hogy létező tudást és tapasztalatot interpretáljunk, hanem, hogy kidolgozzunk egy lehetséges utópiát, és a létező realitás egy megvalósítható alternatíváján gondolkodjunk.
Támogatók: Oktatási és Kulturális Minisztérium, Nemzeti Kulturális Alap, Európai Bizottság Oktatás és Kultúra Főigazgatósága ? Kultúra Program, Cseh Centrum, Lengyel Intézet, Román Kulturális Intézet, Szlovák Intézet, Zágráb Város Kulturális, Oktatási és Sport Hivatala. Médiatámogatók: Pesti Est, Artmagazin, PORT.hu, Nők Lapja Évszakok, Múzeumcafé.
