ZETApress

hírportál

Tájodüsszeia

A Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozatának vezetősége egy vándorkiállítás keretében mutatja be a belvárosi FUGA Budapesti Építészeti Központban, a szakmai- és a laikus nagyközönségnek egyaránt a hazai tájépítészek elmúlt évtized alatt megvalósult legfontosabb munkáit, tervpályázati eredményeit, díjazott alkotásait, művészeti akcióit, települési tájra vagy regionális léptékekre kiterjedő koncepcióit és elméleti tevékenységét.

A hazai tájépítészet FUGA kollégáinak munkáin keresztül- az elmúlt tíz év során nagy utat tett meg: megvalósult terveik, művészeti koncepcióik, távlatos víziói nyomán integrálódni látszik az épített környezet alakításárért felelősséget érző és azt tevékenyen művelő mérnöki szakmák nagy családjába, közelebbi rokoni kapcsolatokat alakított ki az építészettel. A társadalmi közeg is változott, a környezetminőség kérdései a felszínre kerültek.

Az új-régi társadalmi igények a természet közelebb hozására, a szabadtereink humanizálására, a környezettudatosabb térségi fejlesztésekre teret nyitott a szakmának a kibontakozásra, és ahogyan szándékaink szerint a kiállítással igazolják: komoly eredményeik születtek.

A kiállítás az eredmények bemutatásának, összegzésének, az alkotás szépsége felett érzett örömnek, az egymásra csodálkozásnak, a közösségformálásnak, a visszatekintésnek és a rendszerbe foglalásnak a fórumává akar válni. A Nagyközönség felé identitásunkat definiáló, a tájépítész szakma felé identitás erősítő rendezvény. Kiállítás, fórum, idegenvezetés, szakmai tanácskozás, promotálás, kapcsolatépítés és összegzés egyben.

A magyar társadalomnak csak igen elenyésző része hallott egyáltalán a tájépítészeti diszciplina létezéséről, még kevesebben tudják definiálni, hogy valójában ez a szakma mivel foglalkozik. A kiállítás tematikája során arra próbáltunk fókuszálni, hogy minden érdeklődő a lehető legteljesebb képet kapja erről a szakmáról. Az ?aha? élményt többek között az biztosítja, hogy sok kollégájuknak munkái, munkássága ebben az évtizedben néha meglehetősen nagy médiafigyelmet is kapott, bár valószínűleg a közvélemény jelentős része nem kötötte össze ezen munkákkal direkt módon a tájépítészeket.

Amit csinálnak, azt ugyanis rendre át-át szövi a politika, annak erőteljes pártpolitikai hangjait pedig a médiazajban nehéz ?átkiabálni? és abból szak(ma)politikát csinálni. Hogy csak a legismertebb, a kiállításon is bemutatásra kerülő munkákat említsük: a Kossuth tér rendezésére tett (máig tartó) erőfeszítések, a Pécsi EKF szabadterei, a szigetközi probléma kezelésére tett javaslatok, a Balaton Törvény és a Budapesti Agglomerációról szóló törvény megszületése, a Fertődi és a Gödöllői Kastélykert most zajló újjáéledése, a Millenáris Park életre hívása, a Szent István Bazilika környékének felszínrendezése, a Nemzeti Színház és a Milleneumi városközpont környezetrendezései, a Belváros új főutcája, a Kálvin tér és a Kiskörút rendezése, a 4-es metró felszínrendezések, a Kopaszi Gát rehabilitációja, Balatonfüred és Gyula fürdővárosi rangjának visszaállítása, a Népliget megújhodására tett kísérletek, a megszámlálhatatlan magyar városi közterünk és települési közterületünk átalakulása mögött sok-sok tájépítész tervező, kutató, elemző és szervező munkája, napi robotja, éjszakázásai, ősz hajszálai és idegei vannak.

Óriási léptékváltásokkal (az országrészektől egészen a mikroarchitectúrákig) kalauzolák el a kíváncsiakat a tájépítész princípiumokig. Azokig az elvekig, amelyeket követve ?pogány hittel? és szakadatlanul az ?ember és természet közötti kapcsolat újjáépítésén? fáradoznak. Mivel az élettelen tárgyak megformálásán kívül élőlényekkel és azok kapcsolatrendszerével is foglalkozunk a térben, munkaeszközként a negyedik dimenziót is használják a mérnök kollégák által alapvetően használt három térbeli dimenzión kívül. Az összetettségből adódóan maguk is nehezen tudják definiálni ennek a végtelenül szerteágazó tevékenységnek a határait.

Meg sem kísérelik, mert a határterületeink elmosódottak, fejlődőképesek. Ha azonban egy tömör mondatban kellene kifejezni, hogy mivel is foglalkoznak, akkor a szakmánk nagy öregjének számító Mőcsényi Mihály professzortól, egy élő legendától idézik: ?a tájépítész feladata a testnek megadni minden teret, hogy a lélek szabadabban szárnyalhasson?.

A vándorkiállítás tegnap debütált a Petőfi Sándor utcai FUGA Építészeti Központ falai között, ahol három teljes hétig, május 27-ig tekinthető meg. Az év további részében több vidéki helyszínen tervezik bemutatását. A budapesti kiállítás anyagát szakmai (kamarai kreditpontos) előadássorozattal, installációkkal, filmvetítésekkel, illetve az Urbitális Majális rendezvénysorozattal együttműködve helyszíni tervezői idegenvezetésekkel a májusi időszakban kívánják a szervezők színesíteni.

A kiállítás számokban: 137 óriásmolinó, 147 tájépítészeti alkotás, 15 magánkert, 47 közösségi tér, 9 települési táj, 7 regionális munka, 19 folyamatban lévő tájépítészeti munka, 8 tájművészeti projekt, 10 tájépítészeti kutatás, 32 díjazott alkotás, 2 teljes szakmai nap, összesen 25 előadás, 13 egyéb installáció (videók, vetített fotósorozatok, animációk, multimédiás cd), alkotói idegenvezetés 14 budapesti helyszínen a májusi hétvégéken, 44 tájépítész alkotócsoport a kiállítók között az ország minden tájáról, az eddigi legnagyobb és legátfogóbb kiállítás a magyar tájépítész szakma alkotásaiból.

A kiállítást Schuchmann Péter tagozati elnök és Noll Tamás a Magyar Építész Kamara elnöke nyitotta meg. Fővédnök: Dr. Mőcsényi Mihály professor emeritus, az MTA rendes tagja. Kurátor: Bardóczi Sándor, arculat: Almási Balázs PhD. animáció: Lendvai Gábor. A megnyitón Rozs Borbála járt.

1 hozzászólás

  1. Tisztelt Szerkesztőség! Az írásukért köszönet. Segíti a szakmánk azon szándékát, hogy a tevékenységünk mind a társszakmák mind a lakosság felé ismertebb, megbecsültebb lehessen. A munkánk során a közösség kis- és nagy léptékű élettere jelentősen formálódhat, ezért nem mindegy, hogy a megnövekedő tájékozottság eredményeként a szerteágazó tájépítészeti munkában milyen a közösségi részvétel, a témában jártas civil együttműködés.