Fanatikusok a Műcsarnokban
ART FANATICS ? Kortárs magángyűjtemények 2. címmel a Műcsarnok második alkalommal rendezett kortárs magyar műgyűjteményeket bemutató kiállítást, ahol Lantai József járt és fényképezett.
Talán vannak, akik meglepődnek azon, hogy a kortársművészeti intézményeket és non-profit kiállítóhelyeket elsődlegesen a kortárs művészet mibenléte, a mű ideája foglalkoztatja, kiállításaikat művészettörténeti és szakmai szempontok alakítják. Ezzel szemben a gyűjtői gyakorlatot alapvetően a művészet iránti elkötelezettség és a művészeti tevékenység csodálata határozza meg. A gyűjtő számára a műalkotás, filozófiai aspektusai mellett, elsődlegesen tárgy, kézzelfogható valóság, birtoklásának és élvezetének egyik alapja a tartósság és raktározhatóság.
A Műcsarnok azért vállalkozik kortárs magyar gyűjtemények bemutatására, mert az elmúlt években a műgyűjtés a hazai művészeti élet meghatározó jelenségévé vált, s a gyűjtemények a művészeti értékteremtés szerves részét képezik. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy egyre inkább elmosódnak a gyűjteményekben, illetve a kiállítótermekben megjelenő művek közötti különbségek. A kortárs műgyűjtemények kiállítása egyfajta kísérlet a kortárs magyar művészet új kontextusának bemutatására, összefüggéseinek vizsgálatára. A kiállítás nemcsak sokoldalúságával, művészetképeinek változatosságával, minőségével, szabadságával, de a kortárs műgyűjtés fontosságának hangsúlyozásával is remélhetőleg elnyeri majd a látogatók tetszését.
A kiállításon látható művek alkotóinak nevét szándékosan nem említem, mert ez tipikusan az a tárlat, amiről nem beszélni, hanem megnézni kell. Néhány mondatban inkább a műgyűjtőket említeném meg, hiszen az ő művészet iránti vonzalmuk és szenvedélyük kellett ahhoz, hogy ez a nagyszabású kiállítás létrejöjjön.
Barabás-gyűjtemény
A műgyűjtéshez műveltség, lelki felkészültség és szerencse kell ? vallja Barabás Lajos, aki harminc éve tudatosan építi gyűjteményét. A kezdetektől fogva a nemzetközi szcénából is válogató gyűjtemény alapvetően geometrikus absztrakt műveket tartalmaz. A kollekció építésében Barabás Lajos számára meghatározó a művészeti előzmények, a kapcsolódási pontok, valamint a mester és tanítvány viszony megjelenítése. Másik fontos szempont a művészi életművek jellegzetes alkotásainak gyűjtése. A gyűjteménynek két meghatározó művésze van, akiktől festmény, grafika és szobor egyaránt megtalálható az anyagban. A műcsarnoki válogatás a geometrikus művészet sokszínűségét mutatja be.
Fehér László gyűjteménye
A Fehér-gyűjteményben a XX. századi magyar művészet legfontosabb alkotói találhatók meg. Az anyag válogatása erősen szubjektív, a huszadik század klasszikusai közül azok kerültek a gyűjteménybe, akik Fehér László pályája szempontjából meghatározónak tekinthetők, a kortársak közül pedig azok, akiket fontosnak tart. A Műcsarnokban bemutatásra kerülő anyag a gyűjtemény realista szegmensére koncentrál.
Gerber Pál gyűjteménye
Ha egy művész komolyan veszi a munkáját, folyamatosan figyeli, hogy a világban hol lát a maga elképzeléseihez hasonló alkotásokat. Ezeknek a számbavétele azért fontos, hogy el tudja határolni magát, vagy azonosulni tudjon más, neki tetsző művészekkel, akkor is, ha azok kortársak, és akkor is, ha nem. Gerber Pál ennél sokkal izgalmasabban gondolkodik. Számára a művészet, mint kifejezésforma kiterjed minden más alkotás, hétköznapi tárgy, talált helyzet észrevételére, és azok begyűjtésére akár dokumentáció, akár vásárlás formájában.
Ezért az ő gyűjteménye úgy értelmezhető, mint egy ?Gerber-mű?, amely saját alkotásainak kiegészítéseként és inspirációként veszi körül a művészt stúdiójában. Gerber számára a képek, szobrok és tárgyak mellett fontosak a hozzájuk fűzött történetek és kommentárok, amelyek ? mint ahogyan ezt gyakorolja művészetében ? szöveges elemként egészítik ki a műveket. A Gerber-gyűjtemény bemutatása a kiállítás kuriózuma.
Hoffmann-gyűtemény
Hoffmann István és felesége a ?80-as évek óta építik gyűjteményüket. A képzőművészettel való kapcsolat számukra életük meghatározó eleme. Hoffmann szerint ?kortársat? gyűjteni nem befektetés, hanem sajátságos élmény: sikerül-e a tárlatlátogató tetszik-nem tetszik érzését visszaadni egy minőségi elvek szerint épülő gyűjteményben, amelyben a legfőbb hangsúlyt a műtárgyak egymáshoz és környezetükhöz illeszkedése kapja. A képzőművészet szemlélőjéből így lett állandó látogatója a múzeumoknak, képtáraknak, aki felkereste a Budapesten, Szentendrén működő igényes galériákat, személyesen is megismert kortárs művészeket, és sokuk műtermének rendszeres vendége tett.
Külföldi utazásai során neves kortárs galériákat és művészeti vásárokat is meglátogatott, melyeken keresztül átfogó képet kapott az európai kortárs művészetről is. Ennek köszönhetően a Hoffmann-gyűjtemény a minőség biztos kritériumára épült. A külföldi művészek alkotásai remélhetőleg segítenek európai kontextusba helyezni a kiállított magyar műveket az ezt igénylő közönség számára.
Hunya-gyűjtemény
A ?90-es évek elejétől napjainkig gyarapodó gyűjtemény a rendszerváltás és a kommunista múlt vizuális feldolgozásával indul, és a mai válságos időszakig vezet. Hunya Gábor számára a művészet történelembe ágyazott produktum, saját korának terméke. A művészek egy része több-kevesebb közvetlenséggel mindig is reagál az adott kor társadalmi-gazdasági jelenségeire.
Különösen intenzív volt az ilyen irányú művészeti tevékenység Romániában a ?90-es évek első felében, illetve Magyarországon az utóbbi néhány évben. Mindkét országból jellegzetes művek kerültek a gyűjteménybe ezekből az általa is intenzíven megélt korszakokból. A gyűjteményből most kiállított művek lehetőséget adnak a két országban zajló átalakulás párhuzamainak és különbözőségeinek az érzékeltetésére. Hunya Gábor szerint egy művészeti gyűjtemény nem szolgálhat csupán privát célokat, közösségi bemutatása kötetező.
K. Petrys-gyűjtemény
A K. Petrys Ház 1999-ben alakult, azóta nem csak keresett kiállítóhely lett, hanem a különböző művészeti ágaknak olyan találkozási pontjává vált, amely az egykori szalonok hangulatát idézi. A galéria kereskedelmi tevékenységet nem folytat, kizárólag kiállító-, befogadó és találkozóhelyként működik: havi rendszerességgel rendez kiállítást kortárs képzőművészek műveiből, s minden megnyitóhoz kortárs zenei bemutató, olykor ősbemutató, filmvetítés társul.
Sok kortárs mű vesz körül otthonomban ? vallja a galéria alapítója ? de nem tartom magam műgyűjtőnek. A gyűjtés, mint tevékenység teljes mértékben távol áll tőlem. A művek inkább eljutnak hozzám, és talán ennek a hogyanján van a hangsúly. Kölcsönös szimpátia nélkül elképzelhetetlen, hogy valakitől művet vásároljak, hisz véleményem szerint a tárgy, még a műtárgy is több önmagánál, története, aurája van, s meglehetősen szorosan kötődik alkotójához. Minden tulajdonomban lévő mű létrehozójával személyes, gyakran baráti a viszonyom.
K. A. S. ? Nyakas Ilona-gyűjtemény
Függő vagyok ? mondja a tulajdonos -, művészetfüggő. Nem akartam magamnak műveket venni. Nem vagyok felhalmozó típus. Az első vétel szinte szándékom ellenére valósult meg. 1989-ben, a rendszerváltás pillanatában indítottam be a KAS Galériát, mellyel az állami mecenatúra és az önmagát menedzselni nem tudó művészek közötti űrt kívántam kitölteni. A galéria története önkéntelenül is összekapcsolódott az egyre gyarapodó gyűjteménnyel.
Ezek a tárgyak, képek természetesen személyekhez, többnyire művészekhez kapcsolódnak, az elmúlt huszonöt év, az életem kísérői. Szándékom a megőrzés és bemutatás. Ebből adódóan szívesen adnám letétbe a műveket egy múzeumnak. Szeretném egyszer együtt látni mindet, kiállítani egy térben, hiszen úgy érzem, gyűjteményem valóbban permanens Rend-Szer-Váltó.
Kozma ? kArton-gyűjtemény
A Kozma Péter által alapított kArton galéria és Múzeum tevékenysége a magyar karikatúra és képregény emlékanyagának ápolásával és megismertetésével foglalkozik már több mint tíz éve. Tatán kevésbé ismert tény, hogy a fent említett műfajok mellett a gyűjtemény anyaga külföldi és magyar kortárs alkotásokkal is folyamatosan bővül. Portrék, csendéletek és a megismételhetetlen pillanatfelvételek változatos darabjai alkotják Kozma Péter és a kArton fotógyűjteményét, amelyek időről időre szerepelnek kortárs kiállítótermek falain, valamint egy folyamatosan bővülő kollekció irányvonalait jelölik ki.
Merics Imre gyűjteménye
Magyarország eldugott részén, Pécs közelében egy kis faluban él és dolgozik állatorvosként Merics Imre. Elkötetezett gyógyító és természetjáró, aki számára az állatvilág, az évszakok váltakozása, a növényzet élete, a mezőgazdaság olyan alapépítmény, ami a mai napig ahhoz a vidékhez köti, ahol egész életét leélte. Elementáris erővel hatott rá a festészet, olyan tanulni akarást és kíváncsiságot váltott ki belőle, ami azóta is fogva tartja, meghatározza életét.
A művészet iránti érdeklődés már fiatalon az alkotások vásárlására ösztönözte, ami olyan szenvedélyévé vált, hogy mára több ezer darabos festészeti, grafikai és szobrászati gyűjteményt tudhat magáénak. A kiállítás Merics-terme arra tesz kísérletet, hogy a művek számának drasztikus leszűkítése helyett a hely adottságainak megfelelően minél többet felvonultasson, és megmutassa, miféle kapcsolat és átmenet létezhet a figuratív, ábrázoló vagy akár meseszerű alkotások és a nonfigurativ megnyilvánulások között.
Pálfi-gyűjtemény
Gyerekkorom óta érdekel a művészet és már fiatalon késztetést éreztem arra, hogy valami értékállót alkossak. Olyat, ami nemcsak nekem, hanem másoknak is tetszik, örömüket lelik benne. Csak olyan alkotást veszek, ami valóban tetszik. Ugyanakkor megpróbálok figyelmet fordítani arra is, hogy kiválasztott műtárgyak jellemezzék a kort, amiben élünk, magas művészi színvonalat képviseljenek és lehetőleg idő-és értékálló legyen. Minden művel személyes kapcsolatom van.
A Műcsarnokban bemutatott válogatásnak a ?Mások élete? címet adtam. A művészek sajátos humorral, egyéni látásmóddal átitatott munkáikban egy-egy történetet mesélnek el, van aki röviden, van ki hosszabban. Nem ragaszkodom egyfajta stílus, vagy irányzat gyűjtéséhez. Hasonlóan a legtöbb korombeli gyűjtőhöz én is festményt kezdtem el gyűjteni. A gyűjteményben ma már ?jól elvan? egymás mellett a fotó, a szobrászat vagy a videó. A kiválasztás fő vezérlőelve azonban mindig ugyanaz: a személyes kapcsolat megtalálása a műtárggyal ? vallja Pálfi György.
A gyűjtőket bemutató szövegek ? a fentiek a rövidített formájuk ? részletesebben olvashatók a Műcsarnok ART FANATICS ? Kortárs magángyűjtemények 2. című kiadványában Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátorának bevezetőjével. A műcsarnokbeli tárlat május 23-ig látogatható.