ZETApress

hírportál

Lovakrul Józsefvárosban

A Magyar Természettudományi Múzeum és a Magyar Turán Alapítvány A ló háziasítása – Az őslovaktól az ősök lováig című közös kiállítása nyílt meg délelőtt az MTM Ludovika téri Kupolatermében.

Ünnepélyes keretek között, állami tisztségviselők, diplomáciai testületek küldöttjei, lovas sportszervezetek vezetői, tanárai, valamint hagyományőrző csapatok képviselőinek jelenlétében tartották meg a Magyar Természettudományi Múzeumban a június 13-án hétfőig látogatható kamarakiállítás ünnepélyes megnyitóját, mely a nagyközönség számára holnaptól látogatható.

A kiállítást a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója Bernert Zsolt antropológus nyitotta meg. Beszédében kiemelte a több évre visszanyúló jó kapcsolatát a Magyar Turán Alapítvány tudományos tagozatával, és fontosnak nevezte, hogy a hagyományőrzésben is aktívan jelenlevő szervezettel közösen rendezték meg a tárlatot. Beszédében rámutatott a hagyományőrzés és a tudomány összekapcsolódásának fontosságára, amelyre jó példa a múzeum és az alapítvány új közös kiállítása.

Fekete Péter, az EMMI kultúráért felelős államtitkár köszöntő beszédében elmondta, hogy meg kell tanítani a gyermekeinket arra, hogy az ember és állat harmonikus együttélése miként tud közösségként fejlődni. Minden olyan gondolat, amely felhívja a figyelmet arra, hogy hogyan kell felelősen együtt élni az állatokkal az érték, nemzeti érték. Megköszönte a múzeumnak és a Magyar Turán Alapítványnak, hogy tudományos pontossággal feltérképezte, és tovább adja ennek az együttélés felelősségének kérdését. A történelmi gyökerek bemutatásával utat mutat a kiállítás minden nemzedéknek és pozitív példát állít a gyermekek elé.

A megnyitón jelen volt Tessely Zoltán kormánybiztos, L. Simon László a Nemzeti Múzeum főigazgatója, Dallos Gyula miniszteri biztos, Kassai Lajos lovasíjász, a Kassai Lovasíjász Iskola vezetője, Szotyori Nagy Kristóf, a Magyar Lovassport Szövetség elnökségi tagja Székely Tibor huszár ezredes, Győrffy Villám András egyetemi tanár lovas szakíró, valamint számos lovassport és hagyományőrző szervezet vezetője, polgármesterek és tudósok.

Bíró András Zsolt antropológus kutató, a Magyar Turán Alapítvány elnöke, köszöntötte a vendégeket (köztük Azerbajdzsán, Kazakisztán, Kirgizisztán nagyköveteit, Spanyolországot és Törökországot képviselő diplomatákat) majd ismertette a kiállítás tárgykörét:

A ló háziasítása – Az őslovaktól az ősök lováig című kiállítás a lófélék rendkívül érdekes evolúciós történetével kezdődik, amely révén kialakult a mai lovak őse is. A kiállításban megtekinthető egy ősló rekonstrukciós modellje is, amely Antal Tamás zoológus preparátor munkája. Az eurázsiai sztyeppe övezet ősi lovait vadászta, majd befogta az ember. A közép-ázsiai és kelet-európai sztyepp övezet különböző térségeiben a ló háziasítását követően kialakultak a különböző sztyeppei lovas kultúrák. A régészeti és archeozoológiai leletek alapján legkorábban a Botaj-kultúrában, a mai Kazakisztán északi területén 5000-5500 évvel ezelőtti időszakban háziasították a Przsevalszkij-lótípus őseit. A kiállítás egyik fő látványeleme egy Przsevalszkij-ló preparátum (Izsák Imre zoológus preparátor munkája). Az utóbbi évek genetikai kutatásai azonban kimutatták, hogy ez a lófajta nem őse a mai háziasított lófajtának. A mai lovak ősét az eurázsiai sztyepp övezet más térségében (valószínűleg a Don és a Kaszpi tó közötti pusztaságok vidékén) háziasították, amely aztán innen elterjedt szinte az egész sztyepp övezetben és hamar eljutott az Iráni-magasföldön keresztül a Közel-Keletre és a mediterrán övezetbe is.

A ló háziasítását követően egy történelmi jelentőségű esemény zajlott le. Az ember birtokba vette az addig szinte lakatlan hatalmas füves puszták belső területeit is. Átalakult a pásztorkodás, a teherhordás és közlekedés, majd a hadászat is a lovasharcosok színre-lépésével. Kialakult a Lovasnomád civilizáció. A kiállítás a lovas kultúrák fejlődése mentén húz egy idővonalat, amelynek egy-egy pontját kiemeli.

A lovasnomád életmód jellegzetes nagycsaládi otthonát a favázas, nemez borítású kör sátrat (jurtát) a kiállítás háttér elemeként helyeztük el. A háttér szövegekben az ősi kurgán kultúráktól a szarmata időszakon át egészen a magyar honfoglalás időszakáig olvashatóak az ismeretanyagok. A Jurtától jobbra egy életnagyságú, hun-kori harcos lovas modellje áll.

Az előkelő harcos hadi viselete (lamellás páncélzat) egy üzbegisztáni hun kori ábrázolás alapján készült (Orloti lemez) a fegyveröve, és fegyverzete, aranyozott lószerszámok pedig mind Kárpát-medencei, hun-kori, régészeti leleteknek a rekonstrukciói. A harcos arca, a marosszentgyörgyi hun leletnek az antropológiai arcrekonstrukciója. A kiállítás következő szakasza a magyar honfoglalás korába enged bepillantást. Egy honfoglalás kori lovas temetkezés in situ bemutatása vitrin alatt (eredeti IX. századi lókoponyával és emberi csontvázzal). A vitrin két oldalán honfoglalás kori lószerszámok (zabla, kengyel) rekonstrukciói, valamint egy csontfaragványokkal rendkívül mívesen díszített nyeregrekonstrukció látható, amely Nagy Sándor nyeregkészítő mester munkája.

A kiállítás tárgyköre a modern korig ível, majd a lovassportok képes bemutatásával végződik. Bíró András Zsolt kijelentette, hogy a magyar lovasnemzet volt, és ha máltón mutatjuk be a mai kor emberének ezt a szép örökségünket, akkor a magyar lovasnemzet is marad. A hivatásos sportolókon kívül a hagyományőzöknek is fontos szerepe van abban, hogy a ló szeretetét, a lovastudás emlékét ápolják és átadják a felnövekvő generációknak. A tárlatot egy fényképsor keretezi, melyet Bácskai Fanni festőművész, ahal-teke lovakat ábrázoló, szép, realisztikus festményei zárnak. A honfoglalás kori lócsontok genetikai vizsgálatai révén megállapították, hogy az összes mai lófajták közül ennek a Közép-Ázsia déli, száraz sztyepp övezetében kialakult lófajtának (ahal-teke) a genetikai profilja áll a legközelebb a honfoglalás kori lovak (többségének) genetikai értékeihez.

Szóljon hozzá!