ZETApress

hírportál

A pokol bugyrai…

A pokol bugyrai… “Málenkij robot” és Gulág – Kényszermunka a Szovjetunióban – sorsokban elbeszélve címmel nyílt kiállítás ma délelőtt a Magyar Nemzeti Múzeum Málenkij Robot Emlékhelyén, a ferencvárosi Fék utca 6-ban.

A Magyar Nemzeti Múzeum és a Szabadságvédő Alapítvány együttműködésében valósult meg az a kültéri kiállítás, amely 10 életutat mutat be: olyan fiúkét, férfiakét és leányokét akiket az akaratuk ellenére hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba.

Köszöntőt mondott: Gál Vilmos, az MNM tárigazgató-helyettese. Beszédet mondott: dr. Bognár Zalán, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, a Gulág- és Gupvi-kutatók Nemzetközi Társaságának elnöke. A kiállítást megnyitotta: dr. Sölch Gellért, az EMMI stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkára. Miksch Adrienn, az Operaház Székely Mihály-díjas magánénekese az Elindultam szép hazámból című népdalt énekelte. Csatai László Csidu néptáncos Vajda-szentiványi magyar verbunkot járt, Fehérvári Péter színművész pedig részletek olvasott egykori Gulag-foglyok verseiből.

Teleki Géza vallás és köz-oktatásügyi miniszter szavait idézve a II. világháború befejeztével magyar társadalmunk egyik legégetőbb és legfájóbb kérdése a fogoly-ügy. Érdekelve van ebben annak minden rendű rétege és minden rangú tagja. A II. világháború alatt 172 ezer km2 területű és közel 15 milliós lélekszámú Magyarországról mintegy 300 ezer főnek a nyugati és mintegy egymillió főnek a szovjet (hadi)fogság sanyarú sorsa jutott osztályrészül.

A kiállítás helyszínét a Magyar Nemzeti Múzeum biztosítja, a fogolyportrék a Szabadságvédő Alapítvány megbízásából készültek, Magyarország Kormánya támogatásával. A portrék szokatlan tartalmi és kivitelezési formában – kültéri molinókon, egyéni életutakon keresztül elbeszélve – azt mutatják be, miként írták át, tették tönkre emberek életét testileg, lelkileg a XX. század totalitárius diktatúrái és a II. világháború hogyan szakítottak el gyerekeket szüleiktől, szerelmespárokat egymástól, és semmisítették meg emberek terveit családról, hivatásról.

A kiállításon bemutatott áldozatok túlélték elhurcolásukat, rabságukat a szovjetunióbeli kényszermunkát, ám mindannyian gyógyíthatatlan testi és lelki sebeket szenvedtek, és sajnos a fogva-tartás kegyetlen körülményei miatt sokan hazatérésük után már nem élhettek sokáig.

A portrékat a kiállítás ötletgazdái, dr. Bognár Zalán, a kiállítás szakmai vezetője és dr. Gulácsy Imola, a kiállítás szervezője úgy válogatták össze, hogy az áldozatok között szerepeljenek a trianoni határon túli területekről, Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról magyarságuk miatt ártatlanul elhurcolt emberek. Szerepel ezen kívül két gyermek is – egyikük 14 éves lány, a másikuk 16 éves leventeként hazatért, hadifogságot megjárt középiskolás fiú, akit a szovjet katonák lelőttek, és mozgássérültsége ellenére is elhurcolták. Bemutatunk olyan áldozatokat, akiket magyarságuk vagy németesen hangzó nevük miatt, és akiket Budapest ostromát követően létszám-kiegészítés okán hurcoltak el. Több ezer hasonló sorsú honfitársunk közül egy olyan mártír portréja is látható, akit a náci haláltáborból hazatérve a szovjetek – szintén ártatlanul – a Gupvi és a Gulág kényszer-munkatáboraiba deportáltak.

Az egyes portrék fölött látható térképek megmutatják, mekkora távolságokat kellett megtenniük a szovjet kommunista hatalom Szovjetunióba kényszerített áldozatainak akaratukon kívül. Bízunk benne, hogy a fényképek, térképek, dokumentumok segítségével azon generációk számára is közelebb tudjuk hozni a hetvenöt évvel ezelőtti tragédiákat, akikhez történelmi érdeklődésük ellenére korábban nem jutott el ez a korszerű ismeretanyag. A tragédiák bemutatásának célja, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg hasonló emberiség és emberiesség elleni bűntettek.

A megnyitó végén közös koszorúzással emlékeztünk. A kiállítás képeit molinókra nyomtatták, hogy a pandémia miatt kültéren, a Magyar Nemzeti Múzeum Ferencvárosi Málenkij Robot Emlékhelyén, a bunker épületének homlokzatán legyenek láthatóak július 2-án péntekig.

Szóljon hozzá!