ZETApress

hírportál

A megtörhetetlen Gorka

A nyári szezonban újra egy különlegességgel indul újra a Kieselbach Galéria. Art deco, modern dizájnkerámiák – és a kettő között egy fájdalmas hiány, amit 1945-ben egy többnapos agyaggalamb lövészet során a szovjet katonák semmisítettek meg. A kiállítás augusztus 15-én szombatig látható a Szent István körút 5-ben. Kurátor: Rieder Gábor, szakértő: Szabó Lilla.

A Gorka Géza munkásságát bemutató kiállítás Chovanecz Balázs műgyűjtő minden korábbinál teljesebb és nagyobb gyűjteményén alapul, és több mint ezer kerámián keresztül ezt mutatja be a Kieselbach Galéria gondozásában megjelent, páratlan gazdagságú, eddig megszületett legnagyobb magyar iparművészeti album. Szabó Lilla: Gorka Géza életműve Chovanecz Balázs gyűjteményében című műve méltó tisztelgés Gorka zseniális művészete előtt. A 612 oldalas albumot Rieder Gábor szerkesztette. Fotóink Katona Lucia felvételei.

Gorka Géza (1894?1971) a XX. századi hazai kerámiaművészet sokszínű virtuóza. A viharos magyar történelem sokszor megtörhette volna pályája ívét, de őt nem lehetett megállítani. Hosszú élete során készített art deco és népies kerámiákat, habán-ihletésű és modern darabokat, korongolt edényeket és plasztikákat, asztali dizájntárgyakat és nagy léptékű kültéri alkotásokat. Karrierjét – a történelem sorscsapásai ellenére – rangos szakmai díjak és kereskedelmi sikerek kísérték itthon és a nagyvilágban; a magyar Picassónak is nevezték. Több keramikus manufaktúrát alapított, de saját nógrádverőcei műhelyében is örökké lobogott az égetőkemence lángja. Kezei közül sorra kerültek ki a különleges és egyedi mázú kerámiák. Verőcei háza ma emlékmúzeum, de örökségét egy teljes keramikus dinasztia vitte tovább; ma a magyar art deco és a retró kerámiaművészet ikonjaként tiszteljük.

Chovanecz Balázs műgyűjtő lehetetlent nem ismerve másfél évtized alatt hozta létre minden korábbinál teljesebb és nagyobb Gorka Géza gyűjteményét. Az ő kollekcióját bemutató kötet – Szabó Lilla művészettörténész kutatómunkája révén – a sokszínű Gorka teljes életművét dolgozza fel több mint ezer kerámián keresztül.

Picasso és a kerámia

Az idősödő, világsztár státuszba került modern mester, Picasso a második világháború után látogatott el a francia Riviérán található Vallaurisba, az ősi kerámiahagyományáról híres mediterrán városkába. Akkor már több évtizede tartott a kerámia reneszánsza, ugyanolyan divatos lett az ősi anyaghoz, mint egzotikus népek formaihoz visszanyúlni. Az 1946-os éves kerámiavásáron figyelt fel Picasso a Madoura műhely hagyományos edényeire, megismerkedett a tulajdonos házaspárral, Suzanne és Georges Ramiével. Ők meghívták műhelyükbe és hagyták, hogy kedvére kísérletezzen az agyaggal. Ebből kerekedett ki egy negyed évszázados együttműködés, autonóm művek és a Madoura égisze alatt készített kerámiák hosszú sora. Fotóink Rósa István felvételei.

Picasso hol ráfestett az elé hozott kerámiaedényekre, hol újrafestette és újra kiégettette őket, máskor domború rátéteket illesztett a tálakra, vagy éppen gyors szobrászi mozdulatokkal átalakította a vázák formáját. Élvezte, hogy kreatív energiája egy újabb művészi technikát jár át. Az ókori eredetű mediterrán városka ősi, paraszti fazekasait a Picassóval érkező hír és gazdagság mentette meg. A Cannes-hoz közeli Vallauris pezsgő turisztikai központ lett. Picasso kerámiái iskolát teremtettek a hatvanas években. A műhelyben sokszorosított, több mint hatszázféle sorozatból jutott azoknak a vásárlóknak is, akik számára festményei már megfizethetetlenek voltak. Kerámiái már születésükkor is komoly értéket képviseltek, de az elmúlt évtizedben gyűjtők kedves célpontjaivá váltak Ázsiától az Egyesült Államokig.

Szóljon hozzá!