ZETApress

Már csak a héten látható a Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású kiállítása, mely a közép-európai térség legnagyobb XVIII. századi festőtehetségének, Franz Anton Maulbertschnek, és kiváló tanítványának, Josef Winterhaldernek a műveit mutatja be ? tudatta Rozs Borbála.

A kiállításon összesen 96 festményt, rajzot és rézkarcot láthatunk, valamint 20 levéltári dokumentumot. Több kulcsfontosságú mű érkezett neves külföldi múzeumoktól, többek között a New York-i Metropolitanből és a bécsi Albertinából. Ezek mellé még leginkább a Szombathelyi Egyházmegyei Gyűjteményből és az MNG Régi Magyar Gyűjteményéből válogatták az anyagot.

A kiállítás utolsó hetében minden napra jut valami exkluzivitás, többek között tárlatvezetések a kiállítás kurátoraival. Mester és tanítvány munkáit mutatja be a Nemzeti Galéria.

Maulbertsch, aki az Alpokon túli festészet legragyogóbb XVIII. századi tehetsége, a Bodeni tó mellől érkezett a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, és haláláig a császárváros lakója volt. Az utolsó nagy barokk festők egyikeként kötöttségektől mentes, személyes stílusa, fényből-színből építkező expresszív foltfestészete számos modern művészeti tendenciát megelőlegezett. Akár az osztrák, akár az egyetemes kultúrában, jelentősége Mozartéhoz mérhető.

Winterhalder, a Fekete-erdőből Morvaországba elszármazott fiatalabb festő neves szobrászdinasztia sarja és Maulbertsch kiváló tanítványa, aki utánzóból virtuóz művészegyéniséggé önállósodott. Morvaországban élt, műveinek zöme a mai Csehország déli tájain látható. Mindkét művész elsősorban a freskófestészet területén alkotott maradandót; műveik megtekinthetők a Dunántúlon, Alsó-Ausztriában és a morva tájakon.

Maulbertsch művészetének a csúcspontjai a székesfehérvári karmelita templom mennyezetképei, melyek Mária életét ábrázolják, váci székesegyház kupolájának freskóképei és szentélyének falképe. Életének utolsó évtizedeinek alkotásai többek között Győrben, a székesegyházban, a pápai plébánia templomban, a szombathelyi székesegyházban és az egri líceumban tekinthetjük meg. A kiállításra mindenekelőtt múzeumi képek kerültek a látogatók elé. Olajfestmények és rajzok, vázlatok, egyházból kölcsönzött oltárképek kolostori sorozatok.

A kiállítás egyik különlegességét az adja, hogy olyan művek is bemutatásra kerülnek, melyeket eddig soha nem állítottak ki. Ilyen például Maulbertsch egyik szignált, 1763-ra datált műve, a Heródes lakomája, ami egykor Mária Terézia adományaként került Erdélybe, s ami most a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségről érkezett a kiállításra. Maulbertsch korai munkáit az 1750-es évek expresszív fényfestészetén keresztül ismerhetjük meg, a grafikai kabinet pedig 13 rajzot és 3 saját kezű rézkarcot mutat be, egyikük olajfestésű ?eredetijével? együtt.

A tárlat legizgalmasabb része a szombathelyi székesegyház egykori főoltárképéről szól. Maulbertsch e kései (1791?1792) főművét Szily János szombathelyi püspök rendelte meg az akkor épülő székesegyház számára. Az óriási méretű kép Bécsben készült, a festő műtermében, ahonnan szekéren szállították Szombathelyre. A kiállításon a Mária és Erzsébet találkozását ábrázoló egykori főoltárképnek mintegy 16 négyzetméteres középső része látható.

Az oltárkép a II. Világháború végén bombatámadás következtében 192 festménytöredékre szakadt szét. Az eredetileg 38 négyzetméteres festmény középső részletét több évig tartó, aprólékos munkával a Magyar Nemzeti Galéria hat restaurátora állította helyre. Emellett elsősorban múzeumokban őrzött alkotások, olajfestmények, rajzok ? köztük számos spontán frissességű vázlat ?, valamint egyháztól kölcsönzött oltárképek és kolostori sorozatok kerülnek bemutatásra.

A kiállítás Maulbertsch és Winterhalder művészetét külön tárgyalja. A Winterhalder-kollekció Langenargenből, Maulbertsch szülővárosából érkezett Budapestre. A két önálló kiállításrész találkozásában a szombathelyi székesegyház festményei állnak. Itt az oltárképeket még Maulbertsch készítette, ám halála után Winterhalderre maradt a mennyezetfreskók kivitelezése a mester vázlatai alapján. A tárlat felsorakoztatja mind a nyolc fennmaradt oltárképet, freskótervet, valamint olajfestésű modellót (olajvázlat).

Két oltárkép és egy portré mellett Winterhalder munkásságát is elsősorban vázlatok képviselik a tárlaton: tíz lap a szorgalmas rajzolótól, kartonpapírra olajjal festett apró részletvázlatok főként freskókhoz, s néhány színpompás, üde ?kis forma? ismert vagy elveszett munkákról. Tárlókban mutatjuk be a művészi alkotáshoz kapcsolódó levéltári dokumentumokat, köztük megrendelői programot, leveleket, pecsétes szerződést, elszámolásokat, sőt, még egy Szombathelyen fennmaradt írásos ?értelmezést? is. Ám a virtuóz, színpompás alkotások élménye önmagában is vonzó benyomásokat kínál a XVIII. század második felének késő barokk modernizmusáról.

A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása a Moravská galerie v Brně és a Museum Langenargen am Bodensee közreműködésével készült el. Kurátorai: Jávor Anna, Boda Zsuzsanna és Zora Wörgötter. A budapesti bemutató után a kiállítás tovább utazik Olomoucba.