ZETApress

hírportál

Közös időnk augusztusig

Közös időnk ’89-90. címmel nyílt meg délelőtt a Magyar Nemzeti Múzeum közösségi kiállítása. Az augusztus 30-án vasárnapig látható tárlatot Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, a 30 éve szabadon emlékév koordinálásáért felelős kormánybiztos betegsége miatt Tallai Gábor programigazgató nyitotta meg.

Köszöntőt mondott Varga Benedek, az MNM főigazgatója. A díszvendég Tőkés László református püspök, a temesvári forradalom hőse volt. A kiállítás kurátora Gál Vilmos történész, muzeológus. Magyarország 1100 éves történetének egyik legjelentősebb éve 1989! – hallottuk a dísztermi megnyitón, ahol Egressy Rita fényképezett.

A Kádár-rendszer diktatúrájának évek óta tartó felpuhulása – a hazai, valamint a környező szocialista országokban bekövetkező ellenzéki mozgalmaknak, illetve a Szovjetunióban zajló gorbacsovi reformoknak köszönhetően – ebben az esztendőben érte el tetőpontját, és rendkívüli politikai, társadalmi, valamint életmódbeli változásokat idézett elő. A Kádár János pártfőtitkár nevével fémjelzett diktatúrán szocializálódott társadalom az 1989-es év folyamán ébredhetett rá valójában: megtörténhet, amit addig oly kevesen reméltek, hogy Magyarország polgárai belátható időn belül ismét szuverén, demokratikus keretek között működő országban élhetnek, sorsukról, jövőjükről 45 év után ismét saját maguk dönthetnek. Ez volt ennek az évnek a tétje, és hazánk sikerrel vette az akadályokat: vér és erőszak nélkül történt meg a diktatúra lebontása, hogy aztán 1990-ben, hosszú idő után ismét demokratikus, szabad országgyűlési választásokon dönthessenek további életükről a választópolgárok. A Magyar Nemzeti Múzeum Közös időnk ’89-90 című kiállítása e folyamatról kíván megemlékezni, a rendszer-változtatás koráról, amelyet tágabb időben és térben értelmez.

2019. január 28-án az intézmény felhívást tett közzé, amelyben arra kérte honfitársait, osszák meg vele korabeli történeteiket, illetve tárgyi emlékeiket. Az év során folyamatosan gyűltek a tárgyak, fényképek, plakátok, iratok a múzeumban, miközben a múzeum munkatársai több mint tucatnyi, különféle programot szerveztek a Közös időnk projekt köré. Mindennek köszönhetően a látogatók egy igazán különleges tárlatot tekinthetnek meg, amely nem véletlenül kapta a közösségi kiállítás elnevezést, hiszen a kiállítás döntően a több mint ötven felajánló által átadott homogén tárgyi anyagra épül, és a múzeum saját, 1989-re reflektáló gyűjteményi darabjai csupán kiegészítik ezeket.

Mindez egy párhuzamos képregény kerettörténetbe ágyazva, amelyen keresztül az események szubjektív átélése, a civil kezdeményezések jelentősége került a fókuszba. Ugyan a politikai folyamatok, és az események akkori szereplői természetesen megjelennek a kiállításban, ám a koncepció arra törekedett, hogy sokkal inkább a társadalmi környezetet, az átlagemberek közérzete és viszonyulási pontjai ábrázolódjanak ki.

A múzeum reményei szerint a közösségi kiállítás kifejezés nem pusztán üres szlogenként jelenik meg a fogadófalon, hanem a látogatók, miután végigjárták a kiállítás tereit, úgy érzik majd, ők is a történet részeseivé, szereplőivé válnak csakúgy, mint a lelkes adományozók, akik megőrzött emlékeikkel a valósában is e kiállítás formálóivá válnak.

Szóljon hozzá!