ZETApress

hírportál

Vécékefe a Nagykörúton

Csütörtök este kettős kiállítás nyílt a Forrás Galériában. Könczey Elemér legjobb karikatúráiból láthatunk egy válogatást, valamint az amerikai John Hyland magyarországi látogatásainak emlékéből készült olajfestményeit.

Sajnos a megnyitón az amerikai művész ? a Part 2’s New York Times Magazinnak és a New York Times Style Magazinnak vezető szerkesztője ? betegség miatt nem tudott megjelenni, és mivel kevés információm van róla, ezért bővebben foglalkoznék Könczey Elemérrel.

A székelyudvarhelyi születésű, jelenleg Kolozsváron élő szabadúszó grafikus művész könyvborítókat, könyvillusztrációkat, plakátokat készít és a kolozsvári Babe?-Bolyai Tudományegyetem újságírói és kommunikációs szakán reklámgrafikát és kiadványszerkesztést tanít. 1994-ben jelent meg a kolozsvári Szabadság napilapban az első karikatúrája és azóta több mint háromezer rajza látott napvilágot számos kiadványban.

2002-ben jelent meg Szöveg nélkül című 222 válogatott rajzot tartalmazó háromnyelvű ? magyar, román angol ? kötete az Erdélyi Híradó kiadónál. 2008-ban már találkozhattunk karikatúráival, amikor Kolozsvár a Budapesti Tavaszi Fesztivál vendégvárosa volt és a Krónika című kolozsvári lap munkatársaként humoros rajzaival mutatkozott be. Közel tíz év óta rendszeresen részt vesz a Magyar Karikatúra Művészeti Fesztiválon és a MÚOSZ Karikatúra Szakosztályának évi kiállításain.

Tavaly jelent meg a 365 rajzot tartalmazó Fejadag című kötete, ami best of-szerű válogatás a 2002-2008 között megjelent karikatúrákból. Ezekből láthatunk most a Forrás Galériában közel százat, és a megnyitón személyesen vetített előadás keretében bemutatta a kisméretű kötetet, amit a helyszínen meg is lehetett vásárolni, sőt február 22-ig megnézhető a tárlat és a kötet is kapható. Hogy miért 365 rajzot tartalmaz? Nos, jusson az év minden napjára egy!

Úgy gondolom, a humor is ugyanúgy a napi szükségletek része, mint az étel vagy az ital ? nyilatkozta korábban Könczey Elemér. A kis téglalap alakú kötet formáját három szempont határozta meg: ? Legyen praktikus: férjen el egy retikülben vagy egy nagyobb farzsebben. Legyen bosszantó, ha az ember leteszi valahova, útban legyen. Jelképes, hogy tégla alakú, hogy verhessem vele a mellem: ez a második.

Saját eszményképünkhöz képest jól sikerült karikatúrák vagyunk, hibáink, gyengeségeink megannyi poénjával… örökös kínban ezek palástolására. Egyetlen esélyünk a decens döntetlenre csak az önirónia és a humor segítségével lehetséges ? idézném Demény Péter író nagyszerű írását, amit Szívhalászok címmel a kötethez fűzött: ? Egy kislány cigarettát pöfékel, de ha az ember jobban megnézi, kiderül, a száj helyén egy emberi fenék tátong, abba dugták a cigit. Egy csirke tüsszent, a szöveg: egészségedre! Az Oscar-díj szobrocskája, talapzata egy palackban rejlő vécékefe. Egy ember a sötét városban egy kémény tetején halászik, horgán egy szív.

Az első a lengyel Andrzej Pagowski, a második a román Dan Perjovschi, a két utóbbi Könczey Elemér karikatúrája. Könnyű arra a következtetésre jutni (sokan jutottak is), hogy a humor fordítva látja a világot. Ám a fordítva viszonyfogalom: attól függően változik, hogy hogyan nézünk. A humor nem ilyen egyszerű, hiszen akkor bárki lehetne humorista. A lényeg nem ez, hanem az, hogy a humorista mindig látja önmagát; a humorista önreflexív alkat; a humorista mindig a dolgok mögöttesét figyeli és mutatja meg.

A karrierért semmi sem drága; van, aki bármire feláll, csak kitűnjön valamiképpen; az ember kétségbeesetten keres valakit, akit szeretni tudna. Olyan régi igazságok ezek, mint a világ; olyan ordas közhelyek, hogy fáj az ember szíve belé. De a karikaturista nem közhelyeket vág hozzánk, hanem felismeréseket, meglátásokat; olyan igazságokat, amelyek attól azok, hogy éppen ő fogalmazta meg őket és éppen úgy. Egy dohányzás elleni kampány; egy madárinfluenza-járvány, vagy ?csak? az élet, ahogy zajlik ma és mindig ? bármilyen téma jó, ha van szem hozzá, hogy meglássa és kéz, hogy megrajzolja.

Könczey Elemér krónikás és krónikus karikatúráinak van egy olyan vonatkozása, amelyet nem hangsúlyoztak eléggé: elsőként robbantak bele a felszabadult erdélyi magyar közéletbe. Azóta mások is rajzolnak így (hirtelen Keszeg Ágnes elegáns művei jutnak eszembe), de nem tehetnék meg vagy nagyon másképp tehetnék, ha ő nem volna. Ezen az albumon nem csak nevetünk: az igazi humor mindig szomorú is, mert mindig megérezteti velünk, mennyire kicsik, jelentéktelenek, mennyire emberek vagyunk. Mindannyian olyanok is, mint ezeken a karikatúrákon: a férfi vezet, mögötte a felesége, aki a férje hátából kiálló kormánnyal vezeti őt; a lovunk fején zabos tarisznya, a mienken söröskorsó. Könczey Elemér karikatúráit nézegetve szinte érezzük a hátunkban a kormányt, látjuk magunkat, az éjszaka magányos szívhalászait.

A kiállítás megnyitásán nagyon sokan voltak és azt hiszem mindenki vidáman távozott, miután végignézte és olvasta a nagyszámú karikatúrát. Egy kis kikapcsolódásra, a napi problémák feledésére megéri felkeresni az Oktogonnál, a Teréz körút 9. alatt található galériát! ? tudtuk meg Lantai Józseftől, aki a megnyitón is szorgalmasan jegyzetelt és fényképezett.

Szóljon hozzá!