ZETApress

Nemes Fekete Edit délvidéki keramikusművész kiállítása nyílt meg tegnap 17 órakor a Teréz körúti Forrás Galériában. Köszöntőt mondott Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke. Számos fotóink Rósa István felvételei.

Az október 30-án szerdáig látható kiállítást Virág Gábor, az újvidéki Fórum Könyvkiadó Intézet igazgatója nyitotta meg. Közreműködött Keresztes Nagy Árpád kobzos énekmondó művész. A kiállítás kurátora Tóth Norbert, a Forrás Művészeti Intézet igazgatója, az est moderátora Takács Bence Ervin előadóművész volt.

Nemes Fekete Edit kerámiái egyszerre visszafogottak és erőteljesek, elegánsak, és letisztult gondolatot közvetítenek. Ő az a művész, aki gyakran sorozatokban gondolkodik, egy-egy témát minden oldalról körbejár. Élesen elválasztható ciklusok jelzik életútját. Ilyen sorozatok a vallási témára készített kerámiái, az anyasággal, a nővel kapcsolatosak vagy a menni vagy maradni kérdését formába öntő alkotásai. A kerámia mellett szívesen dolgozik pasztell és kollázs technikával.

Nemes Fekete Edit 1944-ben Szabadkán született és Kishegyesen nőtt fel. Az újvidéki Iparművészeti Középiskola kerámia szakának elvégzése után általános iskolai tanárként dolgozott Kishegyesen. 1969-ben végzett az újvidéki Pedagógiai Főiskola Képzőművészeti szakán. Ugyanebben az évben a Vajdasági Iparművészek és Formatervezők Egyesülete rendes tagjává választotta. 1975-től Szabadkán él és dolgozik. Az 1958-ban alapított Kishegyesi Dévics Imre Kerámia Művésztelepnek 1962-től 1990-ig állandó résztvevője, 1971-től 1981-ig vezetője volt.

Nemes Fekete Edit kezdeti munkáin az újvidéki főiskolán látottak, tanultak érezhetőek, népi motívumokkal díszített tányérokat, szobrokat, később színes majolika-mázas figurákat alkot. Az 1970-es évektől formái egyszerűsödnek, munkáira jellemző a monokrómia, hangsúlyt kap a kompozíció. Alkotásaiban megjelenik a Nő, mely mint a föld, a mindenség középpontja, befogad, megtart és elbocsájt.

Az 1990-es évek drámai korszakát tükröző kerámiák érett alkotói korszakát jelzik. A menni, megállni, vagy maradás kérdése válik munkáinak központi témájává. Az Újvidék háborús helyzete, az elvándorlások, fenyegetések ihlette munkákban az oltalmazó anya ház formában jelenik meg, mely körülöleli, óvja gyermekét. Az ezredfordulótól kezdődő új alkotói korszakában a történelmi és vallási témák fonódnak egybe nemzeti múltunk és az ősi kereszténység elemeivel.

Közel száz egyéni és több mint háromszáz csoportos tárlat kiállító művésze. Alkotásai számos közgyűjteményben megtalálhatóak. A Ludasi Kis Jézus és a Szent Erzsébet alkotások kivételével a kiállításon látható műtárgyak a makói József Attila Városi Könyvtár és Múzeum gyűjteményéből érkeztek Budapestre. A művésznő díjai:

1986. Makó Város Önkormányzatának díja
2001. Fórum-díj
2002. dr. Bodrogvári Ferenc-díj
2002. Fórum-díj
2003-2004. Életfa-díj
2004. Nagyapáti Kukac Péter-díj
2005. Csongrád Megye Közgyűlésének díja
2015. Magyar Érdemrend tiszti-keresztje