Halász a Symbolban
Kedden az óbudai Symbol Art Galériában megnyílt Halász András Munkácsy-díjas festőművész kiállítása, ahol Lantai József fényképezett. Szinte már hagyománnyá vált, hogy a művész saját maga nyitja meg kiállításait.
A tárlaton három olajfestményt és tíz temperával készült papírképet mutatott be, melyek az elmúlt évben, Tihanyban a művésztelepen készültek. A képek a művésztelepen dolgozó tanárokról és tanítványokról, az ott használt eszközökről szólnak. A környezetében található nem szép, nem is érdekes, sőt profán, hétköznapi tárgyakból állította össze csendéleteit, vagy ahogy a művész nevezi, tárgyportréit.
Ha címet adna képeinek, akkor a kiállított egyik alkotás lehetne, mondjuk Mister Talicska, és így tovább. Az olajképeken ásó, gereblye, ágypárnák láthatók, míg a papírképeken egy sorozat a dobozos sört ivó tanárról és a gömbbe lyukat faragó szobrász hallgatóról. Mindezt fehér, szürke és barna színekből komponálta, szinte meditációs hangulatot teremtve. Akik ismerik a munkásságát, azok tudják, hogy két évtizede foglalkozik a tárgyak megörökítésével, de az eddig megjelenített tárgyak inkább személyes jellegűek voltak.
Jelenlegi alkotásai azonban zenei vonatkozásból táplálkoznak. Néhány operai példát említett, melyekben a tárgyaknak jelentősége van pl. a gyűrű Wagnernél vagy beszélhetnénk a varázsfuvoláról és kissé elvonatkoztatva az ásó, gereblye is tulajdonítható bűvös szerszámoknak, hasonlítható a wagneri lándzsához.
A papírképek sörös vonatkozása annyiban zenei, hogy közismertek a pezsgőáriák, bordalok, de sördal nincs, viszont azért megörökíthető. A mellékelt képeken látható, kezében tartott söröspohárnak tehát érthető a szimbolikus jelentősége, mert valójában nem fogyaszt alkoholt. Mikor meglátta a törékeny kis szobrászlányt, amint a hatalmas kőtömbbe lyukat készít, mondhatnám, gyűrű készül, tehát ismét a zenei vonatkozás, a wagneri tárgy a gyűrű a motiváló.
Halász András festőművész, a budapesti magyar képzőművészeti főiskolán diplomázott festő és képgrafika szakon 1976-ban. A hetvenes években a magyarországi progresszív szellemű művészeti életnek volt a vezető figurája. Már a főiskolai években szervezője volt a rózsa-kör elnevezésű avantgárd csoportosulásnak, amely a Rózsa eszpresszóban tartott fluxus jellegű bemutatókat. A főiskola elvégzése után sokféle műfajt kipróbált, fotogramokat, grafikákat, konceptuális munkákat készített és performance-okat rendezett, rendszeresen szerepelt alternatív klubokban, művelődési házakban, valamint magánlakásokban rendezett kiállításokon.
Első egyéni kiállítására a székesfehérvári ifjúsági házban került sor 1978-ban, ahol fotóit és fotogramjait mutatta be. 1979-ben vallás címmel egy háromrészes kiállítás- és performance-sorozat keretében szintén fotogramokat mutatott be és ez volt utolsó magyarországi kiállítása. Még abban az évben először Párizsba majd New Yorkba emigrált.
New Yorkban kezdett el igazán festészettel foglalkozni. 1982-ben elnyerte a PS1 (project studios one) nemzetközi művészház kétéves ösztöndíját, amely az ösztöndíj mellett műtermet és rendszeres bemutatkozási lehetőséget is biztosított. Művei több New York-i galériában szerepeltek, többek között azokban az East Village-i galériákban, amelyek a nyolcvanas években a legprogresszívebb, legfrissebb irányzatokat mutatták be.
1995-ben a budapesti Ernst múzeum rendezte meg retrospektív kiállítását, amelyen a korábbi munkák mellett új festmények is szerepeltek. A kilencvenes évek végétől festészetéből fokozatosan elhagyja a koncepciót, tartalmat és a tiszta festői látványra koncentrál. 1997-től számítható máig tartó legújabb, csendéletek-periódusa. A környezetében található hétköznapi, közönséges tárgyakból ? asztal, szék, létra, festékes vödör, rezsó lábassal, ruhadarab, ruhásszekrény, computer, tekercs vászon, mosógép, bubblewrap tekercs, műanyag palack ? állítja össze szikár kompozícióit. Új képeit a New York-i D.U.M.B.O. ? a down under the manhattan bridge overpass ? elnevezésű, a Brooklyn-hídkörnyéki új művész-negyedben bérelt műtermében kezdte festeni, és ugyanitt mutatta be őket az ún. open studis keretében.
2002. óta a Halász András Antwerpenben és Budapesten él, legújabb képei főleg ezen a két helyen láthatóak (Artist?s Studio, Antwerpen, 2004; 1st floor gallery, Antwerpen, 2005; Boycott Art Gallery, Brüsszel). Festményei többnyire monokróm hatású csendéletek, tárgyportrék, homogén térben egy-egy tárgy képe látható. 2005. óta a budapesti Képzőművészeti Egyetem festőtanára.
De nem az a lényeges, hogy mi látható a képen, hanem az a varázslat, hogy a jelentés nélküli, közömbös tárgyakból, a minden stilisztikai bravúrt, artisztikumot mellőző konvencionális festészeti eszköztárból, a szinte csak fehérre, szürkére, barnára redukált színskálából hogyan jön létre ez a metafizikus-meditációs hangulat, amely a képek legfőbb tartalma, hatása ? olvashatjuk Simon Zsuzsa monográfiájában.
Halász András tárlata február 16-ig látogatható a Symbol Art Galériában. Ez a kamaratárlat a művész szerint fölvezető a március 20-án, a székesfehérvári Szent István király múzeumban nyíló retrospektív kiállításához.