ZETApress

Már csak a héten látható az itáliai reneszánsz eddigi legátfogóbb hazai kiállítása a Szépművészeti Múzeumban. A különleges tárlattal első ízben sikerül létrehozni hazánkban egy tudományosan megalapozott, rendkívül látványos, nagyszabású és első ízben így megtekinthető kiállítást.

Közel 130 festményben gyönyörködhetünk. A XV-XVI. századi olasz festészet bemutató tárlatán nemcsak a legnagyobb művészek alkotásaival találkozhatunk, mint Leonardoéval, Giorgione-val, Raffaelloval, Veronese-vel, Tintoretto-éval Tizianoéval, Botticelliéval, hanem nyomon követhetjük az akkori legjelentősebb kulturális központok szellemi, művészeti folyamatainak születését és fejlődését is, így még legalább nyolcvan festő műveit tekinthetjük meg.

A reneszánsz bölcsője Itália. Egy jelentős állomása az emberiség fejlődésének. Korszak alkotó az európai újkori történelmének a hajnalán. Ezen a kiállításon is átsugárzik az a művészeti átalakulás, a kulturális mozgalom, mely a kort jellemzi a reneszánsz egész tudományos forradalmával együtt. A nagy művészeti központok mellett számos kisebb központ is virágzik. Egyszerre alkotnak egymás mellett generációk, és mint mindenhol versengenek egymással a mesterek. Ebben a közegben benne van a gótikus múlt, kapcsolat az itáliai városokkal, és az Alpokon túli irányzatokkal. Mindehhez hozzájön az egyéni képzelet, lelemény. Jellegzetesek a műhelyek stílusa.

Gyakran nem lehet megkülönböztetni a mester és tanítványa munkáját. A monumentalitását jelzi a tárlatnak, hogy több mint ötven múzeumból többek között a firenzei Uffizi-ből, a párizsi Louvre-ból, a londoni és a washingtoni National Gallery-ből, a New York-i Metropolitan Múzeumból, a római Galleria Borgheséből és a madridi Prádóból kölcsönzött remekműveket állít ki a Szépművészeti. Ezzel együtt 35 alkotás tekinthető meg Szépművészeti európai rangú itáliai gyűjteményéből.

A kiállításon olyan művekkel találkozhat a közönség, amelyeknek budapesti szereplése önmagában is szenzációnak számít: Tiziano: Kesztyűs férfija, Bartolomeo: Veneto Flórája, Botticelli: Virginia története című alkotása, Cossa: Férfiképmása, a Perugino által festett Francesco delle Opere-képmás, Savoldo: Tóbiás és az angyala, vagy Palma Vecchio: la Bellája kiemelkedő jelentőségű alkotásai a korszaknak.

Emblematikus mű a világ egyik leghíresebb és legértékesebb festménye, Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel című alkotása, amelyet a képnek otthont adó krakkói Czartoryski Múzeum mellett Európában csupán olasz múzeumokban láthatott eddig a nagyközönség.

A múzeum hét részben mutatja be a kiállított képeket. Az első rész A festészet tudománya. Az illúziókeltő ábrázolás kialakulásába tekinthetünk be. Így távlattan, az optika, a geometria, az arányok alkalmazását és változását érthetjük az itt kiállított képeken.

Az Emberarcok, angyalarcok szekcióba egyrészt portrék kerültek, amelyek a reneszánsz egyéniségkultuszának legnyilvánvalóbb ?tárgyi bizonyítékai?, másrészt néhány olyan Botticellitől, illetve műhelyétől, valamint Raffaellótól származó kép, amelyek bizonyítják: a természethűségre való törekvés együtt élt az eszményi szépség utáni vággyal.

A kiállítás harmadik fejezetének címe: a Reneszánsz, határok nélkül utal a gótikus gyökerekre és az eleven kapcsolatokra, mely túl nyúlnak az itáliai határokon. Az eszmény testet ölt: Az érett reneszánsz címet viselő negyedik szakaszban. Főhősei Leonardo, Raffaello és Correggio. A kiállításrész az 1500 körüli éveket és a 16. század első két-három évtizedét fogja át, amikor a legnagyobbak figyelme a felszínről a világot, a természetet belülről mozgató erőkre, a mozgás mechanikus jellemzőiről organikus természetére, a test és az arc külső jellegzetességeiről a lélek rezdüléseire terelődött. Természetesen itt kapott helyet Leonardo: Hermelines hölgye épp úgy, mint Raffaello: Kettős képmása.

A negyedikhez a lehető legszorosabban kapcsolódik az ötödik reneszánsz fejezet: Tiziano, a festészet diadala címmel, ahol az érett reneszánsz vezető velencei mestereinek, Giorgionének és Tizianónak a művei láthatóak. A kiemelést az is indokolta, hogy a kiállításon kilenc Tiziano-képet láthat a közönség. A velencei mester legendás kolorizmusa évszázadokra meghatározóan befolyásolta az európai festészet fejlődését. Újításai ? a laza ecsetjárás, az inkább színfokozatokra (tónusokra), mint árnyékolásra építő modellálás ? világossá tették: az összegző, egyes részleteket kiemelő, másokat elhagyó festői módszer inkább van összhangban látásunk természetével, mint a minden részletet egyenletes gonddal kidolgozó, aprólékos ábrázolás.

A Velence és hátországa című alkotó szakasz azt a korszakot mutatja be, amikor Velence politikai hatalma hanyatlani kezdett, ám a művészetben nagyhatalommá vált. Ekkor alkotott Tintoretto és Paolo Veronese, az érett reneszánsz utolsó képviselője, akinek képei olyan látványosságok, amelyek magasztos derűvel és letisztult harmóniával hirdetik a szépség diadalát. Életművük legjavához tartozó alkotásaikat mutatja be a kiállítás a többi festőével együtt.

A hetedik, egyben utolsó tárlat rész címe: A reneszánsz válsága és a manierizmus. Az ebben látható képek az mutatják, hogy a humanizmus optimista világképének megrendülése, vagyis a válság új világot termett. Beccafumi, Parmigianino, Lelio Orsi, vagy Bronzino kiállított képei is arról tanúskodnak, hogy a XVI. század folyamán, hol többé, hol kevésbé, de valósághűség és absztrakció, világias szellem és transzcendens gondolkodás között az egyensúly, az utóbbiak javára, megbomlott. A kiállítás kurátora Tátrai Vilmos, a Régi Képtár művészettörténésze ? tudtuk meg Rozs Borbálától.