ZETApress

A tegnapi hivatalos nyitóünnepséggel vette kezdetét Magyarország eddigi legnagyobb kulturális eseménysorozata, a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa program. Pécsett az év során a nemzetközi közvéleményt is megmozgatni hivatott több mint 300 eseménnyel, fesztivállal, koncerttel várják az érdeklődőket.

Idén másik két város is viseli az Európa Kulturális fővárosa címet: a németországi Essen (képviselve az egész Ruhr-vidéket) és a törökországi Isztambul. Az előbbi nyitóünnepségét már január 8-án, pénteken megtartotta, Törökországban ez január 16-án, szombaton lesz.

A három helyszín értelemszerűen különböző hívószavakkal próbálja vonzóvá tenni saját programjait. Pécs a határtalan város szlogennel hívja fel a figyelmet, hogy a település fontos különböző kultúrákból (közép-európai, balkáni, török hódoltsági) meríti gazdag kulturális örökségét. Essen az ipari hagyományok és a kultúra összehangolására építi, Isztambul pedig gazdag történelmi emlékeire és a bizánci múltra apellál.

A három városnak külön a 2010-es évre létrehozott honlapja működik, egymást azonban alig-alig említik. Egyedül az isztambuli honlap linkjei között szerepel a másik két kulturális főváros internetes elérhetősége. Sebaj, az Európai Bizottság kultúrával foglalkozó honlapján még a tavalyi fővárosok ? Vilnius és Linz ? linkjei fenn vannak.

Autóbusszal Baranyába

Tegnap este 6 órakor a pécsi Széchenyi téri megnyitóünnepség végén Hiller István kultuszminiszter (MSZP) és Páva Zsolt pécsi polgármester (Fidesz) nyitotta meg az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) rendezvénysorozatát. Az eseményen mi is részt vettünk, a felvételeket zmesi készítette.

A MÁV tegnap délben a Nyugati pályaudvar 10-es vágányáról 14 kocsiból álló nosztalgiavonatot indított, melyre 2010 forintért bárki válthatott retúrjegyet. 330-an meg is tették, míg a sajtó előzetes regisztráció alapján külön kocsiba szállhatott. Az előzetes információ szerint odafelé ebéd és borkóstolás, visszafelé vacsora és tánc szerepelt a programban.

Az útra mi is időben regisztráltunk, ezért is ért szombat délután meglepetés. A szervezők telefonon közölték, hogy a nagyszámú érdeklődőre tekintettel nem férünk be mindannyian a sajtó-kocsiba, ezért többünknek sajtóbuszt biztosítanak a lejutáshoz. Hiába kérdeztük, miért nem egy plusz-kocsit csatolnak fel ? hiszen az új villanymozdony 15 kocsit is elvontat ? nem tudták megválaszolni.

A Nyugatiban a vonatos kollégák a beszállókártya mellé ebédjegyet is kaptak, míg a pénzes utasoknak nem járt étkezés. A buszra 46-an lettünk regisztrálva, de csak 16-an szálltunk fel, míg a többiek fellógtak a vonatra, az első kocsiba. Indulás után rájuk zárták az ajtót, így amíg a többiek ettek-ittak, nekik csak a nyáluk folyt. Később a fizető utasok is felkeresték az étkezőkocsikat, de ők is csak nézhették a VIP vendégek és a kiválasztott újságírók lakmározását. Nem a helyhiány okozta tehát 46-unk buszra irányítását, hanem a rendezők így adták tudtunkra, hogy másodrendű sajtómunkások vagyunk.

Buszunk közben kitartóan haladt Pécs felé. Minden ülésen egy műanyag dobozban három kis szendvics volt, s mivel az eredeti létszámnak csak egyharmadát tettük ki, így a dobozokból is 3-3 jutott. Nagyjából ez a mennyiség felelt meg egy valamirevaló ebédnek. Fél 4-kor már a Nádor Szállóban, a nemzetközi sajtótájékoztató helyszínén voltunk, a garázson keresztül jutottunk be az épületbe. Kellett is a biztonság, mert Bajnai Gordon miniszterelnököt is vártuk. Ő már 3-kor is dolgozott, megtekintette a pécsi Universitas utcában épülő Konferenciaközpontot és Tudásközpontot. A felszólalók nagyjából ki is merítették a tájékoztatóra szánt 50 percet, így csak néhány rövid kérdés megválaszolására maradt idő.

Utána bőséges vacsorát kaptunk, végre meleg ételhez juthattunk. Ekkor beszélgettünk a vonatra fellógó kollégákkal is. Mind megtudtuk, egy idő után kiengedték őket a bezárt vagonból, s a rutinosabbja még ebédelni is tudott. Mivel a bort sem őrizték hétlakat alatt, akadt, aki egy egész üveget vitt el felbontatlanul. Jó lesz otthon az ínségesebb időkre! Kapacitáltak minket is, hogy hazafelé velük menjünk, de nem hagytuk rábeszélni magunkat. ? Jó nekünk a busz is ? mondtuk ?, mert ahová nem hívnak minket, oda nem is megyünk! Vegyék ezt a szervezők jelzésértékűnek!

Este 7-re vége lett a megnyitónak a téren, de a buszok csak 9-kor indultak a térről az állomásra a háromnegyed 10-kor visszainduló különvonathoz. Az előttünk álló két órát csak utcai csavargással, vagy a Nádor Szálló halljában eltöltött céltalan várakozással tölthettük. Volt ugyan a Turisztikai Zrt-nek egy fogadása, de a sajtó oda már nem kapott meghívást. A rutinosabbja persze oda is belógott, de mi inkább a járdáról az ablakon át néztük, amint elköltik a meleg vacsorát, s isszák a remek pálinkákat és borokat.

Sajtóbuszunk csak negyed 10-kor indult vissza Budapestre, pedig már fél 8-kor is megtehette volna. Most már az odafelé utazó 16 fő helyett csak hatan maradtunk a panoráma Mercedesen, a többiek ugyancsak a vonatot választották. Csábította őket a programban meghirdetett jazz-kocsi és újabb borkóstolás. Mint mára megtudtam, hazafelé már csak pénzért lehetett étkezni. Forralt bort kínáltak a felszállásnál és úgy éjfél magasságában Utasellátós csoki-rudat adtak. A kalauz már ekkor nem jött egyáltalán. Hajnali negyed 2-re ért a vonat a Nyugatiba, előtte megállt Kelenföldön háromnegyed 1-kor.

Mi, buszos hatok, jóval előbb megérkeztünk. Ketten már Budán kiszálltak, s mi is éjfél előtt érkeztünk a Nagykörúton az Üllői úthoz. A Blaha Lujza térig már csak két kolléga utazott, így a 49 személyes gépjárműben csak a szervező maradt a Nyugati pályaudvari végállomásig. A különvonat ekkor még Pusztaszabolcs környékén lehetett. Mire utasai a holnapi sztrájkra készülő BKV éjszakai járatain hazajutottak, mi már rég aludtunk. Ha már nem tartottak érdemesnek a vonatozásra, legalább ennyi előnyünk lett a kiválasztottakkal és a fellógókkal szemben.