ZETApress

Győrből utaztam hazafelé vonaton. Tatabányán egy csinos fiatal hölgy szállt fel édesanyjával. Beszédbe elegyedtünk. Megtetszett szép arca, kedves mosolya, udvarias modora ? írta egy kedves olvasónk.

Megtudtam, hogy egy Komárom megyei faluban lakik, Marikának hívják, s édesanyjával vásárolni mennek a fővárosba. Budapestig aztán telefonszámot is cseréltünk. Ő a mobilját adta meg, én viszont mobil híján a vonalasomat. Otthonról rögvest felhívtam, de egy géphang szerint a szám bizonytalan ideig nem kapcsolható. Mivel ő sem hívott, s én sem tudtam felhívni, hamar elfeledtem az egészet.

Telt-múlt az idő, tavaszra nyár, őszre tél jött, majd megint kitavaszodott. Nyár végén aztán idézést kaptam a bíróságról, amit élettársnőm vett át. Apasági kereset volt, így rögvest kitört a botrány. A féléves kisfiú édesanyja ? aki engem nevezett meg vélelmezett apaként ? az előző évi vasúti útitárs volt, s mivel a vonalas számomat adtam meg neki, így a nevemet és címemet sem volt nehéz kiderítenie.

Nyugodtan készültem a tárgyalásra, hiszen tudtam, hogy az apasági teszt bebizonyítja majd ártatlanságomat. Csak beszélgettem a lánnyal, azóta sem találkoztunk, s ilyen elven bárkit kiválaszthatna apajelöltnek a telefonkönyvből. Magam sem értettem, hogy lehet ilyen ostoba? Attól, hogy falusi, még nem kell buta libának lennie!

Másnap a munkahelyemen is elmeséltem az esetet. ? Nekem is volt egy Marikám abból a faluból ? mondta el kollégám, János ? és közöttünk történt is valami több mint egy évvel ezelőtt. Én is rossz telefonszámot kaptam, én sem tudtam felhívni a lányt, de ő sem keresett azóta sem. Igaz, a mobil telefonom akkoriban elveszett, így fel se hívhatott. A tárgyalásra viszont elkísérlek, hátha hallok valamit a te Marikádtól az én Marikámról, hiszen egy kisfaluban mindenki ismeri a másikat.

Együtt mentünk a bíróságra, ahová élettársnőm is elkísért. Itt ért mindnyájunkat meglepetés. A két Marika ugyanis egy Marika volt, s a kollégám volt az ugyancsak jelenlévő féléves kisfiú édesapja. Az elmúlt évi románc, az egyéjszakás kaland nem múlt el nyomtalanul! A boldog édesanya elmondta, hogy sokáig kereste Jánost, de a telefont mindig egy idegen ? ma már tudjuk, hogy a tolvaj ? vette fel. Mivel nem akarta egyedül felnevelni a kisfiút ? engem meg szimpatikusnak tartott a vonatból ? arra gondolt, hogy miért ne lehetnék én az apa? Eszébe sem jutott, hogy a vérvizsgálat amúgy is kizárná a lehetőséget.

A keresetet Marika már ott helyben visszavonta a tárgyalóteremben. Jól is tette, hiszen csalásért, rágalmazásért, a hatóságok félrevezetéséért, meg ki tudja még mennyi másért, eljárást indíthattak volna ellene. Erre szerencsére most nem került sor. János sem haragudott gyermeke anyjára, s a szemmel látható hasonlóság miatt rögvest elismerte az apaságot. Utána már együtt távoztak hármasban, mi meg élettársammal szintén hazaindultunk. Rövidesen nekünk is gyermekünk születik, és addigra összeházasodunk ? fejeződik be olvasónk levele.