ZETApress

Az ’56-os Emlékbizottság kezdeményezésére az 1956-os forradalom és szabadságharc cigány hőseit ábrázoló bélyegkisívet bocsátott ki Illés Zoltán, a Magyar Posta Zrt. elnök-vezérigazgatója a nemzetközi roma nap alkalmából ma délben az Andrássy úti Terror Háza Múzeum III. emeletén.

? Ha a szabadságról volt szó, a cigányok mindig ott voltak a magyarok mellett, mert a történelemben mindig a szabadság, a szabadságvágy kötötte össze a romákat és nem romákat Magyarországon! ? hangsúlyozta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. Schmidt Mária, a múzeum főigazgatója elmondta: 1956-ról még sok minden elmondásra vár, így a Magyarország szabadságért fegyvert fogó, elesett, börtönt szenvedett és meghurcolt cigány honfitársaink történetei is.

? A romák jó hazafik, imádjuk ezt az országot! ? fogalmazott Szentandrássy István az ünnepségen, ahol jelen voltak az 1956-os cigány hősök családtagjai (Csányi István, Káron Júlia, Fehér Mária, Radics Mária és Kalla Éva), a roma szervezetek képviselői, állami tisztviselők, valamint Schmitt Pál volt köztársasági elnök is. Az ünnepséget Tállai Gábor programigazgató moderálta, közreműködött: Lakatos Mónika és a Romengo-zenekar.

A Magyar Posta alkalmi bélyegkisív kiadásával fejezi ki tiszteletét 1956 cigány hősei előtt. Az ötvenezer példányban megjelentetett kisív Elekes Attila André grafikusművész tervei szerint az ANY Biztonsági Nyomdában készült. A kiadvány mától kapható az első-napi postákon, a Filapostán, továbbá megrendelhető a Magyar Posta internetes áruházából is.

Az 1956-os forradalommal és szabadságharccal Magyarország világtörténelmet írt, amihez arra volt szükség, hogy a nemzet egységesen lépjen fel az országra kényszerített elnyomó, diktatórikus és hazug rendszer ellen. Ekkor csak az számított, hogy kik fogtak össze és mit tettek az elnyomás ellen. Szentandrássy István roma származású, Kossuth-díjas festőművész expresszív, drámai hangvételű kompozícióinak bélyegre vitelével 1956 cigány hőseire emlékezünk, tisztelgünk tetteik és emlékük előtt. Tavaly június 9-ei Józsefvárosi galériai kiállításáról idekattintva olvashatunk.

Cziffra György (1921-1994) zongoraművész, az egyik legismertebb magyar előadóművész, akit minden diktatúra üldözött, és akinek zongorajátéka is az ellenállás szimbólumává vált. 1956-ban külföldre emigrált, és később is sokat tett fiatal zenészek és képzőművészek támogatásáért.

Csányi Sándor (1929-1959) segédmunkás, szabadságharcos, aki 1956. november 4-én szabadult ki a börtönből, azonnal csatlakozott a Thököly úti fegyveres csoporthoz és szembeszállt a szovjet túlerővel, és akit végül halálra ítéltek, majd kivégeztek.

Dandos Gyula (1938-1957) diák, szabadságharcos, aki 1956-ban a nyíregyházi Forradalmi Diáktanács vezetője volt, a forradalom leverése után letartóztattak, súlyosan bántalmaztak, végül több szökési kísérlet után 1957 februárjában határőrök lőtték le Szentgotthárdnál.

Dilinkó Gábor Bizsu (1929-2014) szabadságharcos, naiv festőművész, aki a Kisfaludy utca, a Corvin-köz és a Práter utca harcaiban vett részt, megsebesült és tevékenysége miatt hét év börtönbüntetést kapott.

Fátyol István (1934-2004) világosító/villanyszerelő, szabadságharcos, aki az egyik terézvárosi csoport vezetője volt, majd a Péterfy Sándor utcai kórházban szervezte az ellenállást, majd 6 év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítéltek.

Hrozova Erzsébet Pötyi (1938-2013) fonó, ápoló, szabadságharcos, aki férjével a budapesti Víg utcai fegyveres csoporthoz csatlakozott – ellátta a sebesülteket, ha kellett, fegyvert is fogott. Később letartóztatták, nagyon súlyosan bántalmazták, első fokon halálra ítélték, majd életfogytiglani büntetést kapott, végül 1970-ben szabadult.

Kolompár Mátyás (1924-1957), aki Kiskunmajsán vett részt a forradalmi eseményekben, elfogták, először tizenkét év börtönre, majd halálra ítélték. 1957 októberében végezték ki Kecskeméten, hat gyermek maradt utána.

Kóté Sörös József (1927-1959) vándoriparos, szabadságharcos, harcolt a november 4-i szovjet invázió napján is, combján megsebesült, Ausztriába szökött, de az amnesztia ígéretével hazatért. Elítélték, harminckét évesen, 1959 februárjában végezték ki ? három gyerek maradt utána.

Strausz Károly Cigány Karesz (1928-1986), aki a soroksári szabadságharcosokhoz csatlakozott, külön osztagot szervezett, és aki egy maroknyi emberrel egészen november 11-ig kitartott. A budapesti ellenállók közül utolsóként tette le a fegyvert. Halálra, majd másodfokon életfogytig tartó börtönre ítélték. 15 év után, 1974 júniusában szabadult.

Szabó Ilona Kócos (1939?-1956) szabadságharcos, aki a visszaemlékezések szerint mindössze 17 éves és negyedik hónapos terhes volt, amikor barátaival belekeveredett a forradalmi eseményekbe. Jegyespárjával, Dilinkó Gáborral fegyveresen harcoltak a Corvin közben. 1956. október 28-án a Práter utca végén minden bizonnyal államvédelmisek lőtték le és holttestét egy szemetes konténerbe dobták.