ZETApress

Elindultam az úton és oroszlánok közé érkeztem, hófehér ruhában, mondta M. Pálfi Lívia, az Alexandra Könyvesház novellapályázatának első díjazottja a zsűri felé fordulva. Rá is szolgáltak a kritikusok a kritikára, mert nem a legjobban vélekedtek a beérkezett pályaművekről.

A kiírásra kétszáz művet vártak, helyette ezer érkezett. A zsűri mind az öt tagja két-kétszázat olvasott el a jeligés darabok közül. A kevés jót továbbadta társainak, míg a sok értéktelent a szerző megismerése nélkül félretette. A végső sorrend azután az öt tag együttműködése alapján alakult ki.

Az ezer pályamű egy százalékát, tíz novellát díjaztak. Két-két első, második és harmadik helyezést, s a vele járó három-háromszázezer, két-kétszázezer és száz-százezer forint jutalmat adtak. A kiíró könyvesház jóvoltából nem kellett megosztani a pénzdíjakat, mert az eredetileg jutalomra szánt hatszázezer forintot megduplázták. További négy novellaíró ? köztük a már említett fehér ruhás hölgy, valamint Ballai András, Weim Zoltán és a marosvásárhelyi Vida Gábor ? könyvjutalomban és dicséretben részesült.

Mielőtt a kézfogásokra sor került, a zsűri négy tagja értékelt. Vámos Miklós szerint az általa elolvasott művek egyik része újságírói, a másik része irodalmi szöveg volt. Az előbbi csak annyira okos, mint szerzője, az utóbbi viszont több annál. Korábban ő is indult harmincad magával egy meghívásos, de jeligés drámapályázaton Szegeden, ahol remekelt.

Az egyetemen szebben írnak a hallgatók

Spíró György alig három-négy igazi novellával találkozott. Egyetemi tanárként ő is szokott novellákat íratni hallgatóival, s az ötven-hatvan műből 25-30 vált ki belőle megelégedést. Diákként egy pályázaton második díjat, egy kerékpárt nyert. Nem is akart első lenni, mert az érte járó tárgyjutalom kevésbé érdekelte. Felnőttként egy jeligés drámapályazaton ugyancsak második lett. Első díjat nem adtak ki, hogy ne kelljen bemutatni a darabot.

Radnóti Sándor kritikus sajnálta, hogy nem divat manapság a novella. Vagy regényt írnak az emberek, vagy rövid prózát. A gimnáziumban harmadikban hetedik, negyedikben negyedik lett egy országos novellapályázaton, ezért felvételi vizsga nélkül mehetett egyetemre.

Závada Pál nem indult még novellapályázaton, pedig ’90-ben szeretett volna. Mégsem tehette, mert meghívták a zsűribe. Most is ő mondta a legélesebb kritikát. Sok pályaművön látszott, hogy szerzője közlési vágyban szenved, érdekes és megható a saját életéből vett történet, de sajnos rosszul van megfogalmazva. Az olvasó duplán is sír. Egyrészt sajnálja a főhőst, másrészt meg a pocsék feldolgozás miatt van elkeseredve. A benyújtott pályaművek egyébként az irodalmi folyóiratok átlagát elérték, s a díjazottak is elindulhatnak a pályán a siker felé.

Jordán Tamás színművész olvasott fel részleteket a díjazott novellákból. Ő sem pályázott még sohasem. Az Eleje, közepe, vége című alkotásának színpadra vitelét egyébként a tavasszal elhunyt Halász Péternek köszönheti. Neki mondta el valaha gondolatait, s ő vette észre, hogy ez egy előadható vers.

Nem mertek bemutatkozni a nyertesek

Konrád György, a zsűri ötödik tagja csak a jutalmak átadása közben érkezett, így neki nem kellett értékelő szavakat mondania. Arról sem kérdezgették, pályázott-e valaha? Szerettük volna hallani a díjazottak bemutatkozását, de egyikük sem volt hajlandó a mikrofonhoz állni. Egyedül Csenger Levente, az egyik első helyezett mondta el, hogy korábban már nevezett, és akkor is nyert. A másik első díjas Kiss Zsolt lett. Második helyezést Z. Tóth György és Modra Ildikó, harmadikat Hanula Zsolt és Czeglédi József szerzett.

Újabb novellapályázat és talán regénypályázat is kiírásra kerül, tudtuk meg még, majd pezsgővel koccinthattunk a díjazottakkal. A büféasztalokon az ételek helyett csak három szépen feldíszített dekorációs narancs árválkodott. S hogy miért a múlt idő? Mert a végére csak kettő maradt belőlük. Szegény karácsonya lehet annak, akinek csak ez jut a fa alá!