ZETApress

hírportál

Kislány az Ulpiusnál

Ujjé, az Allee-ban nagyszerű! ? és nem gáz, ha olyan nagyszerű hölgy van ott, mint Joanne Harris. A világ egyik legismertebb írónője, a Csokoládé, a Csokoládécipő és számtalan egyéb bestseller írónője napjainkban Budapest utcáin járkál ? tudtuk meg Lantai Józseftől, aki a fotókat is készítette.

2005-ben volt már nálunk, mostani látogatásának apropója, az Aludj kislány! ? címmel a könyvesboltokban megjelent korábbi alkotása. Az Ulpius-ház Könyvkiadónál ezzel teljessé vált a Harris-életműsorozat, amelynek eddig 11 kötete jelent meg magyarul. A szervezők nagyszerű programot állítottak össze a tiszteletére, az első találkozóra a Riverride Úszóbuszon került volna sor, ami sajnos elmaradt a busz meghibásodása miatt.

A Libri Allee-ben a dedikáláson már találkozhatott nagyszámú rajongójával, akiket ráadásként egy rendhagyó csokoládé bemutató is szórakoztatott. Az Ulpius-ház karácsonyi meglepetéseként az írónő négy könyvének exkluzív díszdobozos kiadása is megvásárolható majd a Libri könyvesboltokban.

Joanne Harris az angliai Yorkshire-ben született, francia édesanya és angol édesapa gyermekeként. Cambridge-ben, a St. Catherine College-ban tanult francia és német irodalmat, modern és középkori nyelvészetet. Volt rock-zenész, gyógyfűkereskedő, könyvelő tehát nem volt sima útja a sikerig, majd egy Leeds-i fiúgimnáziumban helyezkedett el franciatanárként, ahol 15 évig tanított, miközben három regényt írt. Könyvei hihetetlen sikert arattak világszerte és ekkor hagyott fel a tanítással az írás kedvéért.

Talán legnagyobb sikere az 1999-ben megjelent Csokoládé című regény, amelyből Oscar-díjra jelölt film készült. Megtudtuk az írónőtől, hogy nagyon sok önéletrajzi emlékekből táplálkozik a regény. Anyai nagyanyját (jó) boszorkánynak, gyógyító asszonynak tartották, és a kis Joanne gyermekkorának nyarait úgyszólván egy családi cukrászdában töltötte és otthon mindig franciául beszélt az édesanyjával. Emlékezzünk csak a filmre! Érdekes, hogy Amerikában nem volt túlzott sikere a regénynek, szerinte azért mert az ottaniak más fajta, helyi csokoládékon nőttek fel.

A film forgatására meghívták, ahol Johnny Depp felvilágosította, hogy náluk csak a csoki tölgyfa darabok számítanak csokoládénak. Johnny meg volt lepve a csodálatos ízektől. A filmben látható jeleneteken, mikor csoki darabkákat kóstol, látni az arcán és grimaszain, hogy az nem színész játék, igazi valós élvezetnek adta át magát.

A sztoryhoz hozzátartozik, hogy Juliette Binoche a film forgatása előtt három hétig egy bonbonokat készítő cukrásznál serénykedett, hogy ellesse a fogásokat. Annyira profi lett Juliette, hogy a forgatás alatt saját készítésű csoki falatkákat adott Johnny szájába, amit rögzítettek is a filmben, sőt ahogy Johnny kinyitotta a száját, ő bedobott egy álom csokit. Érdemes újra elővenni a filmet és megnézni ezeket a pillanatokat, és látni az arcán, hogy a csoki az egy álom.

Joanne Harris elmesélte azt is, hogy Yorkshireban ahol felnőtt, volt egy keskeny patak a falu végén és azon egy híd. Nagyon megszerette a híd látványát, ami azóta is benne él, talán ezért tartja olyan csodálatosnak Budapestet, ahol ennyi híd van és milyen gyönyörűek. Itt tartózkodása alkalmából szeretne gyalog is átmenni valamelyiken. Eddig több mint 50 országban járt és mindenütt, ahol folyó van, oda neki el kell látogatni és megnézni a hidat.

A kislánya szinte írótársává vált. Volt idő, amikor a 9 éves kislányának olvasta fel a megírt történeteit, s ő bátran megmondta, ha nem tetszett neki ilyenkor átgondolta, újra írt egy-egy fejezetet, és ha neki tetszett, akkor mehetett tovább az írással.

A tanári pályájáról is felelevenített egy kedves történetet. A tanári kar elég koros volt, nem volt akkoriban jellemző a női tanár, mindössze hárman voltak. Már az első tanítási napon magához hívatta az igazgató, majd megkérdezte, mit visel. Büszkén mondta, hogy fehér ingben és nadrágban van, de erre az igazgató elmondta, hogy a nők nem viselhetnek nadrágot?

Megértette és másnap egy tűzpiros kosztümben ment tanítani. Még becsöngetés előtt ismét hivatta az igazgató, és feltette ugyanazt a kérdést, hogy mit visel ma. Megkérdezte, itt van-e még a tegnapi nadrág, mert akkor gyorsan menjen átöltözni. ? Hát ennyit a 15 éves főiskolai tanári pályámról ? mondta. Nagyon örült budapesti ismertségének és a széles olvasótábornak, majd nekilátott a dedikálásnak.

Végezetül néhány érdekesség róla. Lányával együtt legkedvesebb időtöltésük a főzés; a főzés, mint alkotás, és az evés, mint igazi gasztronómiai élvezet. Hobbija csavarogni, a rendszert csöndesen felforgatni, összezavarni, valamint a fegyveres rablás ? Remélem, viccnek veszik! ?, sőt a boszorkányság és a tea meg a keksz szintén szerepel a listáján. Hab a tortán, hogy ó-norvég nyelvet tanul és basszusgitárosa annak a bandának, amely 16 éves korában alakult. Mi lehet mondani ezek után? Nem semmi!

Szóljon hozzá!