ZETApress

hírportál

Nemzeti Portrétár

Szeleczky II. Márton Zólyom vármegyei eredetű család sarja volt. Apja, Szeleczky I. Márton I. Lipót császár uralkodása alatt élt. A Thököly-féle mozgalomhoz nem csatlakozott. Thököly egy fél évig Murányban fogva is tartotta, de 1679-ben nagy váltságdíj ellenében sikerült kiszabadulnia. 1687-ben Zólyomi követ volt.

A képen látható Szeleczky II. Márton (1667-1747) előbb Glockelsbergi Detrik lovas ezredében kapitány, utóbb gróf Nádasdy Ferenc ezredében kapitány majd őrnagy, részt vett Szatmár vára védelmében. Rákóczi fejedelem, 1705-ben a király iránti hűségéért, elfogatta. Hivatali pályáját Heves vármegyében kezdte, ahol 1697-1698-ban a vármegye aljegyzőjeként, majd 1699 és 1700 között annak ügyészeként működött ? tudatta Reicher Péter.

1715-ben Alberti helységét nyerte adományul. Alberti helységre vitt adományának többen ellene mondtak. A szlovákok letelepítésével a korábbi birtokos Váracskay András biztosította a birtokhoz szükséges munkaerőt, de a birtokot megtartani nem tudta. Váracskay jogát ? arra hivatkozva, hogy ő Albertit királyi adományként kapta ? Szeleczky II. Márton megtámadta. Szeleczky a Nádasdy-huszárok kapitányaként számos ütközetben vett részt a labancok oldalán, így érthető a királyi adomány ? amely szerint 1714-ben III. Károly király a teljes alberti pusztát Szeleczky Mártonnak adományozta. Ennek ellenére, a birtokhoz ragaszkodó Váracskay levélben kérte az albertieket, hogy az ő alattvalójának vallják magukat; ám a falu Szeleczkyhez pártolt, ezért Váracskay 22 katonával 3 napra megszállta a falut, a lakosokkal elismertette jogait, és büntetésül 46 forintot fizettetett velük. A két földesúrnak a falu birtoklásáért folytatott harca 1714 -ben ért véget. A királyi adománylevél birtokában Szeleczky II. Márton megtartotta a falut, Váracskay András pedig 4500 forintért lemondott minden követeléséről, így Alberti végleg Szeleczky birtokába jutott, aki a Boconádon lévő felvidéki birtokáról 18-20 katolikus magyar családot is Albertibe telepített, így kerül a többségében ágostai hitvallású szlovákok lakta Alberti, a katolikus Szeleczky család birtokába.

Boconád az 1549 ? 52 közötti török pusztítás nyomán néptelenedett el, 1635-ben már újra lakják, de a rácok 1706-ban elpusztítják. 1712-ben újra benépesül. 1715-től két család, a Szeleczkyek és az Almásyak tulajdona. Szeleczky II. Mártonnak Albertin és Boconádon kívül Pélyen és Köteleken is nagy jószágai voltak. Szeleczky II. Márton 1717-1725 között Pest vármegye első alispánja, 1722-től alországbíró lett. Az 1722-23-as és az 1728-29-es országgyűlésen Pest vármegyét képviselte, egyúttal jelen volt a Királyi Táblán is. Az 1722-23. évi országgyűlés alatt a vallásügyi bizottságban is működött. Az utóbbi országgyűlésen ítélőmesterként, 120 ezer forintos adóemelést javasolt. Beválasztották a Lengyelország és Erdély irányában működő határvizsgáló bizottságokba. Szolgálataiért az uralkodó 1727. okt. 22-én feleségével, a képen látható Sokoray Erzsébettel együtt, bárói rangra emelte szeleczki és boczonádi előnévvel.

Első felesége a fentebb említett Sokoróy Erzsébet, a második benedekfalvi Kiszely Judit volt. Sokoróy vagy Sokoray Erzsébet 1665-ben született, és 1734. július 24-én halt meg Pesten. Első férje Daróczy István halála után összeházasodik Szeleczky II. Mártonnal, aki így résztulajdonosává válik bölcskei és madocsai birtokrészeknek. 1741- ben Szeleczky II. Márton ? gyermeke nem lévén ? javait testvére két fiára, Imrének és Márton Sámuelre hagyta örökül. Szeleczky Imre fia volt az a Szeleczky III. Márton, aki Boconádon 1760-ban kastélyt, 1770-ben templomot, 1775-ben római katolikus templomot építtetett.

1738-ban Szeleczky, mint császári és királyi tanácsos, ítélő-táblabíró elhunyt Sokoray Erzsébet Magdolnának emlékére tízezer forinttal gyarapítja az Széchényi György győri püspök által alapított Magyar Ispitát, Győrben. Az 1738-as évszám egyedül Erzsébet portréján tűnik fel, és a kísérő szöveg is a kórházi adakozó személyét méltatja. Érdekesség, hogy a Sokoray-képen is Szeleczky-címer kerül ábrázolásra. A képpár tehát nagy valószínűséggel mint a Győri Szentháromság kózház adományozóiról készült. A portrékra a győri evangélikus templom lelkésze hívta föl a figyelmet. A padlásról előkerült portrékat az ősei után kutató leszármazott az 1960-as években 10 forintért vásárolta meg.

Szóljon hozzá!