ZETApress

hírportál

Megkérdezték a kérdezőt

Szarvas István könyveiAz április 1-jei és május 6-ai fővárosi könyvbemutatók után a gyöngyösi Vachott Sándor Városi Könyvtár adott helyett július 24-én pénteken Szarvas István: Kérdeztem ? Válaszoltak! és Újra kérdeztem ? Válaszoltak! című interjúköteteinek bemutatójára ? derült ki a Hetedhéthatár.hu beszámolójából.

A mintegy két tucat érdeklődőt Farkas István közgyűjteményi igazgatóhelyettes köszöntötte, bemutatva a szereplőket. Külön köszöntötte Kelemen Mártát, a Gyöngyösi Játékszín művésznőjét, aki Papanek Gábor recenzióját olvasta fel az első kötetről. ? Mesélj a Hetedhéthatár előtti életedről! Mikor kezdtél írással foglalkozni, hogy kötöttél ki az interjúnál? ? kérdezte a szerzőt Borbándi Erik, a Gyöngyösi Városi Televízió riportere.

SZ.I: Az Élelmiszer-ipari Főiskola elvégzése után szervezési és ellenőrzési területeken töltöttem be vezetői beosztásokat, elsőként tudományos cikkeket írtam és előadásokat tartottam. Cikkeim címei: Tudomány az ergonómia és Mi a rugalmas és csúsztatható munkaidő? Előadásokat tartottam belföldön és külföldön. Az egyik címe: A karbantartás az üzemgazdaság mostohagyermeke volt? Ekkor nem gondoltam, hogy valaha interjúkat fogok készíteni híres emberekkel.

? Mi késztetett a váltásra?

SZ.I: A rendszerváltás. A ’90-es években először a titkárnőmet szervezték ki, utána engem. Ebben az időben kerültem a TREND Váltó magazinhoz gazdaságpolitikai rovatvezetőnek. A feladatom nem annyira a cikkírás volt, hanem a marketing, a pénzszerzés. Volt olyan hónap, hogy 250 ezer forintot sikerült összeszednem PR-cikk írásával. (Ma már egy forintot se tudnék!) Ebben az időben, 1992 októberében, őexcellenciája Ivan V. S. Batalha, Brazília nagykövete válaszolt kérdéseimre, és az üzletemberek látva az interjút, már nyitottabbak voltak egy PR-cikkre.

? Beszélj néhány szót a Hetedhéthatárról! Kiknek szólt, hogyan jelent meg?

SZ.I: 1997 decemberétől 2010 júniusáig nyomtatásban, B4 formátumban 32 oldalon 250 szám jelent meg először kéthetente, utána havonta, végül kéthavonta. Azóta online. Az olvasóközönség 9 évestől 99 évesig ? határozta meg L. Csépányi Katalin főszerkesztő. Az archívumban 550 cikkem található, de ennél többet írtam.

? Miért az interjú műfajt választottad és szerinted milyen a jó interjú?

SZ.I: Azért választottam az interjút, mert hamar rájöttem, hogy jó író sosem lesz belőlem és az újságírás műfajai között ez áll hozzám a legközelebb. A jó interjúról Tóth László meghatározását tartom a legjobbnak, ezért őt idézem: Az egyik legfontosabb hozzá, hogy az interjú készítője tudjon többet ? vagy legalábbis mást ? az adott tárgyról, s többet ? esetleg ugyancsak valami mást ? a megkérdezettről, mint amit s amennyit ő maga tud a felvetett kérdésről, illetve önmagáról. Azaz, hogy a beszélgetőtársa is érdekelt legyen kettőjük beszélgetésében ne csak érintetté általa!

? Hogyan választod ki beszélgetőtársaidat és teszed fel kérdéseidet?

SZ.I: Az alanyok kiválasztásánál a sorrend a tisztségük, a hírnevük és a személyiségük. A kérdés feltevésnél először a saját kíváncsiságomat és csak utána az olvasóét elégítem ki. Sosem teszek fel kellemetlen kérdéseket, mert szeretném, hogy a válaszadó máskor is szívesen álljon rendelkezésemre. Régi vágyam, hogy a római pápával és az amerikai elnökkel is interjút készíthessek!

Szóljon hozzá!