ZETApress

Ma délelőtt került sor a Magyar Sajtó Házában a hagyományos ?56-os megemlékezésre. A Himnusz eléneklése után Gímes Miklós emléktábláját koszorúzta meg közösen a ház falán a MÚOSZ, a MUK, a MAKÚSZ és a Sajtószakszervezet egy-egy képviselője. Mint Eötvös Pál elnök zárszavában elmondta, példaértékű ez az összefogás a mai zavaros belpolitikai helyzetben. A mártírhalált halt újságíró emléke összehozta a tollforgatókat.

A Mikszáth teremben tartott ünnepi megemlékezés szónoka Eörsi László történész volt. Hosszasan beszélt a hősi napokról, méltatta közben a kor újságíróit. Ezután A magyar sajtó 14 napja című dokumentum- és fotókiállítás megnyitója következett. Daniss Győző, a kiállítás szerkesztője beszélt a válogatás szép pillanatairól. A MÚOSZ és a MAKÚSZ együttműködésének köszönhetően Dr. Szentpétery Tibor 1956-os fotóit láthattuk kivetítve a kiállításon.

Az ünnepi fogadás végeztével mindannyian megkaptuk az Írások nehéz időkből című kötetet, mely válogatást tartalmaz a MÚOSZ örökös tagjainak cikkeiből. Az 1999-ben kiadott könyvről a legtöbbet Boross Imre írásából tudhatunk meg, melyet az Omni Media Kft. gondozásában megjelent mű hátsó borítójáról ollóztunk.

Nem mindennapi könyvet tart kezében az olvasó. Mindenek előtt tartalmazza a Magyar Újságírók Országos Szövetsége örökös tagjainak névsorát az elhunytak és a posztumusz tagokkal együtt. Ezután betűrendben az élő örökös tagok életútját, végül harmincegy örökös tag jellemző cikkét, cikkeit mutatja be. Egyaránt találunk a könyvben publicisztikát, riportot, visszaemlékezést, életképet, tárcát. Szinte jelen van az újságírás minden műfaja.

Az írások megjelenése hat évtizedet ölel át. A háborús éveket is megelőző időben megjelent cikkek mellett jelen vannak az 1956-os forradalom, a 1988-89-es átmenet, majd az azt követő időszak publikációi, de olyanok is, amelyek a diktatúra idején láttak napvilágot. Különböző világnézetet valló szerzők írásai sorjáznak egymás mellett. Nemzeti elkötelezettségűek a liberális, sokszor kozmopolita gondolkodásúak között, más helyütt szociális felfogásúak, sok esetben keresztény kötődéssel.

Az írásokat egyetlen eszme köti csokorba. Valamennyit, ilyen vagy olyan formában a szabadság, majd a pártállam lebontása, ennek megtörténte után pedig ? különböző világnézettel ugyan, de ? a demokratikus rend építésének vágya fűtötte. Nincs a szerzők között, aki 1956 után az állampárt zsoldjába szegődött volna. Így legtöbbjük nem írhatott. Aki közülük mégis ezt tehette, tette, messze elkerülte a politikát, vagy ilyen-olyan módon burkolt formában elutasította a diktatúrát vagy többen emigrációban éltek és a külföldi magyarnyelvű sajtóban jelentkeztek. Emiatt lehettek a rendszerváltás után a Magyar Újságírók Országos Szövetségének örökös tagjai.

Talán sikerült elérnünk, hogy az almanachban nemcsak a műfajok, de a világnézetek sokszínűsége is jelen legyen. Napjainkban, a sokszor már öncélú szellemi szembenállás közepette talán ez sem kevés, fejeződik be Boross Imre könyvismertetője.