ZETApress

Több évtizede nyírom az embereket. A nagykörúti fodrászszékben sokan közlékenyek, ismeretlenül is beavatnak titkaikba. Ezt tette a tegnapi vendégem is, aki folyton csak a kedveséről mesélt ? írta egy kedves olvasónk.

Kedvesemnek születésnapja volt ? kezdődik a történet ?, s tudtam jól, hogy a virágot szereti. Éjfélkor akartam köszönteni, de a virágot nehezen rejthettem volna el a közös lakásban. Úgy döntöttem, csak az utolsó pillanatban veszem meg, ezért csak este 10 után indultam el otthonról.

Sokat kerékpározom, most is ez volt az indok a távozásra. Az oktogoni virágos már zárva volt, ezért a Jászai Mari térre kellett mennem. Hatalmas rózsacsokrot állíttattam össze, mélyen a zsebembe kellett nyúlnom a fizetéskor, de nem számított. Akit szeretünk, azzal gavallérok vagyunk.

Hazakerekeztem a csokorral, s a kapuhoz érve megijedtem. Az udvari térfigyelő kamera képe hozzánk van bekötve, monitora a számítógép mellett van, s amikor távoztam, kedvesem még számítógépezett. Igyekeztem kibújni a kamera látószögéből, s egy ?védett helyen? raktam le a virágokat. Aggodalmam végül is feleslegesnek bizonyult, mert a drága lény nem nézett fel a monitorról. Tőle nyugodtan jöhetne a betörő, észre se venné!

Melléültem és húztam az időt éjfélig. ? Nem megyek még zuhanyozni, mert kifáradtam kerekezés közben, s megvárom, hogy beálljon a pulzusom ? mondtam. Lassan teltek a percek, mindenféléről beszéltem, s végre eljött az éjfél. Kimentem a fürdőszobába, megnyitottam a vizet, s a csobogás védelmében gyorsan kiosontam az udvarra a virágokért. Elhelyeztem őket a mosdókagylóban, majd végre a zuhany alá állhattam.

Hozd ki drágám a törölközőmet, mert véletlenül bennhagytam! ? szóltam ki a tus alól. Kedvesem benyújtotta az ajtón, s más fordult volna ki. ? Nem veszel észre valamit a mosdóban? ? tereltem arra a figyelmét, s ő akkor vette észre a meglepetést. ? Boldog születésnapot, te drága! ? köszöntöttem a zuhany alól, s ő úgy ahogy volt, ruhástól a nyakamba ugrott. Utána aztán együtt szárítkoztunk a 31. születésnapján.

Lánykérés az önkiben

Összeköltözésünk is eléggé regényes volt ? folytatta vendégem a történetet. ? Egy önkiszolgáló étteremben vacsoráztunk együtt egy barátommal. A társaságban ő is velünk volt, de még csak felszínesen ismertük egymást. Megemlítette, hogy költözés előtt áll, s ez anyagilag is megviseli. Mondtam, hogy én is költözni akarok, adjuk el mindketten a lakásunkat, s költözzünk össze. ? Óh, ez nem ilyen egyszerű! ? jött zavarba hirtelen, mire mentőötletem támadt. Barátom is meg én is lecsavartuk a kólásüvegekről a kupakot, levettem mindkettőről a karikát. Hátrarúgtam a széket, elé térdeltem és megkértem a kezét. Még jobban zavarba jött, de engedte, hogy a gyűrűt az ujjára húzzam.

Vasárnap este volt. Neki is volt még barátja, nekem is volt barátnőm, de már nem sokáig. A következő hét csütörtökén szakított a barátjával, másnap én is szakítottam a barátnőmmel, s egy héttel a meggyűrűzés után, vasárnap már össze is költöztünk ? fejezte be történetét a vendég, s épp addigra lettem kész a hajvágással. A fodrászüzletben sok furcsa történetet hallok, de ez sem volt egy mindennapos ? fejeződik be olvasónk levele.