ZETApress

hírportál

A sikeres férfi

Kék szalag a pálinkás üvegen, meg a babaholmin. Ezután jön a nevelés. A babából, a fiúcskából egyszer majd férfi lesz. Addig is nők nevelik férfivá. Férfivá? Az adott nők által idealizált férfivá. Gyakran csonka családban, követhető férfiminta nélkül. Addig is óvni kell a széltől is! ? javasolja Dr. Turcsán Mihály.

Nincs nagy elvárás, csak szép, daliás, előzékeny legyen, aki leheletfinoman bánik a nőkkel ? az édesanyjával elsősorban ? a párja hangulati hullámzásait sziklaként viselő és változó elvárásait életcélként megvalósító, romantikus, választásában megingathatatlan, ugyanakkor a családtagjai szabadságát tiszteletben tartó, jó szerető, figyelmes, önzetlen soha el nem fáradó, életvidám, örök életű, stb.

Nagy kérdés, hogy az élete első hat-tíz évében inkább a biológia, vagy a fiút körülvevő környezeti hatások (kultúra, értékrend, minták, anyagi körülmények, szellemi környezet, lelki közeg, külső hatások stb.) teszik-e inkább fiúvá, férfipalántává. Hogyan lehet egyszerre úgy bánni vele, mint a hópihével, de elvárni tőle ? sokszor rövid átmenettel ?, hogy a sziklából is vizet fakasszon?

Tisztelettel nézünk az autonóm, a gondolkodásában és cselekedeteiben a nézetei mellett határozottan kiálló férfira? ? Akkor ne nyomjuk el ezeket az önállósulási kísérleteket a gyerekkorában se! Eleinte csetlik-botlik a fiú, de legalább törekszik. Ezt nem mindig könnyű elviselni. Otthon, óvodában, iskolában, a ?jó gyereket? szeretik. A felnőtt életben pedig a talpraesettet, a kezdeményezőt, a kockáztatva nyerőt, a mindig nyerőt. Kedves anyukák, tanító nénik, lányok, akik egyszer anyukák lesznek! Vallják be maguknak, hogy nőként inkább jöttek izgalomba a farkastól, mint a kezesbáránytól. A farkas mellett viszont nem lehet ám békésen legelészni, ott farkasnénak és anyafarkasnak kell lenni!

Sok az ellentmondásos elvárás, aminek meg kellene felelni a kék-szalagos fiúbabának, mire végigjárja azt az utat, amit egy sokat kritizált ?férfialapú társadalomban? kívánnak tőle. Ez keveseknek sikerül. Ha ennek kicsi az esélye, ha nem is ebben a szellemben nevelődött, ha nem képezték ki az élet harcaira, akkor minek küzdeni??

Szükséges a stabil társadalom, a stabil értékrend, a stabil megélhetési lehetőség, a helyes minták, az értékes világos szétválasztása az értéktelentől. De mi az értéktelen? ? Ami minden rövidtávú előnye ellenére nem szolgálja a normális életet, inkább rombolja a közép- és hosszútávú értelmes élet kialakítását, megőrzését.

Kinek feleljen meg a kisfiú, a fiú, a kamasz, az ifjú, a fiatal férfi, a középkorú férfi, az idősödő férfi, az idős férfi, az elhalt férfi? ? Az idő múlásával a legjobban saját magának, halála után egy ? a hétköznapi elemektől megfosztott ? idealizált képnek. Különben megbolondítják és még nem is tisztelik, amiben hamar tönkre lehet menni.

Nagy feladat felkészülni a férfiszerepre, amely ? minden divat és kényszer ellenére ? a férfiak által férfiak számára kialakított szerepfelfogás. Nem nőknek való! Már, ha a nő szeretné nőnek elismertetni magát. Rejtetten benne van ? nem is lehetne másként ? a nők elvárásainak megfelelni akarás, amit majd valahogyan, egyszer talán, jutalmaz egy nő. Addig is meg kell felelni az édesapának, a helyettesének, a tanárnak, az edzőnek, a kortárs csoportnak, az elöljárónak, az egyetemi oktatónak, az idősebb munkatársaknak, a főnöknek, stb.

Ami ennél is nehezebb, a jelzőtáblák nélküli élet kihívásainak megfelelni úgy, hogy a legtöbbször fogalma sincs merre érdemes, egyáltalán megvalósítható a továbbhaladás. Helyzetfelismerés, döntésképesség, bátorság, cselekvőképesség, kitartás, munkabírás, eltántoríthatatlanság, szövetségre lépés, konfliktuskezelés, rugalmasság, győzni akarás, veszíteni tudás, az újrakezdés képessége, az eredményességbe vetett hit, a saját magába vetett hit kellő önismerettel párosítva, alkalmazkodó képesség önfeladás nélkül, a küzdelmeket játéknak, a bántásokat játszmáknak tekintve szabadnak, önállónak lenni?

Tessék mondani, hol teremnek az ilyen férfiak? Sok szegény tanult nő! Hát hová nézzenek még följebb?! ? A korosodó kollégákra, vagy az agyonhajszolt, főnökre, akiből csak egy van? Szerencsére ezt is megoldja a biológia kényszerítő ereje. Jó, de azután? Ki nevelje az utódokat, főleg, ha fiúnak születtek? A kör bezárult. Értékesnek lenni, jó emberré válni sokféleképpen lehet, de férfivá érni csak egymással versengő, olykor durva játékokat játszó, a hierarchiaharcot a gyakorlatban is megvívó, a ?ranglétrát? végigjáró fiúként lehet. Talán ezért adták először katonai pályára, de legalább fiúkollégiumba a fiaikat a régi főnemesek. Az sem lehetett véletlen, hogy a gyártulajdonos nagypolgárok a létra legalsó fokához állították a fiaikat. Amennyiben ezek kimaradnak, kétséges az eredmény. Pozícióban ülni, vagy érdemben alkotni, nagy különbség.

A jól felkészített ifjú az adottságaitól és a rendelkezésre álló lehetőségektől függően sokféle pályán elindulhat. Innen még nagyon sokat kell tennie ahhoz, hogy kivívja a pályatársak teljesítményalapú elismerését. Itt még nem férfi a szó társadalmi értelmében, de azzá válhat. Ez nagyon lekötheti, és keveset tud foglalkozni a ráérős, szórakozni vágyó lányokkal. Kimarad? Áldozatot vállal valamilyen indítékból. Céltudatos. Majd sikeres korában érdekes lesz a piacon. Csak képes legyen felmérni ki való hozzá?! Nem a léha, felszínes és potyázó.

A lényegi tartalom szempontjából mindegy mi a foglalkozása. Mindig vannak divatos szakmák és nélkülözhetetlen szakmák. Ez megváltozhat. Aki könnyű életre vágyik egy, az eredményeiért keményen megdolgozó férfi oldalán, az keresse inkább az ügyeskedőket, vigéceket, konjunktúralovagokat, szerencselovagokat, illúzióvarázslókat. Ők mesterei a valós háttér nélküli álomkép felfestésének. A valóban sikeres férfi nem ér rá effélére. Feladata van. Imponáló lehet megjelenni vele, együttműködni még inkább. Ha megtalálja a párját, akkor igazán sikeres!

Szóljon hozzá!