ZETApress

hírportál

Sziget a hajón

Jávorszky Béla Szilárd: SZIGET ? 20 ÉV HÉV 1993 ? 2012 című könyvét mutatták be ma délelőtt a Petőfi-híd budai hídfőjében álló A38 Hajón. A kötetet Csák Erika szerkesztette. Tervezte-tördelte: Köböl Vera. A borítót Aknay Csaba fotójának felhasználásával Németh Dóra tervezte.

A szerzőt és a vendégeket Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója köszöntötte. A szerkesztőnő mellett vendég volt Gerendai Károly, a Sziget Fesztivál alapítója, Lukács László, a Tankcsapda együttes alapítója, frontembere, énekes-basszusgitárosa, drMáriás, a Tudósok együttes vezetője és Palotai Zsolt, az underground dj-k doyenje, a Tilos Rádió alapítója.

Ez a könyv a huszadik Szigetre ráfordulva az elmúlt tizenkilenc évet igyekszik minél több irányból megragadni, annak legfontosabb eseményeivel, jelenségeivel, vetületeivel. Hogy miként indult el ez a kezdetben bájos történet, miként váltott véresen komollyá, különösen az elmúlt tizenpár évben. Hogy hol a helye az időközben öt napra rövidült, de a nulladik és mínusz egyedik nappal mégis újra ?egy hét együttlétnek? a külföldi és hazai fesztiváltörténelemben, és hol napjaink Európájában ? olvashatjuk a műben.

Ízelítő a könyv fejezetcímeiből: A kezdet bája és hibája ? Woodstock nyomában ? Tarlós és a keresztapa ? Alapítóatya-portré 1: Müller Péter Sziámi ? Az átfordulás ? Szocio tekintet ? a középosztály Szigete ? A szivárvány minden színében ? Voltok, wattok, ventilátorok ? Alapítóatya-portré 2: Gerendai Károly ? A Sziget és a politika ? Sztárok, sztorik, szteroidok ? A fesztiválbiznisz.

Egy horvát szigeten, a háború kellős közepén, éjszaka, a csillagos égboltot bámulva találkoztam először a Szigettel. A hozzá vezető médium: egyszerű drót, műanyagba burkolt rézhuzal, többé-kevésbé karikába hajtva. A szakadt Ladán ezt csúfoltuk világvevő antennának.

Az istennek sem akart beállni, folyton félrecsúszott, aztán úgy este tízkor beindult a mozgás, a surrogás, érkeztek az első hangfoszlányok, majd váratlanul Sziámi szólalt meg az éjben. És miközben a háború miatt kihalt Cres szigetén a feleségemmel a Tejút általunk korábban sosem látott teljességében gyönyörködtünk, egy nagydarab szőke hang, abban a rozzant, sistergő rádióban nagy álmokról, gigantikus házibuliról meg csillagközi utazásokról mesélt.

Delejező vízió, szimpatikus elszántság, merész ötlet. Akkor, 1993-ban még persze nem tudtam, hogy a Sziget 2012-re olyan lesz, amilyen; hogy e baráti alapú kivonulás professzionális programgyárrá, e civil kezdeményezés nemzeti intézménnyé válik. Idén pedig több százezer fiatal Európa legjobb fesztiváljának szavazza meg.

Persze nem feltétlen tudatosan történt ez így. Inkább az emberi, a társadalmi, a politikai környezet, illetve ezek nagymértékű hullámzása és átalakulása formálta ilyenné. És avatta mindenekelőtt az egész térség legjelentősebb, legsokszínűbb, egyben legellentmondásosabb kulturális eseményévé. Ahol tényleg megtalálja mindenki azt, amire vágyik. Legyen szó szakadt punkról, köldöknéző bölcsészről vagy szórakozni vágyó bankvezérről.

Ez a könyv a huszadik Szigetre ráfordulva az elmúlt tizenkilenc évet igyekszik minél több irányból megragadni, annak legfontosabb eseményeivel, jelenségeivel, vetületeivel. Hogy miként indult el ez a kezdetben bájos történet, miként váltott véresen komollyá, különösen az elmúlt tizenpár évben. Hogy hol a helye az időközben öt napra rövidült, de a 0. és mínusz egyedik nappal mégis újra ?egy hét együttlétnek? a külföldi és hazai fesztiváltörténelemben, és hol napjaink Európájában.

Hogy lehet-e még időben és térben bővülni, az Adriától Szentpétervárig terjeszkedni. Hogy milyen technikai, infrastrukturális és egészségügyi hátteret igényel; mit lát a biztonsági főnök, az ifjúságkutató, a nagyker vezetője, a kommunikációs és a szolgáltatásfejlesztő részleg szeme. Hogy milyen sztárok, sztorik, szteroidok kötődnek hozzá; meddig jöttek a személyes kedvencek és mikortól indult be a szavazógép. Hogy miként hullámzott a Sziget és a politika kapcsolata; miként épült ki a Sziget portfólió, milyen rendezvények és médiumok voltak, vannak és lehetnek körülötte. Mindenkinek megvan a maga Sziget-képe. Az enyémet ebbe a kötetbe préseltem bele ? szól a szerző személyes vallomása. 2011-ben a legerősebb kategóriában, a ?nagyfesztiválok? versenyében a Sziget lett Európa legjobbja.

Jávorszky Béla Szilárd (1965. Budapest) újságíró, szerkesztő, rock-történész, a hazai és nemzetközi populáris zene évtizedeit feldolgozó, hiánypótló könyvsorozatok társszerzője. 1990 és 2005 között a Magyar Hírlap, az Új Magyarország és a Népszabadság zenei szakírója. Alkalmanként publikált a Magyar Narancs, a kritika, a Playboy magyar kiadása hasábjain, illetve több zenei szaklapban (Muzsika, Folkmagazin, Wanted, Z Magazin, Rockinform). Rockszociológiából doktorált. 2005 óta szellemi szabadúszó.

Szóljon hozzá!