ZETApress

hírportál

12 hónap legjobb képei

Mintegy hetvenezer képből választottuk ki azt a 204 fényképet, amelyet ebbe az albumba foglaltunk. Igen nehéz volt a válogatás. 2010 októbere és 2011 októbere között fotós kollégáink ? ahogy már évtizedek óta teszik ? életünk minden területét bemutatták munkáikkal.

Büszkék vagyunk az MTI és a közmédia fotóriportereinek munkájára, ők is azt bizonyítják: hatalmas tudás és erő rejtőzik a közszolgálati újságírásban ? írta Dr. Böröcz István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója a 12 hónap legjobb képei című fotóalbum előszavában.

Kollégáink munkájának minőségét számos magyar és nemzetközi elismerés bizonyítja. Ezért mutatjuk be a díjnyertes képeket az album első részében együtt, témájuktól függetlenül. A képek művésziek és drámaiak, hol könnyet, hol meg mosolyt fakasztanak. Az elkapott pillanatok néha mély gondolatokat ébresztenek, életeket, sorsokat illusztrálnak. Lehet, hogy a képek nélkül ezek a pillanatok örökre eltűnnének, pedig emlékeznünk kell rájuk. Mementót kell állítani az eseményeknek és a bennük részt vevőknek. Lehetőséget kell adni az utánunk következő nemzedékeknek, hogy megismerjék őket, hogy tanuljanak belőlük, és hogy tudásukat, ismereteiket hasznosítsák.

Személyes kedvenceim a sportoló ember mozgása közben elkapott pillanatok. Soha nem látott, szinte elképzelhetetlen módon érzékeltetik a kidolgozott mozdulatokat, az aprólékos munkát, amelyet a szurkoló tán nem is sejt. A vörösiszap-katasztrófa következményeiről készített képek egyszerűsége szíven üt. Olyan drámaiságot hordoznak, amely minden szónál érzékletesebben, átélhetőbben helyez minket a tragédia közelébe.

Az albumban nincsenek elemzések, csak pár szavas leírások: hol, miről készültek a fotók. A képek ugyanis magukért beszélnek. Ki-ki magának fogalmazhatja meg a gondolatokat, érzéseket. Biztos vagyok benne, hogy ezek a képek sokat adnak mindenkinek, aki végiglapozza az albumot. Tudást, tanulságot. És persze vannak köztük olyanok is, amelyek csupán gyönyörködtetnek. És ez sem kevés.

Képalkotás: az egész csak egy villanás

Valaki belehunyorít egy gépezetbe, megnyom egy gombot, és megáll az idő. A több millió éves történet egy tizedmásodperce elindul az öröklét felé. Egyszerű. Csak történjen valami, csak legyen ott valaki, csak legyen nála valami. A lényegről persze fogalmunk sincs. Nem tudjuk, mi játszódik le a fotóriporter fejében, milyen kiskapuk nyílnak a tekervények közt, hogyan születik meg a döntés, és miért olyan, amilyen ? írja ajánlójában Belénessy Csaba, az MTI Non-profit Zrt. vezérigazgatója.

Megkérdezhetnénk persze, mit élnek át ilyenkor, hiszen ismerjük őket, találkozunk velük az eseményeken, az értekezleteken, az ebédlőben. Látszólag teljesen olyanok, mint bárki más, ráadásul udvarias emberek, nem hagynák válasz nélkül a kérdést, de nem sokra mennénk vele. Mert mit is mondhatnának nekünk? Azt, amit a madár mondhatna a repülésről, a napsugár a fényről, a szív a szeretetről: van, létezik, képes rá ? de hogy hogyan…

Nem érthetjük meg soha, miért ők azok a kiválasztottak, akik a közös világunkból meg tudják mutatni nekünk mindazt, amit sohasem látnánk nélkülük. Talán mert amikor mi megdermednénk, elfutnánk vagy továbbsétálnánk, ők ott maradnak. Szemük meglátja a láthatatlant, idegpályáikon útnak indulnak a hírvivők, a homlokhídon megszületik a döntés, a receptorok továbbítják a parancsot, végül egy apró, ujjnyi mozdulat, és a gépezet képpé változtatja az időt. Tizenhárommillió ilyen pillanatot őriznek a híres Naphegy téri pincék. Az MTI fotóarchívuma a legnagyobb és a legértékesebb. Az MTI fotósai pedig a legnagyobbak és a legértékesebbek. A könyvoldalakon 204 elsőrangú bizonyíték hitelesíti ezt az utolsó mondatot.

Szóljon hozzá!