ZETApress

hírportál

Végre Sziget!

Kevéssel a hétfő déli harangszó után felkerekedtem, és a tikkasztó melegre rá se hederítve irányt vettem a Szigetre. Úgy számítottam, ha ilyen korán kimegyek, akkor elkerülöm az esti Gesztiválra várható tömeget, hát nagyot tévedtem ? tudtuk meg Lantai Józseftől.

A HÉV fullra megtelve hatalmas hátizsákos, izzadó fiatalokkal, volt ki gurulós koffert mezítláb húzott maga után, de volt, aki szinte ki sem látszott a csomagjai közül. Nyelvek tekintetében is alaposan el voltunk eresztve, az angol kicsit leszorult a tabelláról, a francia és a holland nyelv volt a spíler, legalábbis a környezetemben.

Leszállva a HÉV-ről már kordonok között tudtunk/tudtam haladni elég lassú tempóban és beláthatatlan hosszúsága sorhoz csatlakozva. Az örökkévalóságnak tűnő hosszú idő alatt végre elértem a pénztárakhoz, ahol ? mondanom sem kellene ? ember-ember hátán, de türelmesen sorban állva, probléma egy szál se. Az igazi meglepetés csak ezután következett: eljutottam a hídhoz és egy népvándorlás eltörpül amellett, ami ott látható volt. Honfoglalást idéző látvány tanúja lettem.

Elkeserednem azért nem kellett, már hozzászoktam a csoportos lassú poroszkáláshoz, de meglett a jutalmam. Végre bent találtam magam a nagybetűs SZIGETEN, látóterembe kerültek a pavilonok, éreztem a sültek és különböző finomságok illatát, sörös dobozok jöttek velem szemben. Győzelem! Igyekeztem minél nagyobb területet bejárni, feltérképezni mi merre van, jobb a memóriából eligazodni a későbbi napokon, mint mindig a térképet nézegetni. A tájékozódás és tájékoztatás a korábbi évekhez hasonlóan ? legalábbis a saját tapasztalataim alapján ? most is kiváló, minden kiírva, iránya jelezve.

Több helyen még javában tartott az építés, berendezés szóval lázas munkát láttam, annyi ember ródolt, csomagolt, festett, berendezett, amennyit még egyszerre dolgozni sosem láttam. Erre mondhatnák Önök azt, hogy eddig rossz helyeken lődörögtem. Most le a kalappal a rengeteg szigeti dolgozó előtt! A meleg változatlanul kínzott, nemcsak engem, hanem a fiatalokat is, akik a sátrak mellett, esetleg a hintaágyakban árnyékban pihentek, söröztek, beszélgettek. A nyüzsgőbbek csapatostól járkáltak, vicces fotózáson, crazy fodrászaton vettek részt.

A különböző színpadok és szórakozóhelyek környékét halk zene töltötte be mikor átütő erővel megcsapott egy dal, hogy azt mondja: Ringasd el magad, ringasd el magad! Azonnal felismertem, hogy próbálnak Gesztiék. Sietősre fogtam lépteimet és elindultam a Nagyszínpad felé, amint észrevettem többen is oda igyekeztek. Már jó néhányan ácsorogtak a színpad előtt, a kezekben mobiltelefonokkal és fényképezőgépekkel már készültek az egészen közeli fotók, amelyek készítésére az este folyamán már nem valószínű, hogy adódik ilyen kiváló alkalom. (Megjegyzem, hogy este is ott voltam a Gesztiválon, hatalmas és lelkes volt a tömeg, de a közeli fotózás szinte lehetetlen volt.)

Kíváncsiságom a Vodafone torony irányába vitte lábaimat, szerettem volna mielőbb látni azt, amiről a megelőző napokban oly sokat hallottam. Nos, nem csalódtam. Az építmény óriási és a sziget egy olyan pontján helyezkedik el, ahonnan páratlan kilátás nyílik a felső szintjéről a budai hegyekre is. Aki arra jár, azoknak mindenképpen ajánlom, hogy ne kíméljék magukat, menjenek fel, ameddig csak lehet. Sok a lépcső, fejre vigyázni kell, ezért sisakot kell húznunk, ami a melegben jó kis agydunsztolást eredményez, de megéri. Ja, és csak kísérővel és kevesen mehetünk fel, de csodálatosak a hostess lányok.

Ennyi volna a szigeti élményeim bevezetője, és örömmel állapítom meg, hogy a Gesztivállal elkezdődött Európa egyik legnagyobb Fesztiválja. Amit szavakkal vagy leírással nehézkes ecsetelni, azokat inkább szemléltetném fotóimmal, megjegyezve, hogy lesz még folytatás és a Gesztivál is bemutatásra kerül. Addig is a régi Bányászinduló kicsit átköltve: Szerencse fel, Szigetre be, ilyen az ifjak élete!

1 hozzászólás

Visszajelzések

  1. Geszti és Prince: szuper | ZETApress

Szóljon hozzá!