ZETApress

hírportál

Apák Alexandránál

Vámos Miklós: Apák könyve című családregénye jelent meg nemrég az Európa Könyvkiadó gondozásában. Könyvéről a szerző, a szerzőről meg Barna István kiadóigazgató beszélt tegnap este a Nyugati téri Alexandra Pódiumon.

Az Apák könyve családhistória is. Sok-sok apa vonul fel benne, ám nem mint Esterházynál egynevűsítve, hanem megannyi külön-külön történet külön-külön alakjaként. Tizenkét nemzedékről szól, tizenkét prizmán áttörve ugyanannak a nemzettségnek (ugyanannak?) a históriája, a fejezetek sora mintegy háromszáz évnyi magyar történelmet, itteni sorsot, jelleget vesz elő s elő; az író fájlalja, hogy végződésével a könyv már nem az övé, holott ő maga is folytatódik, az élet is.

Ami főleg izgatott: mitől regény itt a regény? Valóban a történelem írja e történetet, ez nagy hűség, s ennek áldoz-ajándékoz a nyelvezet is. S valóban elkapható a szál, a sodrata-jellege, és ekkor innen várjuk a fordulatokat. Nem a főszereplők aktívumából. Késélen alakítják s szenvedik el ők a dolgokat. Persze, történeti hitele van csaknem mindennek.

De ? az én mércém szerint ? azért annyira jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne. Persze, legyinthet valaki e mániámra: legyen a regény igenis minél inkább kitalációs hatású. Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva.

Nagyon nem akaródzna nekem Vámos regényét akár az apakönyvek sorába begyömöszölni, azaz helyét kisaccolni. A későbbi korok döntik el némely könyvek valódi jelentőségét, és Vámost népszerűségének tehertétele kétségkívül sokféleképp nyomja. Ha nem a magyarról lenne szó, akkor is így mondanám: nem igazán normális az erre-normás közfelfogás ? írta róla Tandori Dezső.

Szóljon hozzá!