Díjátadás az Akadémián
Immár 47-szer gyűltek össze a meghívottak tegnap délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, hogy a Magyar Örökség-díj újabb hét kitüntetettjének tapsolhassanak. A negyedévente rendezett ünnepség gondolata 1995-ben pattant ki a szervezők fejéből, s bizottság elnöke kezdetben Mádl Ferenc volt, majd 2000-es államfővé választása óta Hámori József akadémikus lett.
Nem kell nagy fejszámolónak lenni ahhoz, hogy megtudjuk, immár 329-en vehették át az elmúlt 12 évben a kitüntetést. A tegnapiak sorát a 450 éves Kolozsvári Református Kollégium kezdte. Remek összeállítást hallhattunk énekkaruktól karmesterük, Székely Árpád dirigálásával. A laudációt egykori növendékük, Vajna Zoltán olvasta fel.
Az intézményt egy pilóta, Bessenyei Péter követte a sorban. Novotny Zoltán méltatásából megtudhattuk, hogy eddig hétezer órát ? mintegy 292 napot ? töltött a levegőben, a MALÉV mégsem alkalmazta. Indokként létszámstopra hivatkoztak. Minden munkáltató ezt mondja újabban, ha okosabb nem jut hirtelen eszébe. Tiszavári Ferencné könyvtáros a 110 éves Magyar Iparművészet című folyóiratot méltatta, mely 1993-ban ébredt fel ötven év után Csipkerózsika félálmából. (S hogy miért volt csak félálom? Mert Csipkerózsika álma száz évig tartott, annak meg a fele ötven!)
A Debreceni Nyári Egyetemről Fekete Károly professzor írt méltató sorokat, melyet Bőzsöny Ferenc olvasott fel. Utána egy 41 éve elhunyt kutató, Jancsó Miklós farmakológus méltatása következett Telegdy Gyula szájából. Megtudtuk róla, hogy 1948-ban az első Kossuth-díjasok egyike volt, majd 1955-ben újra megkapta a kitüntetést. Halott után újra egy élőt, Kubik Anna színművésznőt méltatták és díjazták.
Mint Ablonczy László, a Nemzeti Színház egykori igazgatója elmondta, a Magyar Színház művésznője eddig nyolcvan színházi és negyvennél is több filmszerepben játszott. Nem szállt alá a Heti Hetes szintjére, nem állt be az ottani ripacsok sorába. Megválogatta a szerepeit. Az egy zászlónál az egy nyelv a fontosabb, mondta a volt színigazgató, melyre jól rímeltek Annának a díjazottak nevében elmondott sorai. Petőfi Sándor 160 éve megírt Az elhagyott zászló című versét adta elő az értő hallgatóságnak.
Sopron városa volt az utolsó a kitüntetettek sorában. Utolsó, de egyben első is, mondhatjuk, mert a magyar városok közül a Hűség városa nyerte el először a kitüntetést. Az 1920-as népszavazáson a városban élő németek is a Magyarországhoz tartozásra szavaztak, mégis kitelepítették őket 1945. után, tudtuk meg Kubinszky Mihály laudációjából. Az ünnepség végén aztán Juhász Judit elmondta még, hogy a következő ünnepségre szeptember 22-én kerül sor. További információk honlapjukon olvashatók.
