ZETApress

A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Honvédelmi Minisztériummal együttműködve a korábbi évek hagyományainak megfelelően idén is megemlékezett a magyar katonahősökről a Magyar Hősök Emlékparkjában. A katonai tiszteletadás mellett zajló, koszorúzással egybekötött megemlékezésen beszédet mondott Holló József Ferenc nyugalmazott altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja.

1915-ben báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy tett javaslatot első ízben egy olyan törvény elfogadására, mely azt célozta, hogy minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit. Gróf Tisza István miniszterelnök azonosult e kezdeményezéssel, majd törvény-előterjesztését a Képviselőház az 1917. évi VIII. törvénycikkben törvényerőre emelte, s ezáltal tette kötelezővé a hősi emlékművek felállítását.

Később a május utolsó vasárnapját Hősök Emlékünnepévé nyilvánító 1924. évi XIV. törvénycikk illesztette a nemzeti ünnepek sorába a magyar hősökről való emlékezést. Az 1925-től rendszeressé váló megemlékezéseken istentiszteletet celebráltak, imát mondtak, végezetül koszorú elhelyezésével tisztelegtek a hősök emléke előtt. A II. világháború után politikai és szimbolikus tartalma miatt tilalommal sújtották, eszmei üzenetét diszkreditálták. Csak a rendszerváltozást követően nyerhette vissza eredeti jelentését.

A Magyar Köztársaság Országgyűlése, adózva az elmúlt ezredév mindazon magyar hősei emléke előtt, akik a haza szabadságáért és függetlenségéért, illetve a nemzet fennmaradásáért vérüket ontották vagy életüket áldozták, a nemzet erkölcsi adósságát törlesztette 2001-ben, amikor a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló 2001. évi LXIII. törvényt elfogadta. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság tevőlegesen és konstruktív módon vett részt e törvény szakmai előkészítő munkálataiban, s megszületése óta a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal minden évben megemlékezést tartott az emléknapon. A Hősök Temetője Emlékparkot 2001-ben a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal és a Magyar Televízió Aranyfüst Szerkesztőséggel együttműködve a Nemzeti Kegyeleti Bizottság létesítette.

Az 1886-ban megnyitott Rákoskeresztúri Új köztemetőn belül alakították ki 1903-ban a Hősök Temetőjét, mely a Városparancsnokság rendelkezése alatt állt. Ide temették az 1848?1849-es szabadságharc veteránjait, a békeidők halottait, majd itt leltek végső (?) nyugalmat az I. és II. világháború hősi halottai is. A mintegy 25.000 katonasírt számláló katonatemetőt a II. világháború után fokozatosan, szinte teljes mértékben felszámolták, s ma már csak néhány sír és emlékmű őrzi az egykori temetőt. Az eddigi hagyományokhoz híven idén a mai ünnepség helyszíne 9 órakor a Hősök tere, illetve fél 11-kor a Rákoskeresztúri Újköztemetőben lévő Hősök Temetője Emlékparkban volt.

Új állandó kiállítás nyílt a Hadtörténetiben

Péntektől látogatható az … és legördült a vasfüggöny ? Magyarország katonai története 1948-1968. című kiállítás, mely az ?56-os eseményeket is közrefogja. Az 1940-es évek végére Magyarországon, szovjet felügyelet mellett, a hatalom teljes egészében a kommunisták kezébe került. Magyarország a Szovjetunió vazallus állama lett, annak minden továbbgyűrűző politikai, gazdasági és katonai következményével együtt. Az elkövetkező mintegy négy évtized a vasfüggöny mögött, Magyarországon az államszocializmus kora, legsötétebb fejezete az 1950-es évek első fele, a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett kommunista diktatúra.

A diktatúra totális államszerkezetébe illeszkedtek a magyar fegyveres erők (Magyar Honvédség, 1951-től Magyar Néphadsereg, Határőrség, Rendőrség, Államvédelmi Hatóság), úgy is, mint a hatalom eszközei, elnyomó szervei. A Magyar Néphadsereg mindezen túl, előbb kétoldalú egyezmények által, 1955-től pedig a Varsói Szerződés szervezeti keretei között, a szovjet hadsereg szövetségeseként a ?béketábor? erejét gyarapította, és készült a két világrendszer, a szocializmus és a kapitalizmus közötti végső, globális összecsapásra, a III. világháborúra. Mindennek érezhető következménye az ország teherbíró képességéhez nem igazodó erőltetett hadseregfejlesztés volt, ami az ötvenes évek elején rövid idő alatt valósággal kizsigerelte a magyar társadalmat.

1956. őszére az összetorlódott politikai, gazdasági és társadalmi problémák megingatták az elnyomó rendszert. Az október 23-án kirobbant tüntetések Budapesten fegyveres harcokba mentek át, ami a következő napokban a megszálló szovjet erők ellen már valóságos szabadságharcként folytatódott. A Magyar Néphadsereg katonái közül sok tiszt és sorkatona a felkelők oldalára állt, többen hősi halált haltak, mások a forradalom leverését követő megtorlásnak estek áldozatul. A tisztikar egy része ugyanakkor részt vett a forradalom leverésében, a Kádár Jánossal nevesített rendszer konszolidációjában. Ők lettek az újjá szervezett Néphadsereg legmegbízhatóbb káderei is.

A forradalmat követő évek és az 1960-as évtized a hadsereg újjászervezésével, az egyes fegyvernemek szerkezeti és haditechnikai korszerűsítésével telt el. Az évtized közepére a Magyar Néphadsereg mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben elérte a Varsói Szerződés hadseregeinek átlagos színvonalát, ám ezzel együtt is, amint a többi szövetséges is, alárendelt szerepet játszott a szovjet hadsereg mellett. A Magyar Néphadsereg, fennállásának négy évtizede alatt egyetlen nagyobb szabású akcióban vett részt, 1968-ban Csehszlovákia megszállásában.

A kiállítás ennek a húsz évnek magyarországi katonai eseményeit mutatja be a Magyar Néphadsereg és az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének megelevenítésével. Elsőrangú célunk az volt a kiállítás ilyetén tematikus csoportosításával, hogy 1956 szabadságharcát beillesszük a korszak történelmének, hadtörténelmének fő sodrába. Úgy ábrázoljuk 1956-ot, hogy az nemcsak egy sziget a magyar történelemben, hanem mintegy következménye a diktatúrának, az 1950-es évek első fele magyarországi elnyomásának. Azt akartuk érzékeltetni, hogy bizonyos értelemben a hadsereg ? miközben eszköze ? áldozata is a diktatúrának. Hogy a hadsereg 1956-os szerepét éppen megelőző évtizede determinálta.

További terveikben szerepel a Magyar Néphadsereg ?70-80-as éveinek történetét feldolgozó rész megépítése is, ami azt jelentené, hogy így teljessé válik az I. világháborút követő évtizedek magyar hadtörténelmének komplex bemutatása. A kiállítás várható élettartama 15 év.