ZETApress

hírportál

Hősökre emlékeztünk

A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság a Honvédelmi Minisztériummal együttműködve a korábbi évek hagyományainak megfelelően idén is megemlékezett a magyar katonahősökről a Magyar Hősök Emlékparkjában. A katonai tiszteletadás mellett zajló, koszorúzással egybekötött megemlékezésen beszédet mondott Holló József Ferenc nyugalmazott altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tagja.

1915-ben báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy tett javaslatot első ízben egy olyan törvény elfogadására, mely azt célozta, hogy minden község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit. Gróf Tisza István miniszterelnök azonosult e kezdeményezéssel, majd törvény-előterjesztését a Képviselőház az 1917. évi VIII. törvénycikkben törvényerőre emelte, s ezáltal tette kötelezővé a hősi emlékművek felállítását.

Később a május utolsó vasárnapját Hősök Emlékünnepévé nyilvánító 1924. évi XIV. törvénycikk illesztette a nemzeti ünnepek sorába a magyar hősökről való emlékezést. Az 1925-től rendszeressé váló megemlékezéseken istentiszteletet celebráltak, imát mondtak, végezetül koszorú elhelyezésével tisztelegtek a hősök emléke előtt. A II. világháború után politikai és szimbolikus tartalma miatt tilalommal sújtották, eszmei üzenetét diszkreditálták. Csak a rendszerváltozást követően nyerhette vissza eredeti jelentését.

A Magyar Köztársaság Országgyűlése, adózva az elmúlt ezredév mindazon magyar hősei emléke előtt, akik a haza szabadságáért és függetlenségéért, illetve a nemzet fennmaradásáért vérüket ontották vagy életüket áldozták, a nemzet erkölcsi adósságát törlesztette 2001-ben, amikor a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről szóló 2001. évi LXIII. törvényt elfogadta. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság tevőlegesen és konstruktív módon vett részt e törvény szakmai előkészítő munkálataiban, s megszületése óta a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal minden évben megemlékezést tartott az emléknapon. A Hősök Temetője Emlékparkot 2001-ben a Hadtörténeti Intézet és Múzeummal és a Magyar Televízió Aranyfüst Szerkesztőséggel együttműködve a Nemzeti Kegyeleti Bizottság létesítette.

Az 1886-ban megnyitott Rákoskeresztúri Új köztemetőn belül alakították ki 1903-ban a Hősök Temetőjét, mely a Városparancsnokság rendelkezése alatt állt. Ide temették az 1848?1849-es szabadságharc veteránjait, a békeidők halottait, majd itt leltek végső (?) nyugalmat az I. és II. világháború hősi halottai is. A mintegy 25.000 katonasírt számláló katonatemetőt a II. világháború után fokozatosan, szinte teljes mértékben felszámolták, s ma már csak néhány sír és emlékmű őrzi az egykori temetőt. Az eddigi hagyományokhoz híven idén a mai ünnepség helyszíne 9 órakor a Hősök tere, illetve fél 11-kor a Rákoskeresztúri Újköztemetőben lévő Hősök Temetője Emlékparkban volt.

Új állandó kiállítás nyílt a Hadtörténetiben

Péntektől látogatható az … és legördült a vasfüggöny ? Magyarország katonai története 1948-1968. című kiállítás, mely az ?56-os eseményeket is közrefogja. Az 1940-es évek végére Magyarországon, szovjet felügyelet mellett, a hatalom teljes egészében a kommunisták kezébe került. Magyarország a Szovjetunió vazallus állama lett, annak minden továbbgyűrűző politikai, gazdasági és katonai következményével együtt. Az elkövetkező mintegy négy évtized a vasfüggöny mögött, Magyarországon az államszocializmus kora, legsötétebb fejezete az 1950-es évek első fele, a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett kommunista diktatúra.

A diktatúra totális államszerkezetébe illeszkedtek a magyar fegyveres erők (Magyar Honvédség, 1951-től Magyar Néphadsereg, Határőrség, Rendőrség, Államvédelmi Hatóság), úgy is, mint a hatalom eszközei, elnyomó szervei. A Magyar Néphadsereg mindezen túl, előbb kétoldalú egyezmények által, 1955-től pedig a Varsói Szerződés szervezeti keretei között, a szovjet hadsereg szövetségeseként a ?béketábor? erejét gyarapította, és készült a két világrendszer, a szocializmus és a kapitalizmus közötti végső, globális összecsapásra, a III. világháborúra. Mindennek érezhető következménye az ország teherbíró képességéhez nem igazodó erőltetett hadseregfejlesztés volt, ami az ötvenes évek elején rövid idő alatt valósággal kizsigerelte a magyar társadalmat.

1956. őszére az összetorlódott politikai, gazdasági és társadalmi problémák megingatták az elnyomó rendszert. Az október 23-án kirobbant tüntetések Budapesten fegyveres harcokba mentek át, ami a következő napokban a megszálló szovjet erők ellen már valóságos szabadságharcként folytatódott. A Magyar Néphadsereg katonái közül sok tiszt és sorkatona a felkelők oldalára állt, többen hősi halált haltak, mások a forradalom leverését követő megtorlásnak estek áldozatul. A tisztikar egy része ugyanakkor részt vett a forradalom leverésében, a Kádár Jánossal nevesített rendszer konszolidációjában. Ők lettek az újjá szervezett Néphadsereg legmegbízhatóbb káderei is.

A forradalmat követő évek és az 1960-as évtized a hadsereg újjászervezésével, az egyes fegyvernemek szerkezeti és haditechnikai korszerűsítésével telt el. Az évtized közepére a Magyar Néphadsereg mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben elérte a Varsói Szerződés hadseregeinek átlagos színvonalát, ám ezzel együtt is, amint a többi szövetséges is, alárendelt szerepet játszott a szovjet hadsereg mellett. A Magyar Néphadsereg, fennállásának négy évtizede alatt egyetlen nagyobb szabású akcióban vett részt, 1968-ban Csehszlovákia megszállásában.

A kiállítás ennek a húsz évnek magyarországi katonai eseményeit mutatja be a Magyar Néphadsereg és az 1956-os forradalom és szabadságharc történetének megelevenítésével. Elsőrangú célunk az volt a kiállítás ilyetén tematikus csoportosításával, hogy 1956 szabadságharcát beillesszük a korszak történelmének, hadtörténelmének fő sodrába. Úgy ábrázoljuk 1956-ot, hogy az nemcsak egy sziget a magyar történelemben, hanem mintegy következménye a diktatúrának, az 1950-es évek első fele magyarországi elnyomásának. Azt akartuk érzékeltetni, hogy bizonyos értelemben a hadsereg ? miközben eszköze ? áldozata is a diktatúrának. Hogy a hadsereg 1956-os szerepét éppen megelőző évtizede determinálta.

További terveikben szerepel a Magyar Néphadsereg ?70-80-as éveinek történetét feldolgozó rész megépítése is, ami azt jelentené, hogy így teljessé válik az I. világháborút követő évtizedek magyar hadtörténelmének komplex bemutatása. A kiállítás várható élettartama 15 év.

1 hozzászólás

  1. Tisztelt Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság! Kérem Önöket, hogy legyenek szívesek válaszolni nekem! Gyurkó István főhadnagy a nagybátyám volt, sajnos 1953, vagy ?54. telén halva találták Egerben, ahol szolgálatot teljesített. Nem tudunk róla semmit. Kérem írják meg nekem, hogy milyen fórumon érdeklődhetek utána! Szeretném tudni, hogy mi történt vele és hogy a Magyar Néphadsereg egyáltalán emlékszik-e meg rá? A Zrínyi Miklós Katonai Főiskolán főhadnagyi ranggal végzett 1952-ben, vagy ?53-ban. Nyolcéves gyerekként akkor találkoztam vele. Amit még tudok róla, az édesanyja neve: Hágen Erzsébet volt és Egerben született, de lehet, hogy Tiszafüreden. Köszönöm a segítségüket! Tisztelettel: Nyeste József Lot 20 Lakeview drive, Kookaburra Park, Gin Gin, QLD, 4671 Ausztrália nyeste44@gmail.com